Rudolf
2 °C
13 °C

Meghalt az Asterix írója, Albert Uderzo

GettyImages-467504552
2020.03.24. 11:27

Elhunyt Albert Uderzo, a híres francia képregénysorozat, az Asterix írója és rajzolója, adta hírül az AFP hírügynökség nyomán a The Hollywood Reporter. Veje beszámolója szerint Uderzo neuilly-i otthonában hunyt el, halálának oka szívroham volt, nem a világban tomboló koronavírus-járvány. Az előző hetekben fáradtságról panaszkodott.

Uderzót leginkább az Asterix-képregények írójaként és rajzolójaként lehet ismerni. Az első Asterix-képregény 1959-ben jelent meg a Pilote nevű lapban, a karaktert pedig Uderzo együtt találta ki szerzőtársával, René Goscinnyvel. Két évvel később sikerült önállóan is kiadni Asterix, a gall címmel, azóta pedig 380 millió példányban adtak el belőle, több mint 100 nyelvre fordították le, és több tévés és filmes feldolgozás is készült belőle.

Uderzo 1927. április 25-én született Párizsban élő olasz emigráns szülők harmadik gyermekeként, keresztneve eredetileg Alberto volt, és csak 1934-ben kapta meg a francia állampolgárságot. Már gyerekkorától kezdve rengeteget rajzolt annak ellenére, hogy vörös-zöld színtévesztő volt, de ez a karrierjét később egyáltalán nem akadályozta (az Asterix képregényeket egy időben Marcel öccse színezte). Kamaszként repülőgép-szerelőnek készült, de a második világháború kitörése miatt kénytelen volt a tanulmányait félbehagyni. Első illusztrációja A róka és a holló című híres Aesopus-meséhez készült, és 1941-ben jelent meg a Junior című magazin ifjúsági mellékletében. 1942-től Bruno nevű bátyjával együtt részt vett a francia ellenállási mozgalomban, és egészen 1945-ig egy tanyán bujkáltak Bretagne-ban.

A háború után Uderzo rajzfilm-rajzolóként helyezkedett el egy kisebb francia stúdióban, ahol egy Carbur et Clic-Clac című tizenegy perces, fekete-fehér filmen dolgozott. A rajzfilmek azonban nem érdekelték, hamarosan visszatért a képregényekhez, és leszerződött az Éditions du Chêne kiadóval. Ők adták ki első, humoros témájú könyvét Les Aventures de Clopinard címmel 1946-ban. A következő időszakban Uderzo rengeteget dolgozott, sorra jelentek meg vicces képregény-történetei különböző lapokban, az O.K. magazinnak pedig középkori témájú, fantasztikus történeteket rajzolt (Arys Buck, Prince Rollin és Belloy l'Invulnérable), a sebezhetetlen Belloy sztorijai még az 1950-es években is megjelentek.

A sorkatonai szolgálata után Uderzo két évig a France Dimanche illusztrátoraként dolgozott 1949 és 1951 között, nemcsak híreket illusztrált, hanem készített egy sorozatot híres történelmi szerelmekről (Les Amour Célèbres) és bűnügyekről (Le Crime Ne Paie Pas) is. 1950-ben tett egy rövid kirándulást a szuperhősös képregények világába, de ez nem volt igazán az ő műfaja, jobban szerette a múltban játszódó, vicces történeteket. 1951-ben találkozott René Goscinny-vel, aki évtizedekre közeli jóbarátja és szerzőtársa lett.

Európa képregényfővárosa akkoriban Brüsszel volt, Uderzo és Goscinny is itt kezdték el a közös munkát, de ez akkor még az Asterixtől messze volt: egy női lapnak készítettek hétköznapi élethelyzeteket és történeteket bemutató képregényeket. Az első valódi közös karakter, akit kitaláltak, Oumpah-pah (magyarul Umpapa), a rézbőrű indián volt, aki a 18. századi Amerikában kalandozott barátjával, egy francia tiszttel. A képregény első része a belga Tintin magazinban jelent meg 1958-ban, a sorozat 1962-ig folytatódott. (Oumpah-pah 1977-ben angol, 1978-ban német fordításban is megjelent.

1959-ben Goscinny az induló Pilote magazin szerkesztője, Uderzo pedig a művészeti vezetője lett, itt végre teljes alkotói szabadsághoz jutottak, és a 10-13 éves gyerekeknek szóló lap október 29-i első számában felbukkant egy vadonatúj képregényfigura, Astérix, az apró termetű, nagybajuszú gall harcos. A történet i. e. 50-ben játszódott, amikor Iulius Caesar már egész Galliát meghódította, csak egyetlen falucska tudott kitartani a túlerővel szemben, hála a varázsitalnak, amit a helyi druida pap, Getafix (a magyar fordításban Magicoturmix) kotyvasztott. 

Astérix óriási siker lett, a francia gyerekek azonnal beleszerettek a hősbe, akivel könnyű volt azonosulni. A történetek mindig az elnyomott gyengébbek győzelméről szóltak az idegen betolakodókkal szemben. A szövegeket Goscinny írta, a képregényeket Uderzo rajzolta, és elég nyilvánvaló, hogy az alaphelyzetet részben saját háborús élményei ihlették. A történelmi témájú képregényt a magazin egyik alapítója, François Clauteaux rendelte meg, és a koncepció az volt, hogy szülessen valami eredeti, ízig-vérig francia történet az amerikai szuperhősök és a belga Tintin helyett, mivel akkoriban ezek uralták a képregények világát. Uderzo és Goscinny 1959 nyarán, egy erkélyen üldögéltek, amikor az Asterix ötlete megszületett. Időben visszafelé haladva végigpörgették a francia történelem különböző korszakait, és amikor eljutottak a gallokig, mindketten azonnal tudták, hogy megtalálták, amit kerestek.

Azonnal csináltam pár vázlatot nagydarab harcosokról, ahogy az akkori embereket elképzeljük, de René nem volt túl lelkes – ő egy kis fickót képzelt el, aki talán nem fest túl jól, de nagyon leleményes. Olyasmi, amit antihősnek neveznél. Így aztán rajzoltam egy kis embert bajusszal és nagy orral. Mindig szerettem nagy orrokat rajzolni, mert megnevettetik az embert. Így született meg Astérix

– emlékezett vissza nyolcvanéves korában egy interjúban.

Astérix történetei először folytatásokban jelentek meg a Pilote hasábjain, de 1961-ben önálló füzetben is kiadták Asterix a gall címmel. Ettől kezdve átlagosan évente megjelent egy újabb Asterix kötet. A sorozat óriási közönség- és üzleti siker lett, míg az első részből alig kétezer példány fogyott el, az 1967-ben megjelent kilencedik füzetből már 1,2 millió példányt adtak el.

Uderzo és Goscinny egészen 1977-ig közösen készítették az Asterix-képregényeket, majd Goscinny halála után Uderzo vette át a rajzolás mellett az írói feladatokat is egészen 2009-ig. Idősebb korában már lassabban dolgozott, négy-öt év is eltelt két füzet megjelenése között. 2009-ben Asterix és Obelix születésnapja: Az aranykönyv címmel jelent meg az utolsó általa rajzolt füzet, amely a karakter ötvenéves születésnapja alkalmából készült. Uderzo ezután 2011-ben visszavonult, de a sorozatot új szerzők folytatták, egy füzet tavaly ősszel is megjelent. Sokak szerint egyébként az Asterix igazi, klasszikus korszaka már Goscinny halálával véget ért, mivel Uderzo elsősorban a képi humorban volt erős, a szövegek terén azért érezhető volt Goscinny hiánya a 77 után megjelent kötetekben.

A kiadási jogok Goscinny haláláig a Dargaud kiadónál voltak, ezután Uderzo saját kiadót hozott létre az újabb füzetek megjelentetésére. Az első huszonnégy kötet jogainak megszerzéséért Goscinny örököseivel együtt 1990-ben beperelte a Dargaud-t, és nyolc évvel később meg is nyerte a pert. Uderzo sikeres üzletember volt, vagyonát 50 millió dollárra becsülték. A pénz volt az oka, hogy idős korában konfliktusba került saját lányával: 2008-ban a családi kiadóvállalat általa birtokolt 60%-át eladta az Hachette-nek. Sylvie Uderzo, aki a maradék 40% tulajdonosa volt, a Le Monde-ban megjelent cikkében nyíltan nekiment az apjának, és azzal vádolta, hogy elárulta mindazokat az értékéket, amelyek szellemében őt felnevelte. "Ez az első győzelme a betolakodóknak a legyőzhetetlen gallok fölött", jelentette ki. Ebből igazán ronda családi viszály lett, 2013-ban a 86 éves Uderzo beperelte a lányát és a vejét azt állítva, hogy "pszichológiai erőszakkal" akarják elszedni a vagyonát, miközben ők azért indítottak pert, mert szerintük ismeretlenek "visszaéltek az idős férfi gyengeségével". 2014-ben végül mindkét fél abbahagyta a pereskedést, és kibékültek.

Uderzo munkássága olyan nyomot hagyott a francia kultúrában, hogy 1989-ben Párizs mellett megnyitották a Disneylandhez hasonló Parc Astérixet, amely azóta 50 millió látogatót vonzott.

Az Asterix-képregényekből eddig összesen négy élőszereplős nagyjátékfilm készült, Asterixet az első kettőben Christian Clavier, a másik kettőben pedig Clovis Cornillac alakította, de sokáig Gerard Depardieu alakította a főhős hű társát, a nagydarab Obelixet.

(Borítókép:  Albert Uderzo 2009-ben – fotó: Chesnot / Getty Images)

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport