A rabszolgaság haszonélvezői, felfedezők, gyarmatosítók: az ő szobraikat döntik most le Nyugaton

A George Floyd brutális meggyilkolása miatt elindult tiltakozási hullám nemcsak tömegtüntetésekhez vezetett Párizstól Washingtonig a rendőri erőszak és a faji egyenlőtlenségek ellen, hanem Európába is elhozott egy olyan kultúrharcot, ami az Egyesült Államokban már a 2010-es évek közepe óta tombol: a Black Lives Matter mozgalom aktivistái ledöntik és megrongálják azokat a köztéri szobrokat, amelyek szerintük az elnyomást jelképezik. De nemcsak erőszakos szobordöntések zajlanak: Nagy-Britanniában a munkáspárti vezetésű önkormányzatok, Amerikában pedig a demokrata irányítású városok és államok is sorra bontják le a problematikussá vált alkotásokat.

A szobordöntési és eltávolítási hullám léptékét mutatja, hogy a "Topple The Racist" – vagyis "döntsd le a rasszistákat" kampány már 78 köztéri szobor eltávolítását követeli, ezek között régi uralkodók (II. Károly és II. Jakab), Oliver Cromwell, a spanyol Armadát legyőző reneszánsz hadvezér és kalandor, Sir Francis Drake, az Ausztráliát felfedező Cook kapitány, Robert Peel egykori tory miniszterelnök, valamint számtalan más régi politikus, üzletember és hadvezér is szerepel. És rajta van a listán az ország egyik leghíresebb szimbóluma, a Trafalgar téri Nelson-oszlop is. A nemzeti hősnek számító, Napóleont legyőző Horatio Nelson admirális emlékművének eltávolítását először a The Guardian publicistája vetette fel 2017-ben, azzal érvelve, hogy Nelson rasszista volt, aki ellenezte a rabszolgaság eltörlését. A forrónak ígérkező hétvége előtt Londonban bedeszkázták a kormányzati negyed, a Whitehall leghíresebb szobrait, hogy megóvják őket a tüntetőktől.

De nemcsak az aktivisták akarják a szobrok eltávolítását. Sadiq Khan londoni főpolgármester bizottságot állított fel, amelynek az a feladata, hogy London összes köztéri szobrát és utcanevét áttekintse, és javaslatot tegyen arra, hogy milyen alkotásokat bontsanak le, illetve változtassák meg a nevüket. A Közterek Sokszínűségéért Bizottság munkájának irányát a főpolgármester egyértelműen kijelölte:

Fővárosunk legnagyobb erőssége a sokszínűség, mégis a szobraink, az utcaneveink és a köztereink egy letűnt korszakot tükröznek vissza. 

Khan szerint Nagy-Britannia és London a gazdagságát jelentős részben a rabszolga-kereskedelemnek köszönheti, és ez a köztereken is látszik, míg egyes közösségek hagyatéka tudatosan alulreprezentált. "Ez nem maradhat így" – szögezte le. A főpolgármester később egy nyilatkozatában pontosította az álláspontját annak kapcsán, hogy a tüntetők Winston Churchill és Mahatma Gandhi szobrait is megrongálták, mivel az életük során mindketten tettek rasszista kijelentéseket. Khan azt mondta, tudomásul kell venni, hogy senki nem volt hibátlan, és ezeknek a szobroknak az eltávolítását nem támogatja, de akinek köze volt a rabszolga-kereskedelemhez, annak biztosan mennie kell.

Khanéhoz hasonló döntést hozott mind a 130 munkáspárti vezetésű brit önkormányzat: vállalták, hogy konzultációt indítanak a helyi közösségekkel arról, helyénvalók-e a köztereken álló emlékművek és szobrok. Skóciában egyes függetlenségi párti politikusok is felsorakoztak a kezdeményezés mellé.

E szobordöntési hullám két közvetlen előzményét érdemes felidézni. 2015 áprilisában hetekig tartó tüntetések után a diákok elérték, hogy eltávolítsák a Fokvárosi Egyetem kertjéből Cecil Rhodes szobrát, aki a 19. századi brit imperializmus egyik legismertebb alakja volt. Rhodes Dél-Afrikában a gyarmatosítás szimbóluma, de az egyetem campusa az általa adományozott földterületen épült fel. Dél-Afrikában az apartheid bukása után a közösségek közötti megbékélés jegyében nem került sor a gyarmati időkből örökölt szobrok eltávolítására, csupán az apartheid néhány politikusának emlékművei kerültek szoborparkba. Rhodes szobrának eltávolítása azonban véget vetett ennek a két évtizedes konszenzusnak, ráadásul a fokvárosi tüntetéseken született meg a #RhodesMustFall vagyis a Rhodes-nak buknia kell jelszó, amit hamarosan Nagy-Britanniában is átvettek. Nem véletlen, hogy a Black Lives Matter mozgalom szimpatizánsai napok óta tüntetnek azért, hogy az oxfordi Oriel College homlokzatáról távolítsák el az alapító, Rhodes szobrát. 2016-ban ez a törekvés egyszer már kudarcot vallott, most viszont nagyobb esélye van a sikerre, mert a városi tanács is támogatja. (A szobrot fizikailag nem lehet ledönteni, mivel 50 méter magasan áll egy szoborfülkében.) A fokvárosi Rhodes-emlékmű eltávolítása azért is fordulópont, mert itt jelent meg először az a gondolat, hogy a továbbélő faji egyenlőtlenségek miatti felháborodásnak régi szobrok ledöntésében, összefirkálásában adjanak hangot – a szimbolikus emlékezetpolitikai fordulat követelése ekkor vált a mozgalom egyik kiemelt céljává.

A másik előzmény az amerikai konföderációs emlékművek eltávolítása, ami a 2010-es években több hullámban jelentkezett. Ennek megvan a maga bonyolult és sok tekintetben eltérő hátterű története, mivel a déli tábornokok és politikusok szobrai valóban egyértelműen a rabszolgatartásáért – és egyben az Egyesült Államok megosztásáért – vívott levert küzdelemnek állítanak emléket, vagyis a mondanivalójuk nagyon különbözik azokétól, amiket most Európában ledöntenek. Az amerikai emlékműcsatáknak két nagy hulláma volt ezelőtt: 2015-ben a charlestoni tömeggyilkosság után távolítottak el rengeteg konföderációs szobrot (akkor egy fehér szélsőséges 9 fekete hívőt gyilkolt meg, amikor tüzet nyitott egy metodista templomban); 2017-ben pedig Robert E. Lee tábornok charlottesville-i szobrának lebontását próbálták fehér szélsőségesek megakadályozni, aminek emberéletet is követelő összecsapássorozat lett a következménye. Ennek hatására konföderációs emlékművek tucatjait bontották vagy döntötték le.

A mostani harmadik hullámban azonban már az Egyesült Államokban is egyértelműen összeér a konföderációs emlékművek elleni kampány és az olyan szobrok elleni fellépés, amelyek az aktivisták szerint a fehér elnyomást jelképezik (vagyis nem kifejezetten déli történelmi alakokat ábrázolnak: Kolumbusz, vagy a rabszolgákat is tartó első elnökök, például Thomas Jefferson szobrairól van szó – ezek problematizálása már a 2017-es mozgalomban megkezdődött, de a tendencia most erősödik.)

Már ledöntött vagy eltávolított szobrok

Edward Colston bristoli szobra

A szobor jelentőségét az adja, hogy az emlékezetpolitikai küzdelem Colston szobra körül robbant ki először Nagy-Britanniában. A bristoli emlékmű eltávolítását először az 1990-es évek végén kezdték el követelni, majd a szobrot többször összefirkálták. 2018-ban megpróbálták egy új magyarázó táblával megoldani a problémát, de nem sikerült megállapodni a szövegben. Június 7-én a Black Lives Matter mozgalom tüntetői ledöntötték a bronzszobrot a talapzatáról, összefestékezték, és végül a tengerbe dobták. A rendőrség jelen volt, de nem próbálta megakadályozni az esetet, amit "taktikai döntésnek" minősítettek. Valószínű, hogy a résztvevők jogilag sem vonhatók felelősségre, mivel a szobor tulajdonosa, a bristoli városi tanács panaszt kellene hogy tegyen az eljárás indításához rongálás miatt – a munkáspárti polgármester viszont azt mondta, ez nem fog megtörténni.

Miért állították?

Edward Colston (1636-1721) Bristol egyik leggazdagabb kereskedője, tory parlamenti képviselő volt. Vagyonából rengeteg pénzzel támogatta Bristol városát, iskolákat, szegényházakat, kórházakat, templomokat építettek az adományaiból. A 19. században Bristol egyik legnagyobb jótevőjeként tartották számon, és még egy édes, aszalt gyümölcsös süteményt is elneveztek róla (Colston bun), amit hagyományosan Colston-napon, november 14-én osztottak szét a gyerekek között.

Miért döntötték le?

Colston vagyona jelentős részét az afrikai rabszolgakereskedelemből szerezte, mivel tizenkét évig a Royal African Company egyik vezetője volt. Ez a vállalkozás többek között fekete rabszolgákat is szállított nagy tömegben Nyugat-Afrikából az amerikai ültetvényekre, a történészek becslése szerint több mint 84 ezer afrikait, köztük 12 ezer gyereket hurcoltak el szülőföldjükről. A brutális bánásmód miatt 19 ezren meghaltak. Colston parlamenti képviselőként is védelmezte Bristol rabszolgakereskedelemhez való jogát.

Képviselt művészi értéket?

Igen, a szobor John Cassidy alkotása 1895-ből, a portlandi kőből készült talapzatot bronz emléktáblák és négy delfin, Colston jelképei díszítették. 1977-ben műemléki védettséget kapott, amit részben azzal indokoltak, hogy vonzó műalkotás, részben pedig azzal, hogy három másik szoborral együtt jól sikerült csoportot alkot Bristol főterén.

Mi lesz vele?

A bronzszobrot június 11-én kiemelték a vízből, a megtisztítása után múzeumba kerül, ahol a tüntetők által készített táblákkal és molinókkal együtt fogják kiállítani. Vélhetően nem restaurálják, hanem úgy állítják ki, ahogyan a tüntetők összefestékezték. A megrongált talapzat sorsáról nincs döntés.

Robert Milligan szobra

Június 9-én a Tower Hamlets kerület önkormányzata saját hatáskörben lebontotta és raktárba szállította a szobrot, megelőzve a ledöntését. A West India Docks nevű kikötői negyedben állt, amit Milligan építtetett. A szobor a Museum of London épülete előtt állt, de a múzeum egyetértett a lebontásával, mint nyilatkozták, az "emlékmű része annak a jelenleg is zajló, problematikus folyamatnak, amit a történelem fehérre mosása jelent, és semmibe veszi azok fájdalmát, akik még mindig küzdenek Milligan emberiesség elleni bűneinek következményeivel".

Miért állították?

Robert Milligan (1748-1809) skót üzletember és hajótulajdonos volt, 1800-ban ő építette London első modern kikötői létesítményét, a West India Docks-ot, ahova a cukor-, rum- és kávészállító hajók érkeztek. Mint halála után a dokkokat kezelő szervezet fogalmazott: "e nagyszerű és hasznos létesítmény eredeti terve az ő intelligens elméjében született meg, és csodálatraméltó kitartása és fáradhatatlan erőfeszítései [...] vezettek jelenlegi virágzásához."

Miért bontották le?

Milligan két jamaicai cukornádültetvény tulajdonosa volt, ezeken egy feljegyzés szerint 526 rabszolgát dolgoztatott.

Képviselt művészi értéket?

Igen, a szobrot a brit klasszicizmus egyik jelentős alkotója, Richard Westmacott készítette 1813-ban, de később raktárba került, és csak 1997-ben állították fel újra eredeti helyén.

Mi lesz a sorsa?

Egyelőre raktárban van, az önkormányzat azt javasolta, hogy kerüljön múzeumba. Museum of Londonban most is van egy atlanti-óceáni brit rabszolgakereskedelmet bemutató tárlat.

II. Lipót belga király antwerpeni szobra

A szobrot többször megrongálták az elmúlt hetekben és vörös festékkel öntötték le. A kerületi önkormányzat korábban már ellátta a szobrot egy magyarázó táblával, ami az uralkodó bűneiről is említést tett, de ez nem elégítette ki az eltávolítását követelőket. Június 9-én az önkormányzat elszállította.

Miért állították?

II. Lipót a modern belga történelem egyik meghatározó alakja, akinek az uralkodása alatt 1865-től 1909-ig az ország nagyon jelentős gazdasági fejlődésen ment keresztül. Impozáns középületek, múzeumok, parkok, pályaudvarok felépítését finanszírozta a magánvagyonából. Országszerte emlékművek sokaságát állították a tiszteletére, a lipóti korszak Belgium számára máig az országépítés periódusát jelenti.

Miért bontották le?

Lipót megítélése hosszú ideje a belga nemzeti identitás kényes kérdése. A király ugyanis hatalmas magángyarmatot szerzett magának Kongóban, amit brutális kíméletlenséggel zsákmányolt ki, csillagászati vagyonát is jórészt ebből szerezte. Kongó Szabadállam kormányzása a gyarmati korszak mércéjével is szégyenletes volt, az afrikai lakosságot kényszermunkára kényszerítették, brutálisan bántalmazták, a rossz kormányzás miatt éhínség alakult ki. A terület lakossága 5-8 millió fővel csökkent, és végül az atrocitások a nemzetközi sajtóban is olyan felháborodást váltottak ki, hogy Lipót átadta a gyarmatot a belga államnak. 

Képviselt művészi értéket?

Igen, 1873-ban, Lipót uralkodásának elején állították, ez volt az első róla készült szobor.

Mi lesz a sorsa?

A szobrot restaurálják, de ez sok időbe fog telni, mert nagyon megrongálták. Egyelőre a Middelheim Múzeumban marad, mint fogalmaztak, "nagyon kicsi annak az esélye, hogy visszakerüljön a helyére". Az igazi kérdés azonban az, hogy mi legyen II. Lipót összes többi szobrával, amelyek ennél sokkal látványosabbak, és szinte minden belga városba jutott belőlük. Egy online petíció, amely az összes alkotás eltávolítását követeli, 60 ezer aláírásnál tart.

Kolumbusz richmondi szobra

Az elmúlt években már többször megrongált szobrot június 9-én tüntetők ledöntötték, összefestékezték, dolgokat égettek rajta, és végül bedobták egy közeli tóba. Mindezt azzal indokolták, hogy szolidaritást vállalnak az őshonos amerikai népekkel, és hogy a szobor olyan helyen állt, ami egykor a Powhatan törzsé volt.

Miért állították?

Kolumbusz szobrainak se szeri, se száma Amerikában, még az Egyesült Államok fővárosa is a District of Columbia nevű közigazgatási egységben található. Konkrétan ezt a szobrot Richmond olasz-amerikai polgárai állították közadakozásból, mint ahogy a felfedező New York-i, nagyszabású emlékművét is. A 20. század első évtizedeiben még az olaszok számítottak hátrányos helyzetű kisebbségnek Amerikában, és a Kolumbusz-szobrok sok esetben az ő büszkeségüket, identitásukat fejezték ki.

Miért döntötték le?

Kolumbusz megítélése a 20. század vége óta egyre vitatottabb, mivel őt okolják az Újvilág meghódítása és gyarmatosítása által okozott rengeteg szenvedésért, és az őshonos népeket sújtó háborúkért és népirtásokért. Elsőként caracasi szobrát rombolták le 2004-ben Hugo Chávez venezuelai elnök kezdeményezésére, amikor a Kolumbusz Emléknapot is átnevezték az Őshonos Népek Ellenállásának Napjára. Azóta a Kolumbusz-szobrokat mind több támadás éri, New York-i emlékművének lebontása napirenden van, egy bostoni szobrát is lefejezték most.

A minnesotai State Capitol, vagyis az állami törvényhozás kertjében álló, 1931-ből származó Kolumbusz-szobrot ugyancsak ledöntötték. A rendőrség előzetesen bejelentést kapott, hogy az aktivisták erre készülnek, de a helyszínen lévő járőrök úgy döntöttek, nem akadályozzák meg az akciót. Az állam demokrata kormányzója, Tim Walz később azt mondta, nem tartja a történteket helyes eljárásnak, mert a jogszerű utat kellett volna követni, de társadalomtudósként megérti, hogy sokan a népirtás szimbólumának tartják a szobrot. "Itt az ideje, hogy szembenézzünk az elavult szimbólumokkal és igazságtalanságokkal körülöttünk" – állapította meg. A szobrot elszállították, de újraállítására szinte biztos, hogy nem kerül sor.

Képviselt művészi értéket?

Igen, a richmondi Kolumbusz egy helyi olasz szobrász, Ferruccio Legnaioli jó színvonalú, 1927-es alkotása volt. A felfedező bronzalakja magas, domborművel díszített talapzaton állt, kezében irattekercset tartott.

Mi lesz a sorsa?

A sérült szobrot kiemelték a tóból, de nem tudni, hogy mi lesz vele. Kolumbusz emlékműveinek eltávolítása ellen mindenhol tiltakoznak az olasz-ameriaiak, mivel azt mondják, ezek az alkotásuk az identitásuk szerves részei, de ennek a jelentősége a mostani vitákban már csökken. A Kolumbusz Emléknapot Richmondban már 2019-ben átnevezték Őshonos Népek Napjává.

Szobrok, amelyeket már biztos eltávolítanak

Monument Avenue, Richmond

Felsorolni is fárasztó lenne, hány konföderációs emlékművet romboltak le vagy távolítottak el az elmúlt napokban az Egyesült Államokban, inkább az a meglepő, hogy még van mit. Van egy azonban, amely a jelentőségénél fogva messze kiemelkedik a többi közül: a richmondi Monument Avenue impozáns együttese. Ez a legfontosabb konföderációs emlékmű egész Amerikában, és az előző tüntetéshullámokat még átvészelte, most azonban megszületett a döntés a lebontásáról, ami már csak logisztikailag is hatalmas feladat lesz.

A Monument Avenue öt hatalmas emlékműből áll, amelyek egy sugárútra vannak/voltak felfűzve Richmond központjában. Az alkotóelemei három déli tábornok, Robert E. Lee, J. E. B. Stuart és Thomas "Stonewall" Jackson lovas szobra, Jefferson Davis elnöknek a Hősök terei Millenniumi-emlékműre emlékeztető kolonnádos emlékműve, valamint Matthews Fontaine Maury földrajztudós, tengerésztiszt és felfedező emlékműve.

Az elmúlt napokban a tüntetők már megrongálták és összefestékezték az emlékműveket, Davis szobrát június 10-én ledöntötték. (Egy másik Davis-szobor a virginiai Portsmouth-ban dőlés közben rázuhant egy harmincas éveiben járó tüntetőre, és betörte a koponyáját, ő kritikus állapotban kórházba került.) Virginia kormányzója, Ralph Northam bejelentette, hogy Lee tábornok szobrát elviszik, majd Levar Stoney polgármester közölte, hogy a Monument Avenue összes elemére bontás vár július 1-jén. A polgármester azt mondta, értékeli a korábban felállított bizottság javaslatait, amelyek csak Davis szobrának bontását javasolták, de a helyzet megváltozott: "Richmond többé nem a Konföderáció fővárosa, teli van sokszínűséggel és szeretettel mindenki iránt, és ezt demonstrálnunk kell."

A Monument Avenue művészi értéke és monumentalitása kiemelkedő volt, az 1890 és 1929 között felállított öt emlékmű 1970 óta szerepelt az Egyesült Államok műemlékjegyzékén, és a környező lakóházak is védettnek számítottak az egységes utcakép megőrzése érdekében. Éppen ez volt az oka annak, hogy a bontásra ennyire nehezen szánta rá magát a város, és a 2017-ben felállított bizottság is megpróbált valami olyan megoldást keresni, ami tartalmilag értelmezi át az emlékműveket, de fizikailag nem szünteti meg őket – ez azonban végül elkerülhetetlennek bizonyult.

Thomas Guy és Robert Clayton, London

Guy a londoni Guy's Hospital, a világ egyik első közkórházának alapítója volt 1721-ben. Az idős üzletember csillagászati vagyonnal rendelkezett, amit végrendeletében egy alapítványra hagyott, hogy építsen 400 szegény beteg gyógyítására alkalmas kórházat. A szobrát a halála után, 1734-ben állították fel a kórház előudvarában, ez London egyik legrégebbi köztéri emlékműve, Peter Scheemakers barokk szobrász alkotása.

A néhány éve restaurált szobor eltávolítását azért kezdték követelni, mert a self-made manként meggazdagodott Guy a South Sea Company nevű társaság főrészvényese volt. A cégnek nem a rabszolgakereskedelem volt a fő tevékenysége, de azért ezzel is foglalkozott, fennállása alatt 34 ezer rabszolgát szállított az amerikai spanyol gyarmatokra.

A kórház Twitteren jelentette be, hogy a szobrot eltüntetik a nyilvánosság elől. "Teljes mértékben elismerjük azt a dühöt és nyilvános fájdalmat, amit a rabszolgakereskedelemmel bármilyen módon kapcsolatba hozható személyek köztéri szobrainak szimbolizmusa okoz. Munkánk során nap mint nap látjuk a strukturális rasszizmus mindent átható és káros hatásait" – írta a kórházat fenntartó alapítvány közleményében.

A kórház ráadásul egy másik szobor eltávolításáról is döntött: Robert Clayton alakja a lambeth-i Saint Thomas' Hospital északi szárnyának bejárata előtt áll. Grinling Gibbons, a leghíresebb angol barokk szobrász alkotása 1700 és 1714 között készült, 1979 óta első kategóriába sorolt, "kivételes jelentőségű" műemléknek számított. Clayton a kórház elnöke és újjáépítője volt, de vagyonát ő is a már említett Royal Africa Company részvényeseként szerezte. A kórház azt is közölte, a bontás hetekig tarthat, és várják Sadiq Khan bizottságának ajánlását, hogy mi legyen a szobrok sorsa utána.

Szobrok, amelyek sorsa nemsokára eldől

Melville-emlékmű, Edinburgh

A Mellville- (vagy Dundas-) emlékmű Skócia fővárosában a londoni Nelson-oszlop párja. A politikus szobra egy 1821-ben állított, 45 méter magas, klasszikus kőoszlop tetején áll az edinburgh-i St Andrew Square-en. Mindkét oszlopnak az ókori római Traianus-oszlop volt a mintája.

Edinburgh történelmi központja a világörökség része, és a 2008-ban restaurált Melville-emlékmű is szerepel azok között az értékek között, amelyek miatt ezt a rangot megkapta. Az arisztokrata politikus, akinek emléket állít, Henry Dundas, Melville első viscountja a város parlamenti képviselője és az Admiralitás első lordja volt. A Brit Birodalom gyarmatosító államférfijainak meghatározó nemzedékéhez tartozott, és – ezért vált most az emlékmű fennmaradása kérdésessé – az 1790-es években ellenezte a rabszolgakereskedelem azonnali eltörlését, mivel gazdaságilag túl fontosnak tartotta. Azt javasolta, hogy a rabszolgakereskedelmet fokozatosan tiltsák be, és valóban így történt: 1807-ig közlekedhettek az Atlanti-óceánon a brit rabszolgaszállító hajók.

A tiltakozások során az emlékmű lábazatát összefirkálták, de mérete miatt a Melville-emlékművet képtelenség ledönteni (egy hasonló oszlopot, a dublini Nelson's Pillart az ír nacionalisták 1966-ban dinamittal tudtak megsemmisíteni). Az edinburgh-i városi tanács skót függetlenségi párti vezetője, Adam McVay a BBC Radio Scotland című adásának azt mondta: "Semmiféle veszteséget nem éreznék, ha Dundas szobrát leszednék, és valami mást tennének a helyére, vagy üresen hagynák az oszlopot". Azt is hozzátette, ebben a dialógusban fontos meghallgatni a feketék és az etnikai kisebbségek véleményét.

A városi tanács egyelőre egy kompromisszumos javaslatot tett: Dundas szobrát a helyén hagynák, de elhelyeznének egy magyarázó táblát, ami elítéli az egykori politikust, és az egész emlékművet annak a félmillió afrikainak szentelték, akik "Dundas tetteinek következményeként kerültek rabszolgasorba".

A viscount leszármazottja, Bobby Dundas viszont nem ért egyet ezzel, szerinte az új tábla eltorzítja a történelmet, mert őse abolicionista volt, aki ellenezte a rabszolgakereskedelmet, és azért íratta bele a törvénybe, hogy azt fokozatosan kell eltörölni, mert az csak így mehetett át a parlamenten – ha nem ezt teszi, a rabszolgakereskedelem még tovább fennmaradt volna.

Sir Robert Peel szobra, Leeds

Sir Robert Peel tory politikus kétszer volt Nagy-Britannia miniszterelnöke, 1834 és 1835, illetve 1841 és 1846 között. A modern brit konzervativizmus atyjának tartják, aki óvatos reformerként próbált az ipari forradalom idején valamelyest javítani a munkások életkörülményein. A westminsteri parlament előtt is áll szobra, de egyelőre a leedsi alkotás körül alakult ki nagyobb vita, bár országszerte legalább öt portréja eltávolítását követelik.

Peel eltávolítását valószínűleg azért határozta el a Black Lives Matter mozgalom, mert összetévesztették apjával, Sir Robert Peel textilgyárossal és parlamenti képviselővel, aki a textilipar szempontjából hátrányosnak tartotta és ellenezte a rabszolgaság eltörlését. Judith Blake, a leedsi városi tanács elismerte, hogy félreértés történt: "Most úgy látszik, van egy olyan felismerés, hogy történt némi félreértés Robert Peel körül, akinek Leedsben van a szobra, és valójában az apja vett részt a gyapotkereskedelemben." A manchesteri polgármester szintén elismerte, hogy a két Peelt összekeverték az aktivisták.

Ettől még azonban nem jutott a kérdés nyugvópontra, mert az aktivisták szerint a miniszterelnök szobra is megérett a lebontásra, "ugyanis gyarmatosítókat nem szabad ünnepelni". A megítélésük szerint Peel ellen szól, hogy ő volt a modern brit rendőrség megalapítója, márpedig a szobrának eltávolítását követelő petíció szerint "a jelenlegi rendőri rendszer legitimitása megkérdőjeleződött, a rendőrség története, az intézmény gyarmatosító eredete és szerepe az elnyomásban alaposabb kritikai vizsgálatot követel".

(Borítókép: Edward Colston szobrának ledöntése a Black Lives Matter tüntetésen Bristolban 2020. június 7-én. Fotó: Ben Birchall - PA Images / Getty Images Hungary)