Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMÖnnek melyik tárgy fog eszébe jutni évek múlva is a járványról? Mutassa meg!
A Néprajzi Múzeum #karanténtárgyak név alatt online gyűjtőkampányt indít. A gyűjtés célja, hogy az emberek a tárgyakon keresztül közösen dokumentálják a koronavírus miatt megváltozott hétköznapokat, a múzeum pedig akár száz év múlva is megmutathassa, milyen volt a járvány ideje alatt Magyarországon élni.
A Néprajzi Múzeum kivételes adottsága, hogy egyszerre történeti, de ugyanúgy jelenkori irányultságú is. Társadalmi múzeumként elkezdjük tehát felépíteni e történelmi időszak online emlékezetét
– mondta Dr. Kemecsi Lajos főigazgató.
A múzeum felhívása szerint karanténtárgy lehet bármi, ami a járvány ideje alatt otthon tart, korlátoz, szabaddá tesz, hiányzik, védelmez, ami az otthoni karantén során elveszett, előkerült, kidobódott, vagy bármi, ami kifejezi a karanténnal kapcsolatos érzéseinket, gondolatainkat.
A Néprajzi Múzeum lépése nem egyedülálló, a Kínai Kulturális Örökség Hivatal márciusban például körlevélben kérte fel Kína múzeumait, hogy gyűjtsék össze és őrizzék meg a járvány elleni küzdelem tárgyi emlékeit, például az egészségügyi dolgozók naplóit és leveleit, az orvosi folyóiratokat, vagy a frontvonalban használt védőeszközöket.
A múzeum akciója a magyar múzeumi palettán sem egyedi: a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum a múlt héten a járvány elleni küzdelem legikonikusabb tárgytípusát, a maszkokat kezdte el gyűjteni. "A maszkkészítés nem csak tárgyalkotás, egyfajta élő népművészet, hanem a segítségnyújtás, a szolidaritás egyik formája is lett" – írták felhívásukban.
A Néprajzi Múzeum a karantentargyak@neprajz.hu mailcímre várja lefotózott tárgyakat (tehát nem kell megválni tőlük) a hozzájuk tartozó történetekkel. A beérkező fényképeket a történettel és a beküldő nevével egy nyilvános Facebook-csoportban teszik közzé, valamint archiválják a Néprajzi Múzeumban, későbbi felhasználás céljából.