Egy különc műtárgymozgató magánélete

Az idei Textúra jeleneteit Székely Kriszta, a Katona József Színház rendezője állította össze. Volt befolyása a szövegekre is?

Rendezőként ez egy kicsit kamikazehelyzet volt, mivel amikor elkezdtük a munkát, bizonyos szövegek már készen voltak, mások még készültek. A szerzők figyelembe vették, hogy ezek a szövegek előadásra szánt monológok, minidrámák, és nyitottak voltak a húzásokkal kapcsolatban is.

Hogyan toborozta a színészeket?

Felkértem őket. Jó értelemben vegyes a társaság, különféle színházakban dolgozó, szabadúszó vagy még egyetemre járó művészek adják elő a jeleneteket. Ennek a saját szempontomból is örülök, hiszen többekkel ez lesz az első közös munkánk.

Ez az előadás színházi szempontból is különleges, hiszen folyamatosan változik a színpad, a díszlet és a nézőtér. Milyen kapcsolódási pontokat talált?

Maga a múzeum fűzi össze a helyszíneket, a jeleneteket.

Az irodalmi szövegeket a szerzők által kiválasztott műtárgyak inspirálták. Színházi eszközökkel is be lehet vagy be kell építeni a műalkotásokat a jelenetekbe?

Különböző mértékben. Lesz olyan jelenet, amely kifejezetten fókuszál a műre, máshol csak kitekint rá. De a néző minden jelenetben összetett élményhez jut. Ez is egyfajta érzékenyítés, tehát a múzeumlátogató kap egy-két szűrőt, amin keresztül új hatások érik, miközben megnézi a művet.

A Textúrát tekinthetjük olyan programnak, amely a múzeumlátogatás élményét színesíti, vagy színházi aktusnak, amelynek történetesen a Szépművészeti Múzeum a helyszíne. Rendezőként választani kell a két nézőpont közül?

Olyan feladatokat kínál számomra ez a helyzet, melyekből, ha jól oldom meg őket, színházi rendezőként is sokat tanulok. Az alapcél nyilván az, hogy a múzeumlátogatók többet kapjanak a szokásosnál, közelebb kerüljenek ehhez a speciális térhez. Megkönnyíti a munkánkat, hogy ez kiváltságos helyzet. Rám és a színészekre is hat, amikor a próbák alatt kilométereket teszünk meg olyan tárgyak között, amiket látogatóként nem közelíthetünk meg ilyen szabadon.

Más értelme lesz a múzeumi térnek, bennfentesekké válunk. Ez az érzés alaphelyzetben a teremőröknek, muzeológusoknak, restaurátoroknak és néhány takarítónak adatik meg, tehát azoknak, akik itt dolgoznak. Ilyenkor pedig a Textúra nézőinek is.

Hogy működnek a színészek egy „utcaszínházi” helyzetben, tehát szinte eszközök nélkül, testközelben a nézőkkel?

Szerencsére ma már nagyon sok mindent kell tudnia, sok helyzetben kell érzékenyen működnie egy színésznek. A Textúra számukra is jó helyzet. Nemcsak azért, mert közel vannak a nézők, néhány szöveget kifejezetten arra szánunk, hogy interakció jöjjön létre, hanem azért is, mert a kilenc turnusnak kilencszer egymás után mondják el a monológjaikat. Ez nagyon érdekes feladat, ami akár színésziállóképesség-tesztként is felfogható.

Megteheti a színész, hogy csoportonként másképp adja elő a jelenetet, mert nem akarja ismételni magát, ki szeretne próbálni valamit, vagy mert másképp reagálnak az új nézők?

A színpadi előadók „alapdrogja” épp ez, tehát hogy a szoros együttműködésben dolgoznak a közönséggel, ezért más minden előadás. Itt ez fokozottan igaz. Adottak a cölöpök, amelyek az egyes jeleneteket tartják, de meghatározott kereteken belül nagyon érdekes lehet, amikor egy színész tovább keresgél, kísérletezik. Én biztosan szeretem.

Mire számíthatnak ezúttal a nézők?

A mostani koncepció egyik érdekessége talán az, hogy a jelenetekben feltűnő karakterek múzeumi dolgozók. Múzeumpedagógus, biztonsági őr, takarító, kurátor stb. Tehát a színészek a múzeumi dolgozók bőrébe bújnak, az ő hétköznapjaikból, tragikus vagy komikus szituációikból látunk pillanatokat.

Lesz belső elszállás, konkrétabb történetmesélés, lesznek megzenésített szövegek, tehát – legalábbis ebben bízunk – elég változatosan nyúltunk az anyagokhoz.

Mondana néhány példát a jelenetekben feltűnő karakterekre? Adjon munkacímeket.

Megpróbálom. Mondjuk, egy különc műtárgymozgató magánélete. Vagy egy házassági válságban lévő projektvezető. Különleges, színes belső világgal rendelkező takarító.

Milyen hosszú a múzeumi Odüsszeia?

Két és fél órás. Ennél kevesebbet amúgy se szán az ember egy múzeumra.

Hogyan befolyásolja az idei Textúrát a vírushelyzet?

Úgy tudom, hogy a múzeum minden lehetséges biztonsági előírást alkalmaz és betart. Tehát a nézők maszkban lesznek, mindenkinek megmérik a testhőmérsékletét, nagyon figyelnek a higiéniára. Korlátozni kellett a létszámot is. Negyvenfős csoportokban járhatják végig az előadást a látogatók. Ez az a létszám, ami mellett biztosítani lehet a megfelelő távolságot. Úgy tudom, idén fel is veszik a Textúra jeleneteit, tehát később online is meg lehet nézni az eszinhaz.hu weboldalon. Ez biztonságos és sokak számára elérhető. Nyilván nem helyettesíti a közvetlen színházi élményt, viszont tudósít róla.

(Borítókép: Bánkúti Sándor / Index)