Meghalt Del Medico Imre
További Kultúr cikkek
-
Milliók követik, súlyos betegséggel küzd, most mégis Budapestre látogat
- A véradás népszerűsítéséért készített klipet a Magyar Nemzeti Táncegyüttes
- Különleges fellépők érkeznek a harmincéves Sziget színpadára
- Hundred Sins nem nyugodott meg a telexes incidens után, egy kérdést is feltett
- Egyre több fiatal vállalja az injekciókat egy műsor miatt
Kilencvenhatodik születésnapján, november huszonötödikén meghalt Del Medico Imre, minden idők legaktívabb magyar sajtólevelezője – írja a 24.hu.
Del Medico Imre nevét mindenki ismerte, aki az 1980-as, az 1990-es és a 2000-es években nyomtatott sajtót olvasott. Cikkeknek beillő leveleket küldött a szerkesztőségeknek, amelyekben felhívta a figyelmet a tévedésekre, pontatlanságokra, érdekes kulturális adalékokat közölt, javaslatokat tett, vagy egyszerűen lenyűgöző műveltségét csillogtatta. Mint általában a sajtólevelezés műfaja, az ezredforduló után ezek a levelek egyre inkább egy eltűnőben lévő viszony,
az olvasó és a nyomtatott újság közötti kapcsolat 20. századi modelljének élő emlékeivé váltak.
Az internet világa nem érdekelte, sosem váltott át a netes kommunikációra.
![Del Medico Imre levelező munka közben írógépénél az otthonában. Ő az egyetlen olyan személy Magyarországon, aki sajtólevelezéséről lett ismert. Kb. 15-20 000 levelet írt, főképp pontosításokat különféle újságoknak.](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/3052/30529/305296/30529689_b8181a21b00b673fedcdb5d305cc3025_wm.jpg)
Del Medico Imre régi polgári család sarja volt, ősei Olaszországból származtak, dédapja alapította az 1850-től 1912-ig működő első magyar szalámigyárat, méghozzá Del Medico Péter és Fia Első Magyar Szalámigyár néven. Del Medico Imre 1923. november 25-én született Budapesten, édesapja 1931-ben hunyt el, anyja egyedül nevelte. Ugyan jogász végzettséget szerzett, fiatalon újságírónak készült, de 1943-ban gyermekparalízist kapott, emiatt félbeszakadt a karrierje, viszont megúszta a katonai szolgálatot. (Végül nem bénult meg, mint annyian mások, akik elkapták az akkoriban népbetegségnek számító fertőzést, de élete végéig sántított.)
Hegedűs Gyula főszerkesztő tanácsa maradt meg az emlékezetemben, a riportírásról azt mondta: „Csak hűvösen, csak hűvösen!” Aztán annyira hűvösen írtam, hogy a betegségem félbe is szakította az újságírói karrieremet. Addigra letettem az érettségit, de utáltam a gimnáziumot, elhatároztam, én aztán nem tanulok tovább. Bekerültem egy állásba, ám azt még jobban utáltam, és félévkor mégiscsak beiratkoztam a műegyetemen a közigazgatási karra.
Az első állását 1945-ben kapta, három évig volt a Külügyminisztérium előadója, majd 1951-től 53-ig a Magyar Zeneszerzők és Szövegírók Szövetkezete 1953-től 70-ig a Szerzői Jogvédő Hivatal, 1970-től a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja dolgozója volt.
A sajtónak írt első levele a Pálfy József-féle Magyarországban jelent meg az 1960-as években. Az 1980-as években volt a legaktívabb, ekkoriban hivataloknak és intézményeknek is jelezte az észrevett hibákat és visszásságokat. A 24.hu szerint több tízezer olvasói levelet írt, és ezeket mind archiválta.
Mindnek nyoma van, ugyanis indigóval dolgoztam, és a válaszleveleket is archiváltam. Tizenöt éve a Fővárosi Levéltárnak adtam az addig összegyűlt anyagot. Ha feldobom a talpam, az azóta született dokumentumokat is megkapják.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.