Meghalt Kiss László, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke
További Kultúr cikkek
A Magyar Versmondók Egyesülete megrendülten, kimondhatatlan fájdalommal tudatja, hogy az egyesület alapítóelnöke, Kiss László, a versmondás és az amatőr színjátszás egyik legjelesebb jelenkori képviselője 72 éves korában, tragikus hirtelenséggel elhunyt. Több szakmai és társadalmi szervezet vezetőjeként elvitathatatlan érdemeket szerzett az amatőr művészeti ágak kibontakozásában, a hazai és Kárpát-medencei tehetségkutatásban és tehetséggondozásban - közölte az egyesület.
A Radnóti-, Csokonai- és Bessenyei-díjjal kitüntetett közművelődési és kulturális szakértő, rendező, szerkesztő, alapítója volt a Magyar Versmondók Egyesületének, a Magyar Szín-Játékos Szövetségnek, az Országos Diákszínjátszó Egyesületnek, életre hívója és kuratóriumi elnöke a Latinovits Emlékmű Alapítványnak, és főszerkesztője a Versmondó című, negyedévente megjelenő szakmai folyóiratnak. Nevéhez fűződik a Neszmélyi Vershajó és elődje, a balatonszemesi és a bajai versmondó táborok létrehozása, az általános iskolások legnagyobb versenye, a Regösök húrján... vers- és prózamondó verseny gondozása, szervezése, számos diák- és amatőr színjátszó találkozó megálmodása és fejlesztése éppúgy, mint a Bujtor István Filmfesztivál elindítása, a Latinovits versmondó találkozó megalapítása és szervezése, valamint a Kaleidoszkóp VersFesztivál elnevezése és a Ki viszi át a szerelmet díj megalapítása.
Több versenyen helyet foglalt a szakmai zsűriben: a Nemzeti Színházzal közös Nemzeti VERSenyen, a József Attila országi vers-, prózamondó és verséneklő versenyen, a Radnóti Miklós versmondó versenyen, a Moson Megye Színjátszó Találkozón, az adácsi Országos Falusi Színjátszó Találkozón, a Feszt Festen és a Helikonon is. Az elmúlt években a Magyar Versmondók Egyesülete révén tevékenyen bekapcsolódott olyan európai uniós oktatási és közművelődési projektekbe, mint a hazai és határon túli testvériskolai programok, az egész életen át tartó tanulás lehetőségeinek kistérségi megteremtése, vagy a színházi nevelés pilot programjai, valamint segített hét megyei, illetve regionális NépmesePont létrehozásában. Innovatív, modern, de tradíciótisztelő szakember volt.
2018-ban Gyémánttengelyen címmel jelent meg életrajzi kötete, amiben a vele és róla készült interjúkat, portrékat, elemző írásokat olvashatjuk. Az amatőr mozgalmak, a közművelődés egyik előre mozdítója, tevőleges és fáradhatatlanul hatékony szereplője volt. Beleértve a színjátékosok, a táncházmozgalom, a versmondás műfajának képviseletét, a civil társadalom, a népművészet, a néptánc, a tárgyalkotó népművészet, a bábok művészetét és a költészetet is.
Kiss László 1947. június 5-én született Budapesten, nehéz sorsú családban. 1973-ban népművelés-könyvtáros szakképesítést szerzett, 1977-ben főiskolai kiegészítő államvizsgát tett, majd 1981-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karának népművelés szakán végzett. Az amatőr színjátszás szervezésével, rendezéssel már a hatvanas években foglalkozott. 1964-től három éven át a Danuvia Központi Szerszámgépgyárban, majd 1971-ig a VBKM Kaposvári Gyárában dolgozott népművelőként. Amatőr-színjátszó rendező képesítését ekkor szerezte meg, ezt követően öt éven át a Kaposvári Megyei Művelődési Központ előadója, utána a Kaposvári Városi Tanács csoportvezetője volt. 1978-ban költözött a fővárosba, miután megismerte három éve elhunyt feleségét, az ugyancsak a közművelődésben tevékenykedő Kiss Mariannát, aki a pestszentlőrinci Kondor Béla Közösségi Ház igazgatója volt. Kiss László a Pataky Művelődési Központban dolgozott előadóként, majd Józsefváros művelődési osztályának csoportvezetője, 1982-től a Művelődési Minisztérium főelőadója lett. 1988-tól 1993-ig az Országos Kisipari Szövetkezet önálló osztályvezetője, majd tizenhét éven át a Kulturális Minisztérium vezető-főtanácsosa volt. Nyugdíjas éveiben, 2010-től a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus munkatársakét dolgozott.
Munkájáért 1974-ben és 1986-ban Miniszteri Dicséretben részesült, 2000-ben Radnóti-díjjal tüntették ki, 2003-ban megkapta a Honvédelemért Érdemérmet és a Magyar Kultúra Lovagjává avatták, majd 2005-ben Bessenyei György-díjjal, 2009-ben pedig Csokonai-díjjal tüntették ki. Szakmai tanulmányokat jelentetett meg az amatőr művészeti csoportok helyzetéről, a szövetkezeti mozgalom közművelődési tevékenységről és szerepéről, az amatőrség fogalmáról, definiálásáról, az amatőr művészetek szerepéről a főváros közművelődésében, valamint az amatőr versmondásról.
Itt láthatnak egy 2018-as interjút vele:
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.