A rakpart megnyitása egy óriási kísérlet

Az elmúlt hat évben a Prezi nemzetközi kommunikációs vezetője volt, előtte a TV2 politikai újságírójaként dolgozott a főváros új turisztikai és városarculati felelőse. Faix Csaba január végén lett a Budapesti Városarculati Nonprofit Kft. (BVA) igazgatója, február 26-án a közgyűlés megválasztotta a Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ (BFTK) ügyvezetőjének is. Többek között ez a cég szervezi a Budapesti Tavaszi Fesztivált, a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivált, a Vörösmarty téri karácsonyi és húsvéti vásárt, de hozzátartozik a rakpart tervezett nyári lezárása is az autóforgalom elől.

A rakpart megnyitása az új városvezetés egyik fő ígérete volt. Mi lesz idén nyáron a rakparton: plázs, vásár, fesztivál?

Egyik se, sőt, ezek biztosan nem lesznek. A rakpartnak olyannak kell lennie, mint egy megnyitott köztérnek, hogy az emberek használják, menjenek ki oda. Ezért nem szeretnénk oda plázst pálmákkal vagy fesztiválvárost bódékkal – meg akarjuk mutatni, hogy a Duna-partot a belvárosi szakaszon is lehet arra használni, hogy oda lemenjünk, sétáljunk, igyunk ott egy fröccsöt. Fogyasztási kényszer, vagy belépő viszont nem lesz.

Melyik szakasz lesz megnyitva?

Úgy tűnik, hogy a Margit híd és a Lánchíd közötti szakaszt nyitjuk meg.

Korábban mintha merészebb lett volna ez a terv. Az Erzsébet híd két oldalán ezek szerint megmarad az autóforgalom?

Ezen a nyáron igen. Alaposan megvizsgáltuk a kérdést, mert sok szempontot mérlegelni kell. Délebbre sok szállodahajó köt ki, és az ő utasaikat buszok viszik tovább – ezek a vállalkozások nem úgy készültek az idei évre, hogy a rakpartra ne lehessen behajtani. Másrészt a rakpart megnyitását kísérletnek tekintjük, meg akarjuk nézni, hogyan reagál a város, hogyan oszlik el a forgalom másfelé, hogyan érinti a belváros vagy Buda életét, ha az autósok alternatív közlekedési útvonalakat keresnek. A fokozatosság elve miatt kezdjük idén ezt egy „béta-verzióval”, és a tanulságokat leszűrve tudunk majd továbblépni.

Az alsó rakparton ma egy aszfaltos út és egy vízparti sétány van. Mit lehet itt majd csinálni?

A Szabadság híd nyári megnyitásai szerintem jól mutatják, hogy egy ilyen időszakos megnyitás hogy működhet. Ott is voltak programok, például jógaórák vagy spinning, pár helyen sportolási lehetőségek hozunk létre, az Országháznál és a cipős emlékműnél viszont figyelni kell a környék méltóságára. Valamiféle vendéglátás is nyilván lesz, de nem az a cél, hogy nagy sörsátrakat telepítsünk.

Szabihíd lesz idén nyáron?

Azt hiszem, hogy a rakpart megnyitása ezt idén kiváltja, de ebben a VaLyo az illetékes, mert ezt tavaly is ők csinálták. A rakpartmegnyitáson egyébként velük közösen dolgozunk.

Az autóforgalom mellett a rakpart másik fő problémája, hogy végigparkolják a szállodahajók, elzárva a várost a folyótól. A Hableány-katasztrófa óta tudjuk, hogy ez még veszélyes is. Tervezitek a nagy hajók kiszorítását a belvárosból, esetleg egy új kikötői negyed létrehozását valahol?

Hallom ezeket a véleményeket, de korai még erről beszélni. Sok szereplő van, szerződések vannak, kell végezni egy helyzetfelmérést, konzultációt az érdekeltekkel. De ez túlmutat a BFTK hatáskörén, városvezetői kompetencia. Ami hozzánk tartozik, és részben választ is adhat az ilyen kérdésekre, hogy el kell készíteni Budapest új turisztikai stratégiáját. Ez nagyon régi adóssága a városnak, és a konfliktusok is sokszor abból származnak, hogy nem találtuk ki, milyen arcát akarjuk megmutatni a városnak, milyen turizmust szeretnénk, hogyan jelenjen az meg Budapesten belül. Addig nem lehet konkrét kérdésekben döntést hozni – hol álljanak meg a hajók, meddig jöjjenek be a buszok és hasonlók –, amíg ez a stratégia hiányzik.

Budapestet főként bulifővárosként jegyzik, legalábbis ez a leglátványosabb része a város idegenforgalmának. Meg a konfliktusok is főleg ebből származnak a lakók és a turisták között. Érdemes próbálkozni egy új imidzs kialakításával?

A budapesti idegenforgalom leginkább látható részét valóban ez teszi ki, már csak azért is, mert a belváros kellős közepét érinti. A kép azért csalóka, mert a kulturális turizmus és a konferenciaturizmus szintén jelentős, és ezek azok az irányok, amiket erősíteni érdemes, hiszen sokkal kevésbé zavarják az embereket. Fontos tudni, hogy a város csak lassan és kismértékben tudja befolyásolni, hogy miért jönnek ide a külföldiek, mit tartanak érdekesnek belőlünk. Hiába szeretnénk, hogy legyünk olyan, mint Monte-Carlo, és dúsgazdagok költsék nálunk számolatlanul a pénzüket, ez nem fog megtörténni.

Sokakban élhet egy olyan érzés, hogy Budapest ennél többre hivatott.

Persze, hogy többre hivatott, csak amikor kijelölünk egy célt, fel kell mérni, hogy mi az a bázis, amire építhetünk, és ennek jelenleg a bulizás, a romkocsmák megkerülhetetlen része. Ezt azért érdemes tisztázni, hogy ne olyasmit akarjunk, ami nem tud megvalósulni. Ettől még igenis lehet és kell is változtatni a budapesti idegenforgalom szerkezetén. Érzékelhető egy elmozdulás a magasabb minőség irányába, ami látszik a szállodákon, azon, hogy egyre több Michelin-csillagos étterem van a városban, a kulturális programok és látnivalók bővülésén. Egy fővárosi turisztikai ügynökség abban segíthet, hogy ezt láthatóbbá tegye, felhívja erre a figyelmet a városról szóló filmekben, reklámkampányokban. És ebben együtt akarunk dolgozni a Magyar Turisztikai Ügynökséggel, hiszen közös a célunk. Ettől még a buliturizmus fontos, és ha egyik napról a másikra megszűnnének a diszkont légitársaságok, az nagyon rossz lenne a fővárosnak.

A VII. kerület új vezetése szabályozni akarja a bulinegyed működését, például éjféli zárva tartást vezetnének be, ami alól egyedi felmentéseket lehet kérni. Ez nem fogja visszavetni a város buliéletét?

Azok a feltételek nem teljesíthetetlenek, valószínűsítem, hogy a meghatározó helyek továbbra is nyitva lesznek éjfél után, csak kulturáltabb módon fognak üzemelni, és kevésbé zavarják majd az ottlakókat. Ez szerintem egy jó irány, nem hiszem, hogy a város idegenforgalma ettől sérülni fog.

Konfliktusok viszont mindig lesznek a lakók és a bulizók között. Hogyan lehet ezt oldani?

A fővárosnak ebben nincs joghatósága, annyi tehetünk a konfliktusok csökkentése érdekében, hogy edukációs kampányokat indítunk, és felhívjuk a látogatók figyelmét rá, hogy legyenek tekintettel az ittlakókra. Ennél viszont többet ér, ha a város egyközpontúságát sikerül megszüntetni. Létre kell hozni a városban több turisztikai alközpontot, Budapest nem szólhat csak a Halászbástyáról és a bulinegyedről. A BFTK a maga információs pontjaival, hirdetéseivel felhívhatja rá a figyelmet, hogy iszonyú érdekes helyek és programok vannak például Budafokon vagy a II. kerületben is, ahova ma kevés külföldi megy el, mert nem hallott róluk. A rendezvényeket nem nekünk kell megszervezni, de abban segíthetünk, hogy már a reptéren, vagy még hamarabb halljanak róluk a turisták. Az idegenforgalomban egyébként is az a trend, hogy mindenki az autentikus dolgokat keresi, azokat a helyeket, éttermeket, amiket a helyiek ténylegesen látogatnak. Ezzel lehet az I. kerület és a belváros terhelését csökkenteni, és más kerületek is többet profitálnának a város idegenforgalmából. Végül azért mindig a turisták döntenek: szerintem a Római-part a város egyik legjobb helye, ahova muszáj mindenkinek kimennie, de lehet, hogy az fog kiderülni, hogy őket ez nem érdekli.

Ha már hitelesség: alig van kevésbé autentikus dolog a Vörösmarty téri karácsonyi és a húsvéti vásárnál, ami nyilván termel egy csomó pénzt, de a budapestiek az árai miatt messziről elkerülik. Ez szerinted elfogadható így?

Ez egy valós probléma, és szeretném, ha lehetne egy kicsit nyitni a budapestiek felé. Ugyanakkor ezek jó színvonalú vásárok, az elmúlt évtizedben nemzetközi hírnévre tettek szert, amit nem volna bölcs dolog lerombolni. A vásározás élményét közelebb kellene hozni a városlakókhoz, de ez a kiemelt helyszín szerintem valamennyire mindig turistás lesz.

Mi értelme annak, hogy közös vezetés alá került a főváros városarculati és turisztikai cége?

Szerintem nincs külön brand, külön városarculat az idelátogatóknak, és egy másik a budapestieknek, ez egy mesterséges szétválasztás volt. Én ezért is adtam be egy összevont pályázatot a két cég vezetésére, hogy ez megváltozzon, mert ha szervezünk egy karácsonyi vásárt meg egy rakpartmegnyitást, annak egy közös történetet kell elmesélnie Budapestről. Semmi oka annak, hogy ez két külön cég szervezze, ami talán nem is kommunikál egymással. Ez egyébként gazdaságilag sem indokolt.

Mire épül majd fel az új Budapest-brand?

Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy ezt én határozom meg, ahogy a turizmus stratégiáját, ezt is következő pár hónapban kell kialakítani, és ehhez intenzív párbeszédet szeretnénk folytatni minden szereplővel, aki ebben érdekelt, és akik ezt az arculatot formálják. Ezt nem lehet felülről meghatározni, nem egy jól eltalált szlogen kérdése.

Egyáltalán mivel foglalkozik a BVA? Az elmúlt években mindenféle „ez meg az” jellegű tevékenység tartozott hozzá – gyermekrajz-pályázat és tűzfalfestés, játszótérépítés Csepelen és hasonlók.

Pontosan azért volt ez így, mert hiányzott a stratégia. Ettől még nyilván sok hasznos munkát végzett a cég, jó rendezvényeket szervezett, de valóban nem volt meg az a világos célkitűzés vagy narratíva, ami érthetővé tette volna, hogy mi a feladata. BVA/BFTK összevonásával létrejövő szervezet Budapest kreatív ügynöksége lesz. Ebben nagyon sok minden benne van: az, hogy milyen levelet kapsz a városi közműcégektől, hogyan tudod intézni az ügyeidet, de az is, hogy milyen programokra tudsz ellátogatni a családoddal. A most épülő cégben kiváló szakemberekkel fogok együtt dolgozni, vannak, akik nagy multi cégektől jönnek, mások a start up világból, de mindenki elképesztően elhivatott. Elvégre ritkán van lehetőség, hogy kitaláljuk és felépítsük egy város márkáját. Ez egy szuper város, amiben rengeteg szín és energia van: amikor kitaláljuk a Budapest brandet, erre biztosan tudunk építeni.

(Borítókép: Faix Csaba. Fotó: Huszti István / Index)