Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Kultúr cikkek
- Egy parkolóházban lőtték agyon a híres rappert
- Kétmilliárd forintot csengettek ki egy kődarabért, amit egykor útburkolatként használtak
- Csonka András: Pár éve kussoltam volna, de ez most fáj
- Galkó Balázs súlyos baleseteket szenvedett, közösségi oldalán osztotta meg kálváriáját
- Addig halogatsz, amíg egy kórteremben találod magad, és elmúlik feletted az élet
- A rock egyik úttörője volt
Örök vita, hogy mikortól beszélhetünk rockzenéről, és pontosan hol is végződik a rock and roll, illetve a rhythm & blues. Egy azonban biztos: az 1966-os Purple Haze című Hendrix-dal teljesen különbözik korának bevett blueszenéitől.
Az animális őserő,
és a szerzeményben megjelenő „ördögi hangköz” (vagyis a zeneelméletben szuperdisszonánsnak tekintett szűkített kvint) ma is modernnek számít. Ahogy az egy évvel későbbi, Fire című száma is definitív darab, ahol is a zsúfolt dobalapot a kvint akkordok prózai egyszerűsége ellenpontozza. Utóbbi húzás (amit hősünk vélhetően a The Kinks 1964-es You Really Got Mejéből csent) a rockgitározás legeslegelső építőkockája a mai napig.
- Egyéni hangzás, sajátos íz
Hangozzék bármekkora blaszfémiának: Jimi Hendrix nem volt különösebben technikás gitáros. Mai mércével nézve fel sem merülhet, hogy virtuózként hivatkozzunk rá. Pimaszul bárdolatlan, szokatlanul impulzív hangszeres játéka (mely hol nyegle, hol agresszív volt) mégis kiemeli őt a húrnyűvők népes tömegéből. Másik titka az egyéni hangzásvilága volt. A torzított gitárhangszínekkel való merész kísérletezései mellett
elsőként használta az úgynevezett wah-pedált,
a kor egyik új elektronikai fejlesztését. Ezt hápogónak is szokás nevezni. Nem kell elképzelni az effektust, íme:
- Allűrök és provokáció
Hendrix már-már karikaturisztikus hippi fazonja, balkezesként használt jobbkezes gitárja, melyen olykor a háta mögött, tehát vakon, máskor meg egyenesen a fogaival játszott – így együtt igen emlékezetes vizuális imázsokat teremtettek. Arról már nem is szólva, amikor felgyújtotta, majd ripityára zúzta hangszerét a színpadon.
Óriási korabeli vihart kavart
az is, hogy az ikonikussá lett woodstocki fesztiválon az amerikai himnuszt értelmezte át saját szájíze és habitusa szerint:
- Feldolgozásai jobbak, mint az eredetik
A himnuszé véleményes, de a többi tényleg jobb. Ez nem kérdés.
- 27 Club
És legvégül: Jimi Hendrix kultikussá válásához bizony az is hozzájárult, hogy ennyire fiatalon távozott az élők közül. Csupán 27 éves volt, ennek pontosan ma félszáz éve, amikor belefulladt saját hányásába egy – szokásos – alkohol- és drogmámoros éjszakáján. Ezzel csatlakozva a hátborzongatóan titokzatos
huszonhetesek klubjához,
amely csupa olyan kiemelkedő hatású rocksztárból áll (Janis Joplin, Jim Morrison, Kurt Kobain, Amy Winehouse, stb.), akik mind pontosan ennyi idősen haltak meg.
(Borítókép: Jimi Hendrix New Yorkban, 1969-ben. Fotó: Walter Iooss Jr. / Getty Images)