Meghalt Omara, a takarítónőből lett festőművész

74 éves korában meghalt Oláh Mara roma származású festőművész, aki negyvenéves kora után, takarítónőből lett külföldön is elismert alkotó, tudta meg az Index. Az Everybody Needs Art közlése szerint az Omara néven alkotó művész kedd hajnalban hunyt el.

Omara radikális és őszinte művészeti praxisa kivételes helyet foglal el a hazai és nemzetközi művészettörténetben. Változatos életművének elemei között kiemelkedő szerepet tölt be festészete, melynek fő témái a kisebbségi lét kiszolgáltatottsága és a női sors

– áll az Everybody Needs Art közleményében.

Oláh Mara 1945-ben született Monoron: apja zenész cigány volt, anyja edényfoltozó beás cigány családból származott. „A két család között dúló, a származási és életmódbeli körülményekből fakadó veszekedések miatt gyermekkorom állandó vándorlással telt el. Anyámmal hol Monoron laktunk, hol anyai nagyszüleimhez költöztünk Mogyoródra. Az iskolából VI. osztályos koromban kimaradtam, s csak asszonykoromban fejeztem be az általános iskolát” – írta önéletrajzában.

1964-ben, 19 éves korában férjhez ment, majd 1967-ben anya lett, lánya született. Élete legnagyobb részében takarítónőként dolgozott, majd 38 éves korában rák miatt a bal szemét el kellett távolítani. Később anyja halála miatt depresszióba esett, hamarosan férjétől is elvált. Személyes tragédiái után, 43 éves korában kezdett el festeni.

Végzetes fejgörcsöket éreztem. Egy ilyen fejgörcsös napon papírt és ceruzát kértem a kislányomtól, mert úgy éreztem, hogy rajzolnom kell. Ekkor kezdődött el a festészetem, mert mire készen lettem a képpel, ami Sophia Lorent ábrázolta, a fejgörcseim elmúltak, mintha nem is lettek volna. A rokonságom a festés miatt hülyének tartott

– emlékezett az indulásra.

Az ekkoriban készült első száz képét elajándékozta, a szemműtétét ábrázoló alkotását azonban megőrizte, majd 1991 novemberében véleményezésre bevitte a Magyar Nemzeti Galériába, ahol további munkára biztatták. 1991 óta kiállító művész, bemutatkozó tárlata Kanadában volt, majd hamarosan itthon, a budapesti Vízivárosi Galériában is bemutatták a munkáit.

Munkái később olyan intézményekben voltak láthatóak, mint a bécsi MUMOK, a bonni Künstlerforum, a fiumei Modern és Kortárs Művészeti Múzeum, rotterdami Kunsthalle, a budapesti Ludwig Múzeum, a Kiscelli Múzeum és a Nemzeti Galéria, 2007-ben pedig egyedüli magyar nőként állított ki a Velencei Biennálé roma pavilonjában.

Aktív alkotói, illetve kiállítói korszaka után Budapestről a Nógrád megyei Szarvasgedére vonult vissza, ahol „luxusputrit” építtetett magának. Itt töltötte élete utolsó évtizedét, és egy több ezer darabos miniatűr képsorozaton dolgozott, amelynek összes darabját szétvágott cigarettásdobozokra festette. 2011-ben az Index is forgatott vele: