Herman
1 °C
21 °C
Index - In English In English Eng

Lezárult egy korszak Szentendrén: távozik Gulyás Gábor

D  TT20130618048
2020.02.24. 08:23

Múlt csütörtökön nyílt meg a szentendrei Ferenczy Múzeum legújabb kiállítása Teremtés – Ferenczy Noémi művészete címmel. Az udvarias köszöntőbeszédekből is átjött, hogy komoly változások elé néz az ország egyik legjelentősebb múzeumi intézménye, a 15 kiállítóhellyel működő Ferenczy Múzeumi Centrum.

Gulyás Gábor igazgató gyakorlatilag elbúcsúzott, amikor beszédében a tárlat kurátori munkájának méltatása mellett azt is kiemelte, hogy a képzőművészetekkel régóta szoros kapcsolatban lévő város intézményének hetvenéves történetében több korszakot is megkülönböztethetünk, ezek egyike volt az elmúlt öt év, amely most véget ér.

Az őszi önkormányzati választás után hivatalba lépett új polgármester, Fülöp Zsolt pedig azt mondta, hogy a most nyíló kiállítással valami új kezdődik a városban és a művészeti életben.

Csökkenő költségvetés, új igazgatói pályázat

A markánsan széttartó igeidőben megfogalmazott beszédek hátterében két tényező húzódik meg. Az egyik az, hogy az új városvezetés jelentősen csökkentheti a Ferenczy Múzeumi Centrum költségvetését. Gulyás Gábor igazgató az Index kérdésére a költségvetési számok módosulásával kapcsolatban elmondta, hogy bár hivatalos döntés csak a február 26-án esedékes rendkívüli testületi ülésen születik majd, a döntés gyakorlatilag megvan. Az új városvezetés januárban kérte a múzeum menedzsmentjét, hogy határozzák meg, mennyibe kerül a centrum minimális működtetése. Gulyásék számításai és az előző évek gyakorlata szerint a 15 kiállítóhellyel, vagyis sok ingatlannal rendelkező és számos munkavállalót foglalkoztató múzeumi központ normális működéséhez minimálisan 430 millió forint közvetlen vagy közvetett önkormányzati finanszírozás szükséges. Az igazgató azt nyilatkozta lapunknak, hogy

az önkormányzat első körben arról tájékoztatta a múzeumi központ vezetését, hogy a város 60 millió forintot tud adni a múzeumi centrum költségvetésére, majd a második körben ez az összeg 80 millióra módosult.

A pontos számokról és a költségvetés csökkentésének mértékéről, lehetséges következményeiről szerettük volna megkérdezni Fülöp Zsolt polgármestert is, azonban ő azt mondta, csak a testületi döntés után kíván nyilatkozni.

A változások másik alapvető tényezője, hogy Gulyás Gábor, akinek ötéves igazgatói mandátuma hivatalosan idén május 30-án jár le, az Indexnek elmondta, hogy már tavaly ősszel bejelentette, nem hosszabbít. Gulyás Gábor hónapok óta súlyos betegséggel küzd, de feladatait ennek ellenére el tudta látni, végül mégsem tölti ki a mandátumát aktív igazgatóként, mert utasították, hogy vegye ki a szabadságát, így e hét közepétől a munkáltatói jogokat sem ő gyakorolja az intézményben. Ez azt is jelenti, hivatalban lévő igazgatóként valóban utoljára köszöntötte a látogatókat a Ferenczy Noémi művészetét bemutató tárlat megnyitóján.

A központ következő öt éves ciklusát tehát egészen biztosan nem a jelenlegi múzeumvezető viszi majd. A város januárban kiírt egy igazgatói pályázatot, amely márciusban zárul le. Ez azt jelenti, hogy már az új vezetőnek kell átgondolnia, hogy az esetlegesen drasztikusan csökkentett keretből hogyan lehet működtetni az intézményt. Gulyás Gábor az Indexnek azt mondta, hogy korrektebbnek tartotta volna, ha a város a pályázati kiírásban jelzi, hogy az új igazgatót egy teljesen új helyzet várja, tehát nem azokból a feltételekből kell kiindulnia, amik a Múzeumi Centrum büdzséjét az elmúlt években meghatározták.

De mennyi az annyi voltaképpen?

Normál esetben a múzeumi működés három forrásból tevődik össze, egyrészt a fenntartó önkormányzat által biztosított összegből, az évek óta bebetonozott összegű állami normatívából és egyéb bevételekből.

Gulyás Gábor elmondta, hogy az elmúlt években a szentendrei városvezetés számára a művészeti központ működtetése prioritás volt, így ha a működéshez szükséges teljes összeget az önkormányzat saját maga nem is tudta mindig biztosítani, az önkormányzat sikeresen lobbizott azért, hogy a hiányzó részt állami támogatásból kiegészítsék. (A lobbierőt magyarázza, hogy a korábbi fideszes városvezetés legbefolyásosabb embere pont a kulturális alpolgármester, Gyürk Dorottya volt, aki a Fidesz EP-képviselőjének, Gyürk Andrásnak a testvére. Gyürk Dorottya jelenleg nem tagja a képviselőtestületnek, az őszi önkormányzati választások után lemondott megszerzett képviselői helyéről.)

Az intenzív városi támogatás eredményeképpen tehát tavaly a 169 millió forintot kitevő állami normatívával együtt az önkormányzat által biztosított és az általa kilobbizott pénzekkel a múzeumi központ büdzséje meghaladta az 500 millió forintot. Ehhez jöttek a Múzeumi Centrum egyéb tevékenységéből származó bevételek, aminek nagyobb része a régészeti feltárásokból származó mintegy 600 millió forint volt. (Az elmúlt években úgy nézett ki a régészeti feltárás Magyarországon, hogy a múzeumok regisztráltak a szakmai munkára, a Ferenczy Múzeumi Centrum pedig kiemelt helyre került ezen a listán. Gyakorlatilag Csongrád és Borsod kivételével minden nagy állami beruházáshoz kötődő megelőző feltárást végezhettek a szentendreiek.)

Magyarán a tavalyi évben több, mint egymilliárdból működhetett a Ferenczy, a korábbi évhez hasonlóan pozitív évet is zárt, több, mint 70 millió forint maradt a kasszájában, mondta el Gulyás Gábor.

Az újabb költségvetéssel kapcsolatos matek pedig a következőt mutatja: ha az önkormányzat valóban 80 millió forintot biztosít mindösszesen a múzeumnak, akkor az állami normatívával együtt alapesetben megközelítőleg 250 millió forintja lehet a Ferenczy Múzeumi Centrumnak – vagy még ennyi se.

Hogyan lehet kigazdálkodni ilyen nagyságrendű csökkenést? Leginkább egyes kiállítóhelyek bezárásával, de ez kétélű fegyver. Ugyanis, ha bezárnák mondjuk a MűvészetMalom kiállítóhelyet, akkor máris csökkenne az állami normatíva, hiszen azt az adott intézmény nagysága alapján számítják. Ha pénzszűke miatt további kiállítóhelyeket is bezárnak, akkor az természetesen szintén arányosan csökkenti az államtól érkező normatív forrásokat.

A legjobb megoldás az lenne, ha a jobb- és baloldali civileket a sorai között tudó új szentendrei vezetés ugyanolyan sikerrel tudna lobbizni az állami forrásokért, ahogy az előző vezetés kipótolta az önkormányzati dotációt (és pénzt szerezne a Fő téren az összedőlés szélén álló képtár épületének rekonstrukciójára), de nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy valószínűsítsük, ez nem fog menni. (A városvezetés a Szentendrei-szigetre vezető, tervezett kerékpároshíd ügyében máris éles összetűzésbe került a kormánnyal, ami valószínűleg nem javítja a viszonyt.)

És vajon régészeti tevékenységből a jövőben is tud-e a szentendrei múzeumi központ annyi bevételt termelni, mit tavaly, ami nemcsak a minimális működésre elég pénzt biztosíthatná a Ferenczy Centrumnak, hanem másra is maradna forrása? Elvileg ez elképzelhető, ám két dolog erősen befolyásolja. Egyrészt ez a fajta bevétel nem nagyon tervezhető, mert nem lehet tudni, hogy két, három, négy hónap vagy fél év múlva milyen nagyberuházások lesznek, tehát lesz-e olyan előzetes feltárás egyáltalán, amit el lehet végezni és érte pénzt kaphat a múzeum. Másrészt valószínűleg a szentendrei múzeum kiváltságos helyzete is meg fog változni a regisztrálók között, ha másért nem, hát azért, mert jelenleg épp átalakulóban van a régészeti terület, információink szerint az éppen módosuló régészeti törvény lehetővé tenné, hogy magáncégek is végezzenek régészeti munkát. Alakultak is erre a tevékenységre vállalkozások az utóbbi időben, ami arra enged következtetni, hogy jelentős változások várhatók a priorizált szereplők tekintetében.

Mire lehet elég az éves 250 millió forint?

Bár ismételten hangsúlyozni kell, hogy hivatalosan még nem született döntés arról, hogy pontosan mennyit szán az önkormányzat a múzeumi központra, de ha tényleg nagyjából 250 millió forint áll majd rendelkezésére az új vezetésnek, akkor mi maradhat meg az elmúlt években jelentős kiállításokat rendező, kisebb-nagyobb kiállítóhelyei közül többet is felújító szentendrei múzeumi központból?

Gulyás Gábor az Indexnek azt mondta, ez egyszerű matematika. A 15 kiállítóhellyel működő Ferenczy Múzeumi Központ egy nagy konglomerátum, ingatlanjainak működtetése és a munkabérek miatt nem olcsó a fenntartása. A jelenlegi vezetés által számolt minimális működési költség, vagyis a 430 millió forint legnagyobb részét a fizetések adják, Gulyás elmondása szerint az intézmény bér- és járulékköltsége 300 millió forint körül mozgott a tavalyi évben. Ez már önmagában is meghaladja a valószínűleg rendelkezésre álló keretet, így komoly megvonások várhatók. Gulyás Gábor szerint

ez a pénz nem elég rezsire, villanyszámlára, fűtésszámlára, másrészt az embereknek a foglalkoztatására, tehát leépítést kell végrehajtani, át kell szervezni az egész rendszert, és van is az önkormányzatnak erre vonatkozóan elképzelése, még pedig az, hogy bezárják a MűvészetMalmot, vagy más célra használják. Abban is gondolkodnak, hogy a kismúzeumokat bezárnák sorban, tehát leépítenék az egész rendszert, ami szerintem nem csupán azért nem szerencsés, mert ez esetben embereket kellene kirúgni.

Gulyás elmondta, hogy a kiállításmegnyitó napján is volt egy személyes egyeztetés a városvezetés és a múzeum menedzsmentje között, amelyre őt már nem hívták meg. Az egyeztetésen tudomása szerint az önkormányzat képviselői arról próbálták meggyőzni a múzeum kollégáit, hogy nincs szükség arra, hogy annyi embert foglalkoztassanak, mint jelenleg. Gulyás ehhez hozzátette, hogy vezetői megbízatása kezdetén szintén komoly anyagi problémákkal küzdött az intézmény, és kétszer is csináltak szerkezeti átalakítást, ami létszámcsökkentéssel járt. Amikor 2013-ban az önkormányzat átvette a korábban a megye által működtetett múzeumi központot, 169 volt az engedélyezett munkavállalói létszám, ezt követően először 145 lett, majd 110. Szerinte erre a 110 emberre szükség van, a létszámban benne van minden olyan feladattal kapcsolatos státusz, amely elengedhetetlen a múzeumi központ működéséhez, muzeológusok munkája csakúgy, mint a teremőröké vagy a takarítóké.

Gulyás elismerte, hogy Szentendrének valóban nagyon nehéz előteremteni a működéshez szükséges pénzt. Szentendre múzeumi hálózata nem kisvárosi léptékű, a Ferency Múzeumi Központ inkább egy nagy országos intézményhez hasonlít. Közben viszont Szentendrének nem állnak rendelkezésére olyan bevételek, mint például azoknak a településeknek, ahol a nagy cégek sok iparűzési adót fizetnek be. Gulyás szerint, ha maradnak az eddig kommunikált számok, akkor a munkatársak számát legalább 30-40 %-kal kell csökkenteni. Az igazgató szerint

ez egy koncepcionális kérdés: fontos-e annyira a kultúra, azon belül a művészetek, hogy erre áldoz az önkormányzat vagy sem.

Az igazgató hozzátette, a város vezetése tudomása szerint azt szeretné, ha az állam átvenné a Ferenczy Múzeumi Centrum működtetését, ő azonban ezt nem tartja valószínűnek. Ugyanis 2012-ig az olyan múzeumokat, mint a szentendrei is, a megyei önkormányzatok működtették. 2012-ben azonban született egy döntés, amely szerint a megyei önkormányzatok az intézményeket átadták a települési önkormányzatoknak, ekkor kötött Szentendre város önkormányzata és az állam szerződést a helyi múzeumok működtetéséről. Voltaképpen ez azt jelenti, hogy Szentendrének törvényi kötelezettsége, hogy működtesse a múzeumait.

Mitől volt önálló korszak az elmúlt öt év?

Szentendre régóta az ország egyik képzőművészeti központja. Ennek a kialakulásában meghatározó év volt az 1890-es, amikor Ferenczy Károly, akit nem sokkal ezt követően a legnagyobb élő magyar festőművészként kezdtek emlegetni, a városba költözött. Ebben az évben születtek meg ikergyerekei, Ferenczy Noémi, később a magyar kárpitművészet majdani meghatározó alakja, és Ferenczy Béni, a magyar szobrászat jelentős mestere is. A húszas években Szentendrén művésztelep létesült, és több neves művész települt a városba, köztük Iványi Grünwald Béla, Barcsay Jenő és Kmetty János. Szentendrén született meg Vajda Lajos és Korniss Dezső máig ható Szentendrei programja, és persze kötődtek a városhoz és Vajda Lajos szellemiségéhez az Európai iskola alkotói is. Külföldről hazatérve itt alkotott Czóbel Béla, majd a hetvenes években Szentendre lett az alternatív szcéna egyik legfontosabb centruma, 1972-ben alakult meg a Vajda Lajos Stúdió. A Kádár-korban jött létre állami presztizsberuházásként a kismúzeumok hálózata, többek között a Kovács Margit Múzeum, amely még ma is az ország egyik legnépszerűbb képzőművészeti múzeuma (a többi kismúzeum fenntarthatósága viszont a rendszerváltás után kérdésessé vált, több átmenetileg be is zárt közülük).

Az elmúlt öt évben a Ferenczy Múzeumi Centrum a város képzőművészeti hagyományára és a kortárs tendenciák bemutatására koncentrált. Gulyás Gábor felidézte, hogy a korábbi időszakokhoz képest, amikor főleg régészek voltak az igazgatók Szentendrén, az elmúlt öt évben történt egy hangsúlyeltolódás a képzőművészetek felé.

Egyrészt bevállaltuk a klasszikus szentendrei kötődésű művészeket, mint Ferenczy Noémi vagy Ferenczy Béni, korábban Vajda Lajos, Perlrott Csaba Vilmos és mások, és sok kortárs kiállításunk is volt.

Számos nemzetközi szempontból kiemelkedő kortárs képzőművész jött Szentendrére: a japán Chiharu Shiotától kezdve a dél-afrikai Mohau Modisakengen át az orosz Dmitrij Kawargáig, akik nem vándorkiállítással érkeztek, hanem Szentendrén megvalósult projekttel voltak jelen. Klasszikus magyar alkotók hiánypótló életműtárlatát is megrendezték a Duna-parti kisvárosban: többek között Czóbel Béla vagy Vajda Lajos kiemelkedő életműve is így kerülhetett újra az érdeklődés homlokterébe. A legtöbb nagy kiállítást azonban a magyar kortársak kapták: Bukta Imrétől kezdődően Farkas Ádámon és feLugossy Lászlón át a kolozsvári fiatal művészekig.

Az öt év alatt több mint 150 időszaki kiállítást rendeztek a Centrum 15 kiállítóhelyén, miközben a megelőző 20 évben összesen nem volt ennyi időszaki tárlat. Ezen túlmenően létrehozták az ArtCapital nemzetközi művészeti fesztivált is. Hogy mindebből mennyit lehet a várhatóan szűkösebb körülmények között folytatni, azt persze a jövő dönti el.

Azt gondolom, hogy az elmúlt öt év izgalmas és sikeres időszak volt. Sok olyan emberrel tudtam együtt dolgozni, akik ezt élvezték, és ez nekem is motiváló volt. Egy igazgatónak fontos feladata, hogy motiválja a munkatársait, hogy jól érezzék magukat, és legyen a munkájuknak látható eredménye. De az visszafelé is hat, ha az ember látja, hogy a kollégái nagy kedvvel csinálják, sikerként élik meg, amit létrehoznak. Talán ezért is élveztem ezt az egészet.

– mondja a távozó igazgató. 

Borítókép: A Ferenczy Múzeum Szentendrén. Fotó: MTI / Kovács Attila