Ötletpályázatot írt ki a MANK Nonprofit Kft. a Nemzeti Összetartozás Emlékművének elkészítésére az EMMI (Emberi Erőforrások Minisztériuma) megbízásából. Mint írják, a pályázat olyan kortárs, esztétikailag és tartalmában igényes köztéri emlékmű létrehozására vonatkozik, amely módot ad a nemzeti összetartozás centenáriumára való méltó megemlékezésre.
Az emlékmű egyaránt lehet a trianoni békediktátum, mint a Magyarországot megcsonkító és szétszabdaló történelmi esemény allegorikus ábrázolása és kapcsolódhat a magyarság nemzettudatának szimbólumvilágához, a történelmi Magyarország attribútumaihoz.
A pályázat világossá teszi, hogy figuratív vagy allegorikus alkotást várnak, a helyszín pedig Budapest I. kerülete (Szent György tér, Vérmező) vagy olyan vidéki helyszín, ahol a művészeti mondanivaló topográfiai, történelmi kontextusba is helyezhető. A kiíró elsődlegesen a Szent György téri helyszínben gondolkodhat, mert hangsúlyozzák, hogy ott kötelező építészmérnök, vagy építőművész közreműködése (máshol csak ajánlott). A részletes pályázati felhívást itt lehet tanulmányozni, beadási határidő május 22.
Felmerülhet a kérdés:
de mégis minek?
Nem mintha a trianoni békeszerződés 100. évfordulójára nem lenne indokolt emlékművet állítani, de egy ilyen emlékmű javában épül – mégpedig a Kossuth Lajos téren, szemben az Országházzal.
Még a neve is ugyanaz, a Nemzeti összetartozás emlékhelye, és kifejezetten nagyszabású lesz, az Alkotmány utca torkolatában alakítanak ki egy tér felől lejtő, száz méter hosszú, négy méter széles rámpát. Ennek a végén egy körüljárható gránittömb lesz, több helyütt meghasadva, a közepén örök lánggal, amely nem emelkedik az utcaszint fölé.
Egyszerre két kiemelt centenáriumi emlékmű már nem látszik indokoltnak, de a magyarázat valószínűleg pont abban rejlik, hogy az Országház előtti emlékhely egy kortárs szemléletű emlékmű, inkább tájépítészet beavatkozás, nem pedig egy monumentális allegorikus szobor, mondjuk, egy megtiport arkangyalról. Az EMMI viszont a fenti pályázatra figuratív vagy allegorikus alkotást vár, vagyis lehet, hogy valami olyasmi történik megint, mint 2006-ban, az 56-os forradalom 50. évfordulóján, amikor a Felvonulási téren hiába építettek egy kortárs felfogású, non-figuratív központi emlékművet, azon sokan annyira felháborodtak, hogy a Műegyetem kerítésénél ezzel párhuzamosan Csíkszentmihályi Róbert figurális szabadságharcos emlékművét is felállították.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
