Kilencven éve született a magyar sci-fi egyik atyja, Zsoldos Péter
További Kultúr cikkek
- Kihajították a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált a Millenárisról
- Meghalt Vic Flick, a James Bond-filmek ikonikus zeneszerzője
- Így öltözködik egy női magyar diplomata a távoli Szingapúrban
- Rangos díjat kapott Azahriah Puskás-koncertsorozata
- Bemutatták Alec Baldwin westernfilmjét, amelynek forgatásán lelőtte az operatőrt
Van egy olyan érzésem, hogy ennél rendhagyóbban nem kezdtek még megemlékezést egy író kilencvenedik születésnapjáról, de tavaly dobtam ki az első Zsoldos-kötetemet.
Nem esett jól, sőt, könyvet kidobni nagyon nem szeretek és nem is nagyon szoktam, de ebben az esetben eljött az idő, és az 1983-as (harmadik) kiadású Távoli tűz (485 oldal, ragasztott) sajnos lekerült a polcról. A kedvenc kiadásom volt, harminchét éve volt meg, megjárt velem három földrészt, (nekem) történelmi pillanatok tanúja volt, ezért is került olyan állapotba, hogy a ragasztás elfáradása és az évek során egyre óvatlanabb könyvhasználat eredményeképpen kijártak belőle lapok, majd egész fejezetek, mintha valami különös kór támadta volna meg, amin nem lehetett segíteni. Szóval ez a példány lekerült a polcról, onnan, ahol egy ugyanilyen, 1983-as és egy 1990-es kiadás mellett a 2017-es is ott figyel.
Nem ez volt az első sci-fi, amit olvastam, ezt a címet a Psziborgok álmai (Pierre Barbet) és Az utolsó háború (Kir Bulicsov) birtokolja, de ha valaki ismeri ezt a kettőt, megérti, miért lett azonnal feltétlen kedvencem a Zsoldos-regény, aminek a főhőse, Gregor Man, a legbeszélőbb nevű főszereplő az irodalomtörténetben. A Távoli tűz egy trilógia középső kötete, és ha agyonvernek sem tudom megmondani, hogy miért nem A Viking visszatér című első résszel kezdtem, de azt igen, hogy amikor a Távoli tűz első 20-30 oldalát elolvasva kiderült, hogy az előzmény elég fontos lenne, miért nem tettem le, és mentem el megvenni az első részt: mert éppen egy olyan országban éltem, ahol a Kozmosz könyvek ritkábbak voltak, mint a szánkó, és ezt onnan tudom, hogy míg szánkót láttam az ibadani piacon, Kozmosz könyvet nem. (Delfint igen, az Erdő kapitányát és a Robin Hoodot is, azokat még tőlünk lopták el egy betörés során, de ez most tényleg mindegy.)
A Távoli tűz lett az a könyv, amit évente-kétévente újraolvastam.
A teljes trilógiát valamiért nem, ami nem azt jelenti, hogy ne lenne remek könyv A Viking visszatér, és ne örültem volna annak, hogy 1988-ban Zsoldos megírta a történet lezárását Az utolsó kísértés címmel, csak valahogy nekem az a késői bronzkorban induló és a vaskorig jutó, a földi városállamok korát feldolgozó és elmesélő realista fantasy a kedvencem, amiből, ha lenne (nagyon sok) pénzem, az utolsó fejezet keretén belül forgatnék egy hatrészes minisorozatot. A történelmi regénynek is felfogható könyv arról szól, hogy egy távoli bolygóra érkező földi expedíció egyik tagja, a geológus Gregor Man kénytelen a bolygón maradni, mivel a kényszerleszállás után elkeveredett társaitól, és kőkorszaki körülmények között tengődött, ami nagyon megviselte a szervezetét, ezért a hajóorvos nem engedte, hogy felszálljon. Gregor maradt, és az egyik helyi városállam, Avana királyaként élt tovább – a regény az ő visszaemlékezéseinek gyűjteménye, amit agyagtáblákba vésve leltek meg a helyi régészek 800 évvel később.
Gregor a modern ember tudásával felvértezve ha nagyon akarná, egy éven belül leigázhatná az egész általa ismert világot, de ő inkább a minimális beavatkozás mellett dönt, menjen a történelem abban a mederben előre, amiben kell, és csak apróbb kiigazításokat tesz, hogy a pestis ne vigye el a fél népet, és így tovább. A modern ember szemén át láttatott ókor elképesztően olvasmányos, hangulatos világ, még az egyértelmű áthallások (sztyeppék népe = mongolok, magas, vörös hajú hódítók északról = vikingek, stb. ) ellenére is. Zsoldos remek mesélő, és mint minden regényében, vagy forgatókönyvében (A bunker c. háromrészes sorozat), a lényeg az ember, az, ami azzá tesz minket, hogy együtt tudunk-e élni az előítéleteinkkel, és akarunk-e, hogy játszhatunk-e Istent, van-e jogunk hozzá, ha megtehetjük, és így tovább.
Zsoldos Péter nevét ma sokkal kevesebben ismerik, mint a 80-as években, de valaha elég sok magyar család polcain ott sorakoztak a könyvei. 1930. április 20-án született, a Zeneművészeti Főiskolán zenetanári és kóruskarnagyi diplomát szerzett, 1956-tól a Magyar Rádió zenei szerkesztője, később főmunkatársa lett. Az ELTE-n elvégezte a pszichológia szakot, ami már magában is tekinthető sok, az életművéhez kapcsolódó kérdésre adott egyfajta válasznak. A tudományos-fantasztikus műfajról nem véletlenül mondta ezt:
Az a meggyőződésem, hogy a fantasztikus jelző senkit sem jogosít fel arra, hogy hazudozzon. Fantáziánkkal olyan fikciót kell megteremtenünk, amely semmiképp se mond ellent a tudomány lehetőségeinek.
Írónak készült, de zenész volt, egyetlen, nem sci-fi témájú műve, a Muszorgszkijról írt Portré négy ülésben című életrajzi regénye a remek orosz zeneszerzőnek állít emléket. Ezt a művét A viking visszatér mellett oroszul is kiadták, és a neve három, Vlagyimir Gakov által szerkesztett szakmai bibliográfiában is szerepel, melyek még életében megjelentek – a harmadik, az Enciklopegyija fantasztyiki. Kto jeszty kto? (A tudományos-fantasztikus irodalom enciklopédiája. Ki kicsoda?) című CD-ROM 1997-es kiadású, és talán még a neten is elérhető valamilyen formában. A szentesinfo.hu archívumában fellelhető Bucsány György, Zsoldos születésének 80. évfordulójára írt megemlékezése, amiben a fentiek is szerepelnek, illetve az, hogy az orosz Google keresőjében a Szentes hívószóra az esetek mintegy 36%-ában Zsoldos Péter neve jön elő.
A feladat című regényét is több (hét) nyelvre lefordították (kapható az Amazonon is, angolul) 1975-ben pedig egy háromrészes tévéfilm-adaptációja is elkészült Rajhona Ádám főszereplésével. A nyolcvanas éve közepére kicsit megcsömörlött attól, hogy a sci-fi túlontúl népszerű lett, és ennek eredményeképp felhígult a szakma (ezt a véleményét Stanisław Lem is osztotta):
1970-ben azt hittem, a sci-fit a bezárkózás, a belterjes tökéletesítés veszélye fenyegeti. E helyett – ezt látnom illett volna – utolérte a sikeres műfajok végzete; zászlaja alá sorakoztak a féltehetségek, a szubkultúrák hivatlan parazitái, a horrort és a pornót becsempészők, az áltudományos mítoszteremtők, az öncélú szürrealista virtuózok, a hatásvadász western-elemekből összetákolt fércműveket gyártó tollforgatók.
Zsoldos Péter szinte minden regénye díjnyertes: 1972-ben és 1973-ban EUROCON-különdíjat kapott, majd Arany Meteor-, 1988-ban Hungarocon-, 1989-ben Galaktika-díjat. 1997. szeptember 26-án hunyt el. Az Avana Egyesület és Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata 1998-ban megalapította Zsoldos Péter Díjat, amellyel évente a magyar tudományos-fantasztikus irodalom kiemelkedő alkotásait díjazzák.
Születésének 90. évfordulóján a Porté négy ülésben című műve most korlátozott ideig innen ingyen letölthető, úgyhogy ha valakit érdekel a komolyzene, vagy szeretné elkezdeni az ismerkedést a Kádár-kori magyar irodalom egyik népszerű alkotójával, most egy kattintással megteheti.