A kirámolása után is titkokat rejt Budapest egyik legszebb épülete

Nem sokkal azután, hogy az Iparművészeti Múzeum a csigalassúsággal araszoló rekonstrukciós munkálatai alatt első alkalommal fogadta a sajtót ideiglenes, kőbányai telephelyén, a múzeum a lassan három éve zárva tartó, és a jelek szerint még sokáig nem látogatható, Üllői úti főépületébe is beengedte az újságírókat pénteken.

A Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei szerint készült, majd Ferenc József által 1896-ban felavatott, a szecesszió egyik legszebb magyarországi példájának számító épület 2017. szeptember 3-án zárta be kapuit a látogatók előtt. A múzeum felújítása igazi elátkozott projekt, ami az épület ikonikus jellege és a gyűjtemény jelentősége ellenére rendre háttérbe szorul, amikor a forrásokat szétosztják. A bővítésre és a felújításra már 2011-12-ben tervpályázatot írtak ki, de az akkori nyertes tervet később elvetették. 2014 nyarán abban reménykedett a múzeum, hogy a rekonstrukció négy éven belül meg megvalósul. Ebből aztán semmi se lett, a múzeum még abban az évben új főigazgatót kapott Cselovszki Zoltán személyében, aki átdolgoztatta a terveket. A felújítás árát 2017-ben 25 milliárdra becsülték, és azt mondták, a közönség öt év múlva veheti újra birtokba az épületet. Aztán jöttek az újabb csúszások, a kiköltözés nem egy, hanem három évig tartott, és 2019 tavaszán visszavonták a felújításra kiírt tendert.

A két és fél évvel ezelőtti kapuzárás után mindenesetre az intézmény munkatársai hozzáláttak az Üllői úton álló palota kiürítéséhez, illetve a gyűjtemény Jászberényi útra költöztetéséhez. Mivel a kőbányai telephely – amely 2006-os megszűnéséig a Kossuth Nyomda otthona volt – nem alkalmas kiállítások rendezésére, a múzeum jelenleg a gyűjteményében megtalálható darabok kölcsönbe adásával, valamint a műtárgyainak felújításával foglalkozik. 

Mostanra teljes mértékben kiürítettük az épületet, a beépített műtárgyak bontása zajlik már hónapok óta.

Ezalatt a beépített műtárgyak mögül újabb beépített műtárgyak bukkantak elő, mintha csak egy elvarázsolt kastélyban lennénk" – mondta a helyszínen Cselovszki Zoltán főigazgató. A beépített műtárgyak szakszerű leválasztását gondos előkészítőmunka előzte meg, némelyik tárgyegyüttes esetében ez hosszú, hónapokig tartó feltáró és kutatómunkát igényelt.

A pénteken bemutatott felfedezések legizgalmasabbja egy különleges tapéta, amelyet az épület egykori főigazgatói lakosztályának előterében fedeztek fel. Ezt a helyiséget egy eddig is látható, nevezetes, századfordulós dizájnertapéta díszítette: Walter Crane angol festő- és iparművész Pávakert című alkotása.  (A szecesszió kedvelte a burjánzó, természeti formákkal teli díszítéseket, a páva pedig az irányzat egyik kedvelt motívuma volt.) Az alatta lévő falszakaszon faburkolat volt, ezt távolították el a restaurátorok, hogy hozzáférjenek a pávás tapéta alsó részéhez, amikor kiderült, hogy a burkolat alatt is van egy szecessziós tapéta, mégpedig barnás alapon aranyszínű, burjánzó virágokkal.

A múzeum akkori igazgatója, az Üllői úti palotában élő Radisics Jenő a brit sztárdizájnertől rendelte a korábban az Indexen is bemutatott pávás tapétát, amelynek tervével Crane 1889-ben aranyérmet nyert a párizsi világkiállításon. A tapétát a biztonság kedvéért a fal egy részével együtt távolítják el, majd a leválasztott elemeket kalodákba (tároló keretekbe) helyezve szállítják a restaurátorműhelyek egyikébe. A tapéta a restaurálás után raktárba kerül, majd amikor a teljes múzeumi rekonstrukció lezajlik, az Iparművészeti történetéről szóló állandó kiállítás része lesz.

Darabos Edit, az Iparművészeti Múzeum főrestaurátora elmondta: a pávás tapéta mellett megtalált másik dizájnertapéta eredetét ugyan még kutatják, de szintén Walter Crane-t sejtik mögötte, aki 1900 őszén önálló kiállításon mutatkozott be a magyar közönségnek az Iparművészeti Múzeumban. A sajtóbeszámolók szerint a művész a családjával együtt érkezett Budapestre a megnyitó előtt, a pályaudvaron pedig maga Radisics Jenő várta. "A művésznek a magyar iparművészet iránt való érdeklődését néhai Zsolnay Vilmos, a magyar keramika nagymestere ébresztette föl, aki valahányszor Angliában járt, mindig Crane vendége volt" – cikkezett a korabeli sajtó.

Az intézmény jelenlegi vezetője,  a 2014-ben kinevezett Cselovszki Zoltán  a sajtóbejáráson arról is beszélt: az egykori igazgatói rezidencia az Iparművészeti majdani újranyitása után ún. szecessziós szalonként fog működni; a fényképek alapján, eredeti berendezési tárgyakkal rekonstruált térben a múzeum kiemelt vendégeit fogadják majd az igazgató tervei szerint.

A múzeumi rekonstrukció szempontjából újabb izgalmas szempontokat vet fel a palota üvegcsarnokának galériáján tett felfedezés. "A látogatók ugyan megszokták, hogy minden fehérre van festve, a csarnok azonban eredetileg nem így nézett ki. Hogy hogyan festett, nem tudtuk pontosan, hiszen csak fekete-fehér fényképekről ismertük az eredeti díszítést" – mondta a főigazgató. Ám amikor a költözés részeként eltávolították az alsórákosi Bethlen-kastély dísztermének mennyezetéről készített másolatot, amely a plafont díszítette, feltárult a kiállítótér eredeti festése is, amely lehetővé teszi a csarnok eredeti színeihez hű megújítását is.

A sajtóbejárás érintette továbbá az Iparművészeti Múzeum első emeleti Maksai-termét (Magyar termét) is, amelynek mennyezetét a múzeum nyitva tartása idején a maksai református templom 18 méteres festett, kazettás famennyezete takarta el. A háromszéki épület festett faberendezése egykor Székelyföld legszebb alkotásai közé tartozott, ám 1893-ban lebontották a templomot, így a virágos famennyezet a budapesti Iparművészeti Múzeumban talált új otthont.

A székelyföldi templom kazettái most azonban újabb költözés előtt állnak, és a szakszerű bontási munkálatok során kiderült, hogy a plafont nem négyzet, hanem téglalap alakú, mintegy öt méter hosszúságú kazettaelemek fedték el, amelyeken több kompozíció is helyet kapott. Zágoni Péter okleveles restaurátor a helyszínen elmondta: jelenleg a festékrétegek laboratóriumi vizsgálata zajlik a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszékének műtárgyvizsgálati laborjában, a leszerelés során pedig az egyes elemeket sorszámmal látták el, így a helyreállítás után az eredeti elrendezés szerint szerelhetőek fel újra – egyelőre még nem tudni, hogy hol.

Cselovszki Zoltán elmondta: a beépített műtárgyak átmozgatása (azaz a költözés utolsó fázisa) már a finisben tart, a tervek szerint március végéig a folyamat végére érnek. Az Üllői úti palota felújítása a gyűjtemény kimenekítése után kezdődhet majd meg, tehát a múzeum újranyitása csak évek múlva válhat esedékessé.

(Borítókép: Az Iparművészeti Múzeum Üllői úti főépületében három éve folynak a rekonstrukciós munkálatok. Fotó:  Csomor Ádám / Index)