Orsolya
5 °C
18 °C
Index - In English In English Eng

SZFE: miért szakadt el a cérna a diákoknál?

2020.10.06. 08:14
Az egyetemi modellváltásról beszélgetett egy nyílt vita keretein belül Derényi András felsőoktatás-kutató, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem rektori megbízottja és Bagossy László, a Színház- és Filmművészeti Egyetem egyik lemondott vezetője. A vita a Papageno Facebook-oldalán visszanézhető.

A vitát moderáló Seres Gerda újságíró rendezői jobbján foglalt helyet Derényi András és Bagossy László. Balján pedig az üres szék, amely Zalán Jánost várta. A Magyar Színház igazgatóját a Vidnyánszky Attila által vezetett kuratórium az SZFE egyik rektorhelyettesének választotta, így elfoglaltságaira hivatkozva végül pár napja lemondta a szereplést.

Ez pedig érezhető volt az egész beszélgetés alatt. Az üres szék azt az űrt szimbolizálta, amely az egész SZFE modellváltásával kapcsolatban kialakult. A párbeszéd és az érdemi vita teljes hiányát.

Ugyan Bagossy és Derényi pár dologban másképp látják a történéseket és a jövőt, a fő kérdésekben mégis egyetértenek. A modellváltás ebben a formában kockáztatja az egyetemi autonómiát.

De vegyük csak sorra az érveket.

Az SZFE modellváltásával összefüggésben kérdezték Derényi Andrást, aki a MOME rektori megbízottjaként saját tapasztalataival együtt színesítheti a képet. Ő kicsit távolabbról kezdi a helyzet körülírását. Leszögezi, hogy maga a modellváltás mint gondolat nem új keletű, hiszen huszonöt éve, az épp aktuális kormányok alatt többször is terítékre került ez a lehetőség a magyar felsőoktatással kapcsolatban.

Kitér arra, egyedül az államháztartási törvény határozza meg, hogy a költségvetési szerveknek hogyan kell működniük. Ez pedig szerinte nem kompatibilis az egyetemek működésével, hiszen állami részről nehezedik az intézményekre egyfajta nyomás, hogy gyorsan reagáljanak, jól teljesítsenek, és megfelelően használják fel a rájuk fordított közpénzt. Viszont a másik oldalon egy olyan bonyolult jogszabály köti az egyetemi vezetőket, hogy ennek az íratlan kérésnek nem tudnak könnyen megfelelni. Így a más keretek között való működés biztosítása kifejezetten praktikus és fontos lenne, ahogy azt külföldi példák is mutatják.

Szót ejtenek a beszélgetésben a már magánosított Budapesti Corvinus Egyetemről, hangsúlyozva, hogy míg ott anyagilag teljesen függetlenedtek, addig a MOME és az SZFE esetében a fő anyagi forrást még mindig az államtól kapott pénzek jelentenék. A különbség itt az lenne, hogy már nem mint fenntartó, hanem mint megrendelő szállna bele a költségekbe.

Az így létrejövő egyezségben az egyetemek finanszírozása 3-5 évre biztosítva lenne, ami a mostani egy évhez viszonyítva kedvező változást jelentene például a tervezhetőségben. Derényi szerint

a problémát nem a konstrukció rejti, hanem a megvalósítás mikéntje.

Ugyanis a kuratóriumnak a fenntartó szerepét kéne átvennie, pontosan annyi autonómiát biztosítva az egyetemek részére, mint amennyit az állami fenntartás alatt kaptak, ha nem többet. Derényi megemlíti, hogy bár a kuratóriumoknak jogilag módjukban állt, senki sem kényszerítette őket, hogy hozzányúljanak az egyetemi működéshez, mégis ez volt az első lépésük mindenhol. Ahelyett, hogy időt és esélyt adtak volna maguknak arra, hogy belelássanak a rendszerbe, inkább elvonták az autonómiát.

Többször is elhangzott, hogy a fenntartók nevükben is meghatározott szereppel rendelkeznek, mégis, mintha nem ismernék a határát, hogy hol végződik egy kuratórium, és hol kezdődik az egyetem.

Bagossy László is kiemelte, hogy az SZFE vezetőségének és diákjainak célja kezdetektől az autonómia megőrzése volt. Eleinte felsőbb kérésre, együttműködve próbálták a saját szervezeti és működési szabályzatukat aktualizálni, hiszen ahogy múlik az idő, ezt valóban érdemes felülvizsgálni. Szakértők bevonásával és rengeteg kutatómunkával dolgoztak ki egy új szmsz-t. Végül a frissen kinevezett kuratóriumtól egy olyan működési szabályzatot kaptak meg, amely nem a felülvizsgált dokumentumra épül, hanem a régit veszi alapul. Bagossy hangsúlyozta, ez volt az a pont, amikor elszakadt a diákságnál is a cérna, mert az egyetlen változás arra irányult, hogy elvegyék a vezetőket megillető döntési jogokat, kizárólag azt szedték ki a szabályzatból, ami mindeddig biztosította az autonómiát.

A kérdést, hogy milyen lehetőségei vannak az egyik és a másik oldalnak, a két résztvevő közösen válaszolta meg. Egyrészt Derényi szerint olyan kapuk nyílhatnak meg akár egy nem várt törvénymódosítással, amelyeknek a létezéséről eddig még senki sem tudott, Bagossy pedig emlékeztetett minket arra, hogy másrészt itthon még nem volt példa rá, hogy egy egyetemi közösség így ellenálljon a fenntartójának.

A beszélgetés végén tehát ott vagyunk megint a rajtvonalnál.