Meghalt Turányi Gábor, Ybl-díjas építész
További Kultúr cikkek
- Ennyit keresett az első Deadpool rendezője, sokkolta az összeg
- 36 év után visszatért Salman Rushdie műve az indiai könyvesboltokba
- Van egy ország, ahol az emberek boldogok azért, mert oda születtek
- Rendkívüli turnéra indítják Olaszország egyik legféltettebb gyűjteményét
- Tilda Swinton rangos elismerést vehet át
Életének 72. évében csütörtökön meghalt Turányi Gábor Ybl- és Pro Architectura-díjas építész, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Doktori Iskola Építőművész DLA-képzésének vezetője, a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának tanára.
Felmenőim között nem voltak mérnökök és építészek. Ennek ellenére szüleim támogatták a mérnöki vonalat, a biztos kenyér reményében. Nagyanyám műkedvelő festő volt, akitől némi rajzkészséget örökölhettem. Nagyjából így kezdődött sodródásom az építészet világa felé, amely elég hamar vonzódássá, majd szerelemmé alakult.
– mondta egy interjúban egyszer.
Turányi Gábor 1948-ban született Kadarkúton. A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán 1975-ben szerzett diplomát. Pályáját a Lakótervben kezdte, mestere, Jurcsik Károly műtermében. 1979 és 1984 között az ÁÉTV-ben dolgozott. Itt kapta első önálló megbízását, a badacsonytomaji üdülőkomplexumot, amelyért 1984-ben Ybl-díjat kapott.
1984-től néhány évig magántervezőként, majd 1990 és 1995 között nagyobb tervezőirodáknál dolgozott: ebben az időszakban készült a visegrádi Erdei Iskola épülete, amelyért Földes Lászlóval és Göde Andrással Pro Architectura-díjban részesült.
1995-től magántervezőként készítette el Simon István építésszel együtt a herendi Porcelán Múzeum, a zsámbéki Ostyaüzem, a veszprémi Vass Gyűjtemény és a budapesti Roosevelt 7/8 Irodaház terveit.
2004-től fiával, Turányi Bence építésszel közös irodájuk vezető tervezője volt. Az utóbbi évek munkái közül kiemelkedik a Csörsz utcai Sportmax2 épülete, a Kopaszi-gát rehabilitációja, melyet 2009-ben Budapest Építészeti Nívódíjjal tüntettek ki, valamint a XI. kerületi Simplon Udvar lakóépület, amelyért 2010-ben Pro Architectura díjat kapott.
Turányi Gábor jelentős szakmai kulturális tevékenységét is folytatott: 1987-től 1989-ig a Magyar Építőművészet című folyóirat főszerkesztője volt, és részt vett a 2002-es velencei Építészeti Biennálé Magyar Pavilonjának létrehozásában.
Oktatóként a mai egyetemi építészoktatás egyik legnagyobb hatású mestere volt. 1975 és 1985 között korrektor volt a BME Középülettervezési Tanszékén, 1984 és 2002 között mester a MÉSZ Mesteriskoláján. 1989-től folyamatosan tanított: adjunktus, később docens lett az Iparművészeti Egyetemen. 2002 és 2004 között a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Építész Tanszékének vezetőjeként dolgozott. 2006-tól ugyanitt egyetemi professzor, 2009-től a Doktori Iskola Építőművész DLA-képzését irányította, és a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karán tanárként oktatott.
2010-től volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 2013-tól a Magyar Művészeti Akadémiának előbb levelező (2013-2014), majd 2014-től rendes tagjává választották.
(MTI, Octogon)
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.