A járvány miatt az emberszabású majmokra különösen vigyáznak az állatkertben

Szeptember elején, a nyári szünet utolsó napjaiban, az egyetemi oktatás kezdete előtt a szaktársammal gyorsan „megejtettünk” egy állatkerti látogatást. Az első dolog, amire felfigyeltem, az a helyet átjáró különös meghittség volt. Rajtunk kívül alig néhány ember bóklászott a kifutók között, ebben mondjuk nagy szerepe volt annak is, hogy elkezdődött a tanítás, és különben is, munkaidőben mentünk.

Zoo csemege senkinél (persze okkal). A belső, párás terekben kötelező a maszkhasználat (és elkerülhetetlen légszomj). A régi állatsimogató helyén az emu kergetett minket. Mennyire más élmény volt a koronavírus ideje alatt ott barangolni.

És most megint üres – no nem szó szerint, hiszen a több mint 10 ezer állat és megannyi növény mégsem tud elmenekülni a vírus elől, így hát nekünk, látogatóknak kell lemondani róluk egy darabig. Személyesen biztosan.  

Az év eleji blokád komoly változást és szomorúságot hozott a dolgozók életébe, hiszen olyan napra, hogy az állatkert ne nyitna ki, 1994 óta, azaz 26 éve nem volt példa. Legyen karácsony vagy újév, az állatkert nyitva állt. Ilyen hosszú, az ideihez hasonló zár legutóbb a második világháborúban volt szükséges:  akkor közel fél évig kellett kibírni valahogy a kíváncsi vendégeknek, hogy nem bámulhatták az állatokat.

   

Mivel a járvány olyan intézkedéseket tett szükségessé, amelyekre korábban nem volt példa, a pandémia első pillanataiban még az állatkert legrutinosabb dolgozói sem  tudtak évtizedes tapasztalatukra hagyatkozni az intézkedési tervek kidolgozásában.

így tehát szó sem esett arról, hogy a koronavírus megjelenése bárkit is elbocsátásra vagy munkája elvesztésére kényszerítene. A májusi újranyitáskor a látogatók védelme érdekében a mosdókba fertőtlenítőket helyeztek ki, szeptemberben pedig a dolgozókat is elkülönítették egymástól, akik jelenleg, az újabb zár beálltával is felváltott turnusokban, egymástól függetlenül és izolálva végzik feladatukat.

A gorillák remekül szórakoznak 

De mi a helyzet az állatok védelmével? Erről is kérdeztem most Hanga Zoltánt, az állatkert szóvivőjét. Mint az a híreket bejárta, és Zoltán is megerősítette, Amerikában volt már rá példa, hogy egy tigrisben is kimutatták a fertőzést, tehát van igazságalapja annak, hogy az állatok is veszélyeztetettek. Ám mégsem a nagymacskák, hanem elsősorban az emberszabású majmok azok, amelyek különösen ki vannak téve a fertőzésveszélynek (a koronavírusnak, és emellett a legtöbb emberi kórokozónak). A „social distancing” tehát már a Covid–19 előtt jellemző volt a közeli rokonunkra. 

A majmokra külön oda kell figyelni – mondta a szóvivő –, hiszen ők a legtöbb emberi megbetegedésre fogékonyak. Üvegfal mögött, vagy hálóval elkerített kifutóban vannak, hogy a látogatók fizikailag ne érintkezhessenek velük, ne etethessék őket, hiszen a bedobott étel is megfertőzheti őket.

Most azonban egy darabig biztos nem kell attól tartani, hogy a vendégek perecet hajigálnának a gorillák vagy orangutánok birodalmába. Megviseli-e azonban lelkileg az üres állatkert az itt lakó főemlősöket?

A gorillát például kevésbé, hiszen ez a faj a vadonban is, csakúgy, mint az állatkertben, többfős csapatokban él, jelenleg pedig egy „mókamester” kölyök köti le a klán figyelmét, az állatok tehát vajmi keveset érzékelnek a látogatók hiányából.

De ott van például az orangután, amely a szabadban magányos farkas, így a gondozók félreeső zugokat alakítottak ki számukra, ahol kiélvezhetik önmaguk társaságát. Az orangutáncsaládnál nemrég született két kölyök, így az anyák korábbi kölykei most a kistestvérük gondozásában segédkeznek, csakúgy, mint az emberek. Igazi karantén elfoglaltság!

Az oroszlánfókák igénylik a rivaldafényt

Ha a majmokat nem is annyira látványosan, de az oroszlánokat különösen megzavarta a tavaszi blokád. A park dolgozói megfigyelték, hogy ezek a ragadozók már-már elszoktak az emberektől, a tavaszi interjúk során szinte rácsodálkoztak a kamerákra és az üres állatkertben felbukkanó újságírókra, a nyári nyitásnál így oda kellett figyelni az oroszlánok ingadozó hangulatára és figyelmére.

A tréningeket egyébként a karantén alatt sem hagyták abba, és a mostani blokád alatt is folytatják ezeket a foglalkozásokat, hiszen az állatoknak már rutinná vált, élvezik a trükköket és a feladatokat, az emberi érintés megszokása pedig segít az állatorvosi vizsgálatok közben.

Tudós munka zajlik a háttérben

Habár mind érzelmileg, az eladott jegyek hiányában pedig mind anyagilag megterhelő az állatkert zárva tartása, a dolgozók arra kérnek mindenkit, hogy aki teheti, támogassa a létesítmény további működését. Több lehetőség is adódik a segítségnyújtásra, a legkézenfekvőbb az állatkerti alapítvány támogatása, és az állatok jelképes örökbefogadására ezentúl is lehetőség nyílik, akár online, és látogatható a webshop és az állatkert kapujában levő ajándékbolt is. A továbbra is működő jegypénztárban ajándékutalványt vagy bérletet válthatunk arra az esetre, ha az állatkert újra megnyitja kapuit.

Az állatkert oktató és tudományos munkásságáról sem mond le ezekben a nehéz időkben, hiszen az intézmény kiemelt célja az ismeretterjesztés. Honlapjukon és a közösségi médián ezentúl is küldik a híreket, a virtuális programokat, és persze a lakókról szóló információkat.

A kis óriásbébire remélhetőleg már személyesen bárki rácsodálkozhat.  

Borítókép: Budapesti Állatkert Fotós: Bagosi Zoltan