Forradalmi kultúrsokk: rovartetem, benzinkanna, szétszaggatott ing

Az emberre szinte kultúrsokként hat a kiállítótér sokszínű látványa:

• szétszaggatott és falra aggatott ingdarabok,
• plexiből megformált, kémiai laborhoz hasonló környezet,
• ipari körülmények között előállított benzinkanna,
• absztrakt ecsetmunkával készült női alakok, mintha csak a római  Palazzo dei Conservatori, illetve a Firenzében látható Medici-Vénusz szobrok kiegészítései volnának. 

Természetes anyagokat használt, mégis mesterséges módon próbálta kordában tartani azokat, legyen a szóban forgó elem szegecsekkel átlyukasztott, kifordított vászon vagy éppenséggel rovartetem.

Elrugaszkodva a kor nemi szerepeitől, varrott és kézzel hímzett képeket is készített. Ez a nőies technika az Iparművészeti Főiskolán eltöltött öt év alatt „ragadt rá”, a szőtteseket pedig előszeretettel, kollázsra emlékeztetve ragasztotta a vászonra.  

A Sáránszki Péter kurátor által vezetett tárlat  legizgalmasabb része az, amikor – a szobrászművészként is elismert – Paizs plexiből formált és öntött alkotásai már nem zárványként funkcionálnak, hanem esztétikus, önálló művekké válnak.

A plexivel nemcsak füstölő könyvek, de szárnyasok csontvázai is összeolvadnak, kacsa és csirke, azaz csak a szegény párák maradványai mosolyognak vissza a látogatókra.

Az arany és ezüstlapokkal díszített műanyag képek megtévesztésig hasonlítanak a valódi értékes anyagokra, de a tárlatvezetésen hamar kiderül, hogy valójában csak olcsó lemezhártyák. Talán ebben a csalóka illúzióban (is) rejlik a művész egyéni látásmódja. A fehér fém- és falfelületekkel találkozó arany árnyalatok az ’56-os forradalom inspirálta alkotásokon is visszaköszönnek.

A magasztos eszmét éppen az arany elemek emelik ki, hiszen megmutatják, milyen tragédiákkal járt kézen fogva a nemes anyag. A tematikus szobrok égetett belseje az enyészet után hátramaradt ürességet hivatott szimbolizálni.

A forradalom utáni sivárságot az akkoriban tanuló Paizs László is saját bőrén tapasztalta meg, és bár csak évtizedekkel később alkotta ezeket a műveit, a megrázó látványt elnézve 1956 tragédiája még a 2000-es évek elején is a képzőművész emlékezetében élt.

Paizs László Kossuth- és Munkácsy-díjas, Érdemes Művész 2009-ben, 73 éves korában hunyt el.