(Ama)deus ex machina

A darab a középszer és a zsenialitás harcáról szól, miközben pedzegeti a kultúrpolitika és a művészet viszonyát. Ami viszont Koltai M. Gábor rendezésében nagyobb hangsúlyt kap, az Antonio Salieri Istennel ápolt viszonya.

„Ha végigmegyek csukott szemmel ezen a szakaszon, nem bukok meg matekból.” „Ha adok aprót ennek a koldusnak, jövő ilyenkor gazdag leszek.”

Gyermeki fogadalmak, amelyeket magunkkal kötünk. Ígéretek, amelyekben csak az hisz, aki kitalálja őket. Egyoldalú egyezség, amely azt az érzetet kelti, hogy van beleszólásunk a saját sorsunkba. Irányítani tudjuk Isten, az univerzum vagy bármilyen más láthatatlan hatalom akaratát.

A történet egyszerű. Antonio Salieri a halála előtt terjeszteni kezdi, hogy ő mérgezte meg Wolfgang Amadeus Mozartot. Minket, nézőket, utolsó közönségét pedig beavatja a titokba. Igaz vagy sem, hogy ő a gyilkos?

Színészek, zenészek és táncosok töltik meg szürreális képekkel a színpadot, végig azt az érzetet keltve, hogy amit látunk, a visszaemlékező elméjében lejátszott film. Ennek megfelelően a karakterek parodisztikusan, elnagyolva vannak ábrázolva. Amadeus Mozartot Tasnádi Bence alakítja. Tökéletes ellenpólusa Fila Balázs Salierijének. Testalkatilag, játékmódban, gesztusokban, beszédben, energiában. Egymás szöges ellentétei.

Mozart egy infantilis kamasz, beszéde gyerekes, mind technikailag, mind szóhasználatot tekintve. Ami a szívén, az a száján, legyen a mondat bántó, ostoba vagy nagyképű.

Ezzel ellentétben áll a hatalomnak behízelgő Salieri, aki még ha egyedül is van, akkor is játszik. Játszik, hiszen végig magán érzi Isten tekintetét, akivel gyerekként fogadalmat kötött. Fogadalmat, hogy tiszta és nemes életet fog élni, ha cserébe híres zeneszerző lehet. Ennek megfelelően mindig meg akar felelni, stílusa negédes, sosem őszinte, és általában hátsó szándék vezérli.

Salieri a csatát már az előtt elveszítette, hogy egyszemélyes háborút indít Mozart ellen. Nézőként ennek tudatában néha fájóbb nézni a darabot, mint letépni ezer ragtapaszt.

Mozart infantilis énje, akármennyire is ki van domborítva, eltörpül a mellett a gyerekes harag mellett, amit Salieri karaktere cipel. Csődöt mond az istennel kötött fogadalom, és személyes támadásnak veszi az égi irányítótól, hogy nemhogy őt nem tette naggyá, de küldött mellé a földre egy zsenit, kinek tehetsége túlszárnyalja bárkiét. És ha ez még magában nem lenne elég tragédia, Mozart zsenialitását ő ismeri föl igazán.

Ahogy Salieri féltékenysége felemészti Mozart életét, az olyan, mintha valaki saját gyermeki lelkét erőszakolná meg, hogy jobban megfeleljen a világ elvárásainak. Tasnádi Bence játéka pedig megérne egy misét, mármint rekviemet. Gyönyörű ívet épített a karakternek.

Fila Balázs pedig mindent megtett, hogy a kezdeti együttérzésből a szánalom legyen a legtöbb érzés, amely őt nézve megmarad az emberben.

A főbb szereplők mellett Chajnóczki Balázs, Molnár Zsuzsanna, Quintus Konrád, Galkó Balázs, Előd Álmos, Horváth Sebestyén Sándor, Szigeti Karina, illetve zenészek és táncosok segítik a fiatalos, mégis minden korosztályt megszólító világ létrejöttét.

A József Attila Színház új bemutatója látványos; tehetetlen együttérzés és lenéző sajnálat kíséri végig a nézőket az úton, miközben elmerenghetnek saját, meg nem valósult álmaikon, középszerűségen, határokon.