Amy Winehouse – lejárt lemez újrahangolva

Híres ember halálán meggazdagodni olyan, mint nyerni a lottón, csak könnyebb. Ehhez persze előbb meg kell várni, hogy a népszerű illető eltávozzon az élők sorából, ám ha az örökösnek szerencséje, az említett hírességnek pedig szerencsétlensége van, akkor nem kell hosszú évtizedeket várni a csodára, elég egy dekád is.

Azóta közel tíz év telt el, de neve és egyedülálló öröksége 2020-ban is hatalmas bevételt hoz a hírneve árnyékát élvezők számára. Kiállítások, emlékkoncertek, sőt újabb filmek készülnek a nevével, így nem állítható, hogy Amy nem releváns többé. Éppen ellenkezőleg – halála tizedik évfordulójához közeledve második reneszánszát éli.

2011. július 23., London

Amy Winehouse, hatszoros Grammy-díjas angol énekesnő huszonhét éves korában, házasság és gyermekvállalás tervével a fejében életét vesztette. Halálának oka alkoholmérgezés. Egy a húszas éveiben elhunyt személy halála legtöbbször teljesen értelmetlen és kiszámíthatatlan, Amy esetében azonban mégsem volt váratlan és megdöbbentő fordulat. A brit média – a nemzetközi tudósítókkal karöltve – hírnevének és hanyatlásának teljes kronológiáját címlapra vitte, sőt, az őt ostromló paparazzó is minden bizonnyal nagy szerepet játszott abban, hogy a fiatal nő szó szerint feleméssze magát. Az énekesnő kábítószer-, alkohol- na meg szerelemfüggősége a nagyvilág számára nem volt ismeretlen, mint ahogy az sem, hogy a híres-hírhedt „huszonhetes klub” újabb taggal bővülhet, ha Amy az önpusztítás útján halad tovább...

Két tucat dallal is halhatatlan

Élete rövidre, ám annál eseménydúsabbra szabatott, hihetetlen tempóban tört a csúcsra és hódította meg nemcsak Európát, de az egész világot. Bő kilenc évet átölelő karrierje alatt mindössze két lemezt adott ki. Debütáló albuma a 2003-as, jazzes hangvételű Frank volt, míg az igazi áttörést hozó (soul zene inspirálta) Back to Black 2006-ban jelent meg. Harmadik, 2011 végén kiadott albuma már posztumusz lemez volt, ez a Lioness: Hidden Treasures címet kapta. Élete során alig volt két tucat dala, ennek ellenére megszámlálhatatlan díjat kapott. A hat Grammy-díj mellett többek között négy Ivor Novello, négy EMA, három VMA és egy BRIT Awards elismerést is nyert. Ám nemcsak Amynek, de környezetének is „elvette az eszét” e felfoghatatlan mértékű hírnév – és persze a vele járó pénz is.

Taxisofőr apja, Mitch Winehouse már lánya életében sem leplezte „menedzseri” hajlamát. A látványosan beteg Amyt minden szó nélkül színpadra küldte, sőt, sokszor szinte fellökdöste oda, elég csak az ominózus belgrádi koncertre gondolni. A 2011. júniusi fellépés volt Amy utolsó, alkoholba és könnyekbe fulladt szereplése. A budapesti Szigetre már nem jutott el...

Apu álmai

Az énekesnőről 2015-ben Amy címmel dokumentumfilm készült, Asif Kapadia rendezésében. Az édesapa szerint nem volt reálisan ábrázolva, a filmben sok a téveszme, valamint Mitch ellen is uszította a nézőket. Ez már csak azért is furcsa, mert a valódi, archív videókból összeollózott film szó szerint mesélte el Amy életét. Ezt a fájó igazságot elégelte meg az apa, és a fejébe vette, hogy csináltat egy új, szerinte reális mozit, amelyaz igazi Amyt mutatja be. A forgatókönyv készül, az apa egy „ismeretlen színésznőt” keres lánya szerepére. Sőt, egy Broadway-darab is tervben van, a hologram turnéról már nem is beszélve...

Az, hogy a végrendelet nélkül elhunyt nő szüleinek miért nem volt elég lányuk 4,6 millió dolláros ingatlanja, nem tudni. Csak gondolni... Mint ahogy az énekes egykori férje, Blake Fielder-Civil követelőzése sem igazán helytálló. A férfi 2019-ben 1,4 millió dolláros (lakás utáni) részesedést akart kicsikarni a szülőkből, holott az Amytől történt 2009-es válása után több mint 300 000 dollárt kapott kézhez exfeleségétől. Bár hol van az a közel másfél millióhoz, kérdi az ember... És ha ez nem lenne elég, Blake az Amyvel való együttlét során sem spórolt, kapcsolatuk a drog miatt (is) ment tönkre, ami köztudottan nem olcsó mulatság.

A filmet félretéve nem szabad elmenni a Forever Amy nevű emlékturné mellett sem, amely jelenleg is folyna, ha a koronavírus nem tesz keresztbe. A koncertsorozatot az énekesnő egykori bandája adja, egy vendégénekessel, Alba Planóval kiegészülve. Ha minden jól megy, decemberben már újra színpadra állhatnak...

Relikviák

És ha relikviák, akkor ott a januárban nyílt, a Los Angeles-i Grammy Múzeumban megrendezett Beyond Black – The Style Of Amy Winehouse című kiállítás, ahol az énekesnő ruhái és egyéb személyes tárgyai kalauzolják végig az érdeklődőket az életén. A gyűjteményt Chilébe és Európába, többek között Londonba és Dublinba is szánják, már csak az a kérdés, hogy mikor érkezik ide. Amy több öltözékét elárverezték már, szintén a családja felhatalmazásával, ezekre a ruhadarabokra is hasonló sors vár majd 2021 novemberében. Az aukcióból befolyt összeget az Amy Winehouse Foundation, azaz az énekes halála után létesített alapítvány kapja. A szervezet Amy szüleinek „gyermeke”, több ezer rászoruló fiatallal dolgozik a mindennapokban. Az alapítvány segíti a függőséggel, étkezési vagy mentális problémákkal küszködőket, támogatja a hajléktalan, LMBTQ és bántalmazott ifjúságot. Sőt, zeneterápiát és előadóművészi támogatást is nyújtanak művészlélek lányoknak.

Emlékápolás Camdenben

Az énekesnő emlékét „hagyományos” módszerekkel is meg lehet őrizni, például ahogyan azt Amy egykori lakhelye, Camden, London északnyugati városrésze tette immár második alkalommal. Az elhunyt sztár márciusban csillagot kapott a Music Walk of Fame-en, azaz a Zenei Hírességek Sétányán. Az átadón a rokonok, barátok és számtalan rajongó is tiszteletét tette. Amy szülei szerint lányuk Camden szerves része volt, és most már örökké az is marad. (Amynek a camdeni piacon 2014 óta szobra is van, reméljük, arról nem feledkeztek meg...)

Azt, hogy az énekesnő idei születésnapja alkalmából milyen újabb „projekttel” készülnek a hozzátartozók, még nem tudni. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy talán soha semmi nem lesz olyan meghatározó a popkultúrában, mint Amy zenéje és hangja volt. Nincs az a ruha, szobor vagy emlékshow, amely felérhetne kivételes tehetségéhez. Pár év, és az utolsó négyzetcentiméter bőrt is lehúzzák a nevéről, az emlékéről.

Reméljük, hogy időközben nem felejtik el a lényeget; Amy Winehouse személyét, művészetét.