Számítógép-vezérelt légi balett – új Recirquel-bemutató

Az új előadásunkon másfél éve dolgozunk – kezdi a beszélgetést Vági Bence táncos, koreográfus, rendező, a Recirquel társulat alapítója.

A színpadon látható csapatból öten már nyolc éve a társulat tagjai, hozzájuk négy új művész, egy táncos és három artista csatlakozott. Őket úgy válogattuk ki, hogy nyitottak legyenek a tánc- és az artistaművészet iránt egyaránt. Olyan fiatalok csatlakoztak hozzánk, akik szeretnének fejlődni, új mozgásformák elsajátításával komplexebb előadóművésszé válni. 

Komputervezérelt reptetőtechnika

Közel van az októberi bemutató – folytatja az igazgató. Folyamatosan próbálunk. A teljes előkészület másfél éve, a próbák hat hónapja zajlanak. Operadíszletbe beleálmodott légi balettet fog látni a néző, ehhez egy speciális reptetőtechnikát használunk. Azt szeretnénk elérni, hogy a néző úgy érezze: a repülni olyan könnyű, mint amikor álmodunk róla.

Látványban erős

A háttérhez is hónapokig keresték a megfelelő anyagot. Olyan szövet kellett, ami éghetetlen, de festhető és nagyon könnyű, tehát úgy mozog, ahogy megálmodták. A kiválasztott textíliát több mint százezer szalagra vágták, felfűzték egy 130 négyzetméteres hordozófelületre, aztán megfestették. Hátulról reflektorokkal összeépített szélgépek segítségével változtatják a színét, textúráját.

A produkcióhoz felkértek egy dél-afrikai bábtervező csapatot. Ők dolgoztak a londoni West Enden is hatalmas sikerrel játszott War Horse produkcióban is, amelyben megszólalásig élethű lóbábokat animálnak a táncosok. A Recirquel előadásában egy ősi jegesmedvére emlékeztető lény jelenik meg, ami a természetet szimbolizálja az előadásban. Itt is két táncos mozgatja a bábot, melyet Janni Younge tervezett.

Az előadás látványtervezője Klimó Péter, a jelmezeket Kasza Emese készítette. Zenéjét Szirtes Edina Mókus komponálta, a Dohnányi Zenekarral vették fel a szerzeményeit, és ő maga is játszik.

Az alaptag

Vági Bence eredendően táncos volt, aki nagyon szerette a cirkuszt. Úgy döntött, egyesíti a kettőt. Amióta elkezdték a munkát a kollégáival, folyamatosan arra törekednek, hogy megújítsák a cirkuszművészetet. Ez az igény világszerte létezik, több megközelítése is van, ők a táncot választották. Nyolc év munkájuk van abban, hogy az artistáikat táncművésszé képezzék, a táncosokat pedig artista művészekké.

A cirkuszban ott a káprázat, a táncművészet pedig nagyon erős önkifejező eszköz. Ha elkezdenek tanulni egymástól, a metszéspontban valami új keletkezik

– mondja Vági. A cirque danse címkét sem ők akasztották magunkra. Két évvel ezelőtt az Edinburgh Fringe Fesztiválon szerepeltek a My land című produkciójukkal, és minden róluk született írásban megjelentek a következő szavak: balett/tánc és cirkusz.

A Solus Amor a Recirquel hetedik alkotása, azon belül pedig egy trilógia lezárása. Az első cirque danse kreációjuk a Non solus volt, egy kétszereplős darab, Illés Renátó és Zsíros Gábor előadásában. A következő, a My Land, az ember és a Föld viszonyát dolgozza fel. Itt ukrán artistákkal dolgoztak, tehát ez egy ukrán és magyar nézőpontú megközelítés volt.

A világ bármely táján adtuk is elő, azt tapasztaltuk, hogy a nézőtéren helyet foglaló emberek a saját élményeiket, gondolataikat, személyes viszonyukat a hazájukhoz, a világhoz vették észre benne.

A trilógia befejező része, a Solus Amor – Csak a szeretet –  sok irányból közelíti meg a szeretet fogalmát. Többféle szeretet létezhet két ember között, dolgokat is szerethetünk, illetve van egy univerzális megközelítése is a szeretetnek, ami talán a legfontosabb ezen a világon – körvonalazza az előadás témáját a rendező.

Ami a jövőt illeti, reméli, hogy ez a produkciójuk is sokáig látható lesz majd a MÜPA Fesztivál Színházában, de külföldi meghívásaik is vannak.

A kreatív

A rendező kreatív munkatársa, Zsíros Gábor hét éve a társulat tagja. Kortárs mozgásművészeti szférából érkezett, táncosként és koreográfusként is dolgozott televíziós és színházi produkciókban, zenei klipekben. Egy tévés produkció kapcsán ismerkedett meg Vági Bencével és a Recirquel társulattal. A Meztelen bohóc volt az első produkció, amiben szerepelt. Amikor Bence először küldte fel a levegőbe Illés Renátóval, erőt adott számára, hogy olyan oldalát is képes megismerni és megmutatni, amiről addig nem is tudta, hogy létezik. Leginkább levegőszámokban dolgozik. Első kihívásként a „kockán” dolgozott. Ez valóban egy hatalmas kocka vázszerkezete, amin különféle mozgásrendszereket lehet bemutatni. A következő lépés a trapéz volt. Ezzel a Párizsi éjjel című előadásban debütált volna, de a próbákon megsérült, négy métert zuhant, és eltörött a csuklója. A sérülés sem tántorította el, nevelő hatású pofonként fogta fel a balesetet.

– Hiába gondolom, hogy gyorsan és jól fejlődöm, az életem mégis a saját kezemben van. Mindegy, mennyire érzem magam biztonságban, mennyire vagyok tudatos a levegőben, egy másodpercre sem vonhatom el a figyelmem arról, amit csinálok, mert egyetlen hiba is az életembe kerülhet – mondja Zsíros Gábor.

Táncosként a cirque danse óriási váltás volt számára, mint fogalmaz: ég és föld a kettő. Az tény, hogy a táncosok és az artisták is nagyon erős testtudattal rendelkeznek, viszont egész más szempontból használják az izomzatukat. Az artistaszámoknál olyan erőket kell kifejteni, amihez a mélyizmok nem elegendőek, egész más izomcsoportokat kell erősíteni – szűrte le több mint hét év tapasztalatát.

A cirkuszi műfajok közül eleinte csak a levegőben dolgozott, ebben Illés Renátó volt a partnere,

A Solus Amorban Horvát Zita artistaművésszel látható egy duójelenetben. Számára a Recirquel az összművészetet jelenti, ahol a zene, a látvány, a fény, a díszlet, a jelmez, a tánc és a cirkuszművészet egyenrangúak, és együtt hatnak. Azt mondja, ő ettől érzi magát egésznek.

A levegő koreográfusa

Illés Renátó a társulat artistája és levegő koreográfusa. Szintén őstag, már szerepelt az első egész egész estés darabban, ez a Cirkusz az éjszakában. Azzal, hogy a társulat tagjává vált, egy gyerekkori álma valósult meg. Szülei táncosok voltak, tehát a tánc gyakorlatilag az anyanyelve. Gyerekkorában Fitkid-versenyző volt, Európa-bajnoki címig vitte, majd az artistaképzőbe járt. Artistaként levegős zsánereket tanult, de kézegyensúlyozó számban is dolgozott már egy óriási karikában (cirkuszi nyelven Röhnrad) – szereti színesíteni a palettát.

Kézegyensúlyozást és tissue-t is tanult, ebben az előadásban is a kendő lesz a fő száma. Azt mondja, eddigi karrierje csúcspontja volt, amikor kijutottak a Non Solus produkcióval New Yorkba. – Művészként annál több nem is kell, mint hogy a New York-i Brooklyn Academy of Music (BAM) színpadán léphettem fel!