Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMCyla életbölcseletei a BrainBar konferencián
További Kultúr cikkek
- Addig halogatsz, amíg egy kórteremben találod magad, és elmúlik feletted az élet
- Kiderült, milyen veszteség érheti a magyar kultúrát
- Meghalt Kalmár Márton szobrászművész
- Az olasz playboy, aki elképesztő nélkülözés után vált legendává
- Sokan estek áldozatul a csonkításnak, amelyet ráadásul saját maguk hajtottak végre
Táplálkozz a múltból, állj helyt a jelenben!
Celebeken élcelődik, kulturális perceket tart, sőt még főzni is tanít az Instagramon. Teszi mindezt úgy, hogy komolyan adja elő a komolytalant, és vice versa. Tanít, hiszen ő is sokat tanult, ám a humoros körettel tálalt videókat nézve az ember észre sem veszi, hogy Cyla mennyi – valóban – hasznos és érdekes információt oszt meg a követő-rajongóval. Útleírások, történelmi beszélgetések, könyv- és filmajánlók – tud ő komoly lenni, ha kell.
Csaba tulajdonképpen akarata ellenére vált a magyar Instagram egyik leggyorsabban népszerűséget szerző hősévé, ám ez nem meglepő, ha az ember olyan személyiséggel és humorral van megáldva, mint ő. A jelenleg 222 ezer követővel rendelkező modellügynök, a Visage Models Hungary vezetője, többek között Mihalik Enikő szupermodell felfedezője poénból indította útjára social mediás karrierjét, és hiába alakult ki kultusz, az úgynevezett „Cyla-jelenség” a neve körül, ő még mindig szórakozásnak, semmint munkának fogja fel a közösségi oldala gerjesztette népszerűséget. Családja és múltja meghatározó része az identitásának, és talán éppen ezért tud a profilja is ilyen színes maradni. Merthogy nem volt átlagos neveltetése.
Nem a származás, hanem az abból származó értékek számítanak
„Kamaszként 80 éves nénikkel töltöttem a nyaraimat Párizsban és Nizzában – kezdte a visszaemlékezést a BrainBar kamerái előtt. Nagymamám, az ő nagynénje, sőt a dédnagymamám is mind Franciaországban éltek, környezetükben mindenki művész volt; festők, képzőművészek, irodalmárok. Én ebben a kultúrkörben szocializálódtam.„
Letagadni és elfelejteni nem érdemes a múltat, hiszen akkor nem lesz honnan építkezni, inspirációt meríteni a jövőre nézve - mondja Kajdi Csaba.
„Apukám katonai családból származott, Ludovikát végzett, anyukám pedig neológ zsidó családba született. A nagymamám az antiszemitizmus elkerülése végett titkolta a gyökereit, ez pedig rám is átragadt, sokáig elutasító voltam a származásommal kapcsolatban. Fel kellett ismernem, hogy nekem ehhez közöm van, és az, hogy ezt letagadom, nem fog előbbre vinni az életben.”
Csaba korábban pszichológushoz is járt, a terapeutával folytatott beszélgetés után pedig rájött, hogy tulajdonképpen a modern pszichológia is visszamegy a múltba, hogy kezelni tudja a jövőt.
Beszédes tárgyak
2020-ban hódít a minimalizmus, a letisztult, szinte már börtönre emlékeztető lakások, a tárgyaktól való érzelmi elszakadás, az üresség. Csaba azonban éppen az ellentét híve, főleg, ha családi relikviákról van szó.
„A tárgyak emlékeket idéznek fel, mindenhez kötődik valamilyen történet. Nekem a személyiségem sem visszafogott, túlburjánzó vagyok. Szeretem a rendben a rendetlenséget, ha sok tárgy vesz körül, amelyekhez emlékek fűznek” – mondta.
A régiségkereskedésben ezek csak élettelen dolgok, az ő számára viszont eszmei értékkel rendelkeznek. Ilyen például a család egyik Czóbel Béla-festménye is, hiszen a művész Csaba felmenőinek közeli barátja volt. Árverésen Czóbelt venni ma már nem lenne olyan egyszerű.
A BrainBar kérésére három, Kajdi számára kedves tárgyat vettek górcső alá az előadáson. Megmutatta például a Marsovszky Miklós, Csaba nagynénjének férje után hátramaradt ikont, amely képet a férfi az orosz arisztokraták megsegítéséért kapta, és ami egy támadást is túlélt, de szó esett például az aranyhegyű Mont Blanc golyóstollról is, amit édesanyja ajándékozott neki a diplomamunkája után. Sőt előkerült Rakja Éva, dr. Rakja Tibor pszichoanalitikus, Freud egyik tanítványa feleségének naplója is, amelyben számtalan, Csaba számára is meghatározó gondolat rejtőzik.
El lehet veszni a nosztalgiában?
Hiába hinné azt az ember, hogy képtelenség, ám ha túlzásba esünk, és nem vagyunk képesek átültetni a jelenünkbe, akkor bizony el lehet veszni a múltbéli gondolatokban. A modellügynök azonban igyekszik kéz a kézben járni a származásával, utánanézni a dolgoknak, felkutatni a gyökereit, ám maximális önismeret kell ahhoz, hogy valaki erre képes legyen. Sokan ugyanis itt buknak el.
„Szoros kapcsolatot ápolok régi arisztokrata családok leszármazottaival, akik a mai napig azzal példálóznak, hogy az őseik milyen tehetősek voltak, mennyi mindent uraltak, holott ezek az emberek jelenleg fűtetlen lakásban laknak” – hozott fel egy remek példát Csaba. Mi értelme úgy mutogatni a rokonaid relikviáit, hogy a modern világban nem tudtad megteremteni a saját egzisztenciádat?
Az a lényeg, hogy a jelenkorban helyt tudj állni, a múltból táplálva a lehető legtöbbet nyújtsd, és az értékeket megőrizve tekints előre!
Az idén ingyenes Brain Bar előadásai, köztük Cyláé a Facebookon visszanézhetők.
Borítókép: Kajdi Csaba - Fotó: Red Lemon / Liszkay Lilla