Megszavazták: a kormány kivesz több színházat Karácsonyék kezéből

A törvényt kivételes eljárásban tárgyalták, 132 igen, 31 nem és 20 tartózkodás mellett fogadták el.

Ahogy arról hétfőn beszámoltunk, a kormány minden szakmai egyeztetés nélkül, a koronavírussal összefüggő intézkedések árnyékában kiadott egy törvénymódosítási javaslatot a kultúrtörvényhez, amely az eddigi kormánykommunikációban hangoztatottnál is jobban kiveszi a főváros kezéből az önkormányzati színházak egy részét: ha az állam és a főváros közösen tartja fenn a színházat, de a főváros egyetlen forinttal sem száll be a finanszírozásba, akkor gyakorlatilag csak névleg marad fővárosi a színház, mert nemcsak az igazgató, de minden vezető munkáltatója személyesen a miniszter lesz, így a kinevezésükön vagy felmentésükön kívül még arról is ő dönt, hogy egy esetleges vétség esetén induljon-e ellenünk eljárás.

Hogy ez mely színházakat érintené, arról ebben a pillanatban még nincs hivatalos közlés sem a kormány, sem a főváros részéről, ugyanakkor a fideszes

A főváros korábban azt jelezte, hogy a Budapest Bábszínházat, a József Attila Színházat, a Kolibri Színházat, a Madách Színházat, a Thália Színházat, az Újszínházat és a Vígszínházat hajlandóak az állammal közösen működtetni, arról ugyanakkor nem mondtak semmit, hogy melyik fél milyen mértékben szállna be a finanszírozásba. Későbbi értesülések alapján úgy tűnt, az Újszínház, a Thália és a József Attila lenne az a három színház, amelyet egyáltalán nem finanszírozna a főváros, de arról, amit L. Simon mondott, mindeddig nem volt szó.

Kerestük a fővárost a kérdéssel, későbbre ígértek tájékoztatást.

A parlamenti vitán ugyanakkor a kormánypárt mindvégig azt az álláspontot képviselte, hogy nem igaz, hogy ők elvennének a fővárostól bizonyos színházakat,

Ami szigorúan technikai értelemben igaz is, de a kormánypárt a vitában mindvégig hallgatott az előzményekről. Mindez azért történt így ugyanis, mert az önkormányzati választás és több város – köztük Budapest – ellenzéki kézbe kerülése után a kormány tüntetések és csaknem a teljes szakma tiltakozása ellenére elfogadta azt az előadó-művészeti törvényt, amely több eddigi jogkört elvett az önkormányzatoktól. Ebben a törvényben jelent meg az új fenntartási modell, a közös fenntartás, amelyben az állam már beleszólhat az általa támogatott színházak igazgatói kinevezésébe, vétójog révén. (Az, hogy az önkormányzati színházakat nem kizárólag az önkormányzatok támogatnak, hanem az állam is, a rendszerváltás óta természetes része a működésnek, de ez a törvény előtt nem járt semmilyen állami jogkörrel.)

Így Karácsonyéknak választani kellett, hogy vagy előteremtik azt az évi 6,7 milliárd forintot, amellyel „kivásárolják” a fővárosi színházakat az államtól, vagy beleegyeznek a törvény által rájuk kényszerített közös fenntartásba. (Vagy csődbe taszítják a színházakat a költségvetésük nagyjából felének elvonásával.) Ez volt tehát az a „kérés”, amelynek a Fidesz kommunikációja szerint az állam nagylelkűen eleget tesz.

A most elfogadott törvény tehát úgy módosítja a tavaly év végén elfogadottat, hogy bizonyos színházaknál már nemcsak vétójoga van a kormánynak az igazgatói kinevezésben, de abba már egyáltalán nem is szólhat bele a főváros.

Fekete Péter kulturális államtitkár a vitán egyébként elmondta, amit eddig is sejteni lehetett: a törvény kizárólag a fővárosról szól, más – akár ellenzéki vezetésű – vidéki városokban nincs vita, ezeknél a színházaknál „nagyjából 50-50 százalékos lesz a finanszírozás megoszlása”. Fekete szerint 

a főváros bizonyos színházaknál az államra akarja hárítani a finanszírozást, és az állam, átérezve a felelősségét, készséggel vállalja is ezt, de mivel a főváros nem kívánja átadni a fenntartói jogot, az államnak más garanciára van szüksége. Erre a legmegfelelőbb a vezető személyének kinevezése.

L. Simon László a vitán arról beszélt, valójában nem is a főváros és a kormány között megy nehezen a megegyezés, hanem a főváros vezetésén belül, mert „a baloldal folyamatosan revolverezi a főpolgármestert a frakción belül”.

Mondjuk ki nyíltan: maga a főváros akar megszabadulni néhány színházának fenntartásától, illetve bár továbbra is fenntartó akar lenni, de egyetlen egy forintot sem kíván a finanszírozásba beletenni. A kormány teljes joggal mondja, hogy ha a kormány kénytelen magára vállalni többletkiadásokat, ahhoz járjanak többletjogok is. Ez teljesen logikus, és ennek felelőssége nem a kormányzaté, hanem a fővárosi koalícióé

– közölte L. Simon, hozzátéve, a sajtó „hazudik vagy nem érti a törvényt”, ha azt mondja, a kormány ezzel kivesz a főváros kezéből több színházat. „Ebből nyilvánvalóan nem lehet ezt a következtetést levonni, ez egy technikai jellegű módosítás” – mondta.

A vitán vehemens hangú beszédet mondott Gyurcsány Ferenc, a DK politikusa is. Szerinte nem igaz, hogy munkajogi vitáról lenne szó, sőt, ami épp zajlik, az „Budapest lelke egy részének megsebzése és a magyar kultúra megsebzése.” Szerinte az a kérdés, a hatalmat gyakorlók beleszólhatnak-e a művészet szabadságába; szerinte ehhez nincs joguk a politikusoknak. „De önök ki nem állhatják a szabad hangokat és a független értelmiség önöktől független létezését”, jelentette ki.

Gyurcsány Ferenc szerint nem igaz, hogy a főváros és a kormány között egyenlő felek vitájáról lett volna szó. „Ez egy klasszikus westernfilmes helyzet: önök fegyvert tartanak a főváros fejéhez” – utalt arra, hogy az amúgy is megszorításokkal küzdő fővárosi önkormányzat azzal szembesült, hogy még az eddig – Tarlós István alatt is – járó támogatást is csak bizonyos feltételekkel kaphatják meg.

Ez zsarolás. A főváros becstelen erőszak áldozata. Süljön le az arcukról a bőr! Önök gyalázatos erőszakkal próbálják meg rákényszeríteni a saját elfogadhatatlan kultúrpolitikájukat Budapestre, és erre még büszkék is. Meggyalázzák, meggyilkolják és megerőszakolják a kultúrát. Aki ezt a törvényt elfogadja, az a magyar kultúra eltiprását támogatja”

– jelentette ki Gyurcsány. Fekete Péter később erre reagálva közölte: Budapest lelkét nem most sebzik meg, hanem akkor, „amikor az irodámból kilopott iratok alapján buzdítottak több ezer embert tüntetésre”.

Az LMP-s Csárdi Antal szerint az intézkedés „államosítja” a színházakat, és az „aki fizet, az rendel” elvet, amit szerinte a kormány képvisel, a szocializmusban fogalmazták meg. A Párbeszéd politikusa, Tordai Bence arról beszélt, a kormány „becsületszavát adta”, hogy a koronavírus miatti veszélyhelyzet alatt a tisztelt ház kizárólag a járvánnyal összefüggő ügyeket tárgyal majd, így az, hogy mégis erről a törvényről vitáznak, „becstelenség”, és emiatt a Fidesz „végleg elveszíti” az ellenzék bizalmát, amely persze eddig sem volt meg. „Önök becstelenek, tisztességtelenek és végtelenül aljasok. Itt nem kultúrharc van, hanem kultúrterror” – mondta, amit aztán több fideszes politikus is kikért magának, Fekete Péter elmondása szerint rá ilyet élete 54 éve alatt még soha, senki nem mondott. 

Tordai is felhívta a figyelmet arra, hogy Tarlós István alatt nem kért hasonló „garanciát” a kormány a támogatásért cserébe, amire L. Simon szerint az a magyarázat, hogy akkor a főváros nem is „kért” olyasmit a kormánytól, amit most Karácsony.

A vitán az MSZP-s Kunhalmi Ágnes is kijelentette, hogy nem szavazzák meg a törvényt, a Jobbik képviseletében Brenner Koloman tartózkodó beszédet mondott.

(Borítókép:Rétvári Bence az Emberi Errőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára (j) napirend előtt felszólal az Országgyűlés plenáris ülésén 2020. március 24-én. Fotó:  MTI/Koszticsák Szilárd)

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik,
És vannak, akik az Indexet olvassák!
Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!