Stephen Frynak a keresztény Istennel szemben még vannak fenntartásai

Stephen Fry humorista, színészként pedig például a Guy Ritchie-féle Sherlock Holmes filmben is feltűnt. Hugh Laurie-val közösen vitt műsorukban, az Egy kis Fry&Laurie-ban is láthattuk, ő volt a Majd a komornyik társszerzője, mindemellett pedig regényíró is. Vele készített interjút a Magyar Narancs december 19-i számában, ahol Fry beszélt börtönről, pesti viccekről, legújabb könyvéről, valamint a Monty Pythonról is.

Stephen Fry görög istenekről szóló könyve, a Mítosz nemrég jelent meg itthon Kisantal Tamás fordításában. Ebben Kronoszt úgy jellemzi, mint „Csehov Sirályának Trepljovját, akit Morrissey-vel kereszteztek, és Hannibal Lecterből is szorult bele valami”, Héra pedig szerinte egy rangoskodó és sznob nő. Ezzel kapcsolatban a komikus azt is elmondta, sok isten nevével Monty Python-szkeccsekben találkozott először, például Terpszikhoréval a Sajtboltban, Prousttal pedig az Országos Proust-összefoglaló verseny címűben, ő maga az egyetemen ásta először mélyebbre magát a témában. 

Ezután éles váltással kitért arra, hogy lelombozta a Monty Python-os John Cleese brexitpártisága, különösen azután, hogy Cleese eredetileg a Liberális Demokrata Párt tagja volt. Aztán az istenekre visszatérve Fry azt mondta:

Szeretném azt mondani, hogy Athénére hasonlítok, de sajnos híján vagyok az ő nagy bölcsességének. A belsőségek tekintetében nagy valószínűséggel Hermészhez állok közel, noha teljes egészében nélkülözöm azt a pajkos bájt, amit a megjelenése sugároz. Mert ami a külsőségeket illeti, leginkább egy joghurttal töltött szemeteszacskóra hasonlítok, és csak egy istenség van, aki pont így fest. És őt Szilénosznak hívják. 

De azt is mondta, hogy Dionüszoszból is ragadt benne, hiszen gyerekkora óta szinte a függőség összes formáját megtapasztalta cukortól a drogokig. A görög istenekkel szemben a keresztény Isten szerinte „ódivatú és ostoba, mindenható, mindent tudó, mindent szerető istenkép”, aminek a létezése képtelenség. Erre azzal kapcsolatban tér ki Fry, hogy korábban egy interjúban lehülyézte Istent, az incidens miatt vallásgyalázás gyanújával nyomozni is kezdett ellene az ír rendőrség. A komikus a nyomozásra azt mondta:

Némi csalódással töltött el, hogy nem jutottunk el a vádemelésig. Nagyon vártam, hogy a tárgyalóteremben szólásra emelkedhessek, és sápadtan és eltökélten elővezethessem előadásomat arról, amit teológiai és filozófiai körökben teodenciának vagy „az ördög problémájának” neveznek.

Fry ezután arról is beszélt, hogy

• Oscar Wilde-ra meleg ikonként, valamint a „bohémság hercegeként, a szabadgondolkodók, kultúráért lelkesedők, a járatlan utat járók és az intellektuálisan kíváncsiak védőszentjeként” tekint.
• Evelyn Waugh (akinek Vile Bodies című regényéből Fry filmet is rendezett) szerinte egy vadállat volt, mindemellett pokolian sznob is.
• De ugyanilyen sznob Cambridge-dzsel szemben Oxford, hiszen ahogy „egy régi mondás tartja, Cambridge mártírokat nevel, Oxford elégeti őket”.

Arra nem válaszolt, hogy a brit titkosszolgálat vagy a KGB diákkorában megkörnyékezte-e őt, arra viszont igen, hogy mi miatt került fiatalon börtönbe: a hitelkártyacsalás vádpont juttatta rácsok mögé, viszont szerinte a „bentlakásos iskolához képest a börtön meg se kottyant neki”. Fry az interjú végén kitért magyar felmenőire is, illetve arra, milyen zsidó vicceket hallott anyai nagypapájától, aki magyar-zsidó volt.