Mi végett a barátok, ha vannak szolgáid és gyémántjaid?

Ha valaki eddig nem érezte volna át a manapság viszonylag sűrűn emlegetett angol kifejezés, a First World Problem kifejezés lényegét, a negyedik évados magyar luxusfeleség-válogatott most hiánypótló résszel hozakodott elő.

A harmadik részben ugyanis beállították az összes fedett pályás rekordot a világ legdrágább sportjában, ami nem más, mint:

• a hogyan hisztizzünk affektálva olyan dolgok miatt, amiket csak a nagyon elkényeztetett, a hétköznapi valóságtól a sztratoszféráig elrugaszkodott emberek értenek,
• akik attól lesznek VIP-k, hogy az összes hülyeségüket egy háttéroligarcha (férj) finanszírozza.

No, de idézzük is fel a legemlékezetesebb teljesítményeket, egyesek mi mindent képesek problémának érezni a pénzzel kipárnázott mindennapokban:

Borzalmas napom volt, se kísérőm, se gyémántom

– mondta Nini Noémi gyémántpartijára készülve, ahova egyetlen barátja sem akarta elkísérni, ezért végül kénytelen volt elhívni magával a személyi takarítóját, Imrét, aki Nini szerint egy kicsit bolond, mert sokszor takarít nála Nini már nem hordott ruháiban.

Ha megszámolom, lehet, hogy volt rajtam a bulin pár ház ára, de ki számolja ezt

– keveredett önmagával kínzó makrogazdasági vitába Luxus Boglárka, majd siklott át a rá jellemző hanyag eleganciával a sok évszázados gazdaságfilozófiai dilemmán, majd megosztotta azt is: hogy ő a kisebb gyémántberakásos ékszereket – elsősorban nyakláncokat – úszáshoz szokta viselni, amikor tempózik például a Fekete-tengerbenn. A buliba viszont a nagyobb darabokat aggatja magára. Hála Istennek! 

Vajon a kedvenc tervezőm ruhája megérkezik-e időben L.A.-ből, és ha igen, elég drágakő lesz-e rajta?

– izgult nagyon Párisz nevű személyi stylistja, egyben személyi barátja társaságában, habfürdőzés közben Luxus Boglárka.

Azt hittem, a gyémánttól fuldoklom

– nyelte félre a pezsgőt Nini.

A barátság sokkal értékesebb, mint a gyémánt. Már amelyik

– vázolta fel Yvonne egy tapasztalt üzletasszony bölcsességével a sorrendiséget. Végül a műsor bebizonyította, hogy egy kis gyémánt valóban bármit megold.

Kár, hogy ledöntötték a bulin a jégszobrot, mert nagyon drága volt. Legalább vitte volna haza és nyalogatta volna el valaki

– vont egyenleget a bulija után Noémi.

60 milliónyi gyémánt van rajtam

– maradt alul Anfisa.

Nagyon boldog és szerelmes vagyok

– fakadt ki egy heveny sírógörcsben Nini a luxuskozmetikában. Ezután jutott arra a bölcs belátásra a bulira felkészítő wellness-kényeztető arcmasszázs közben, hogy neki tulajdonképpen már nincs is szüksége gyémántra, hadd ragyogjon ő.

Cifra nyomorúság

Talán ennyi elég is a gyémánttal kirakott viperafészekből, ahol most az is kiderült, hogy milyen az, amikor igazán kiborul az ékszeres doboz, és összemérik vagyonukat a féktelen rongyrázás nagyasszonyai. Meg kellett érni a negyedik évad harmadik részét, hogy kiderüljön, a pompa és a csillogás valójában micsoda cifra nyomorúságot takar.

Mert két kényszeredett mosollyal végigtolt, idióta program, ezúttal az úgynevezett temetőben ralizás és bárgyú divatbemutató sem tudja már elrejteni azt a sok túlkompenzálást, görcsölést és pusztító teljesítménykényszert, amivel a luxusfeleségek valójában küzdenek. A tökéletesre filterezett, drágakő berakásos pihe-puha világ fonákján igazi emberi tragédiák sejlenek.

A műsor kezdetén az ékszerek mellett már-már megcsillan a remény, felfénylik az őszinteség és az értelem, amikor Yvonne Dederick in medias res arról mesél, hogy neki is volt bántalmazói kapcsolata, az első férje fizikailag és lelkileg is bántalmazta. Yvonne pedig nagyon helyesen azt is hozzáteszi, hogy az érzelmi és a testi bántalmazást miért rendkívül nehéz feldolgozni.

Neki például húsz év kellett ahhoz, hogy egyáltalán beszélni tudjon az őt ért traumákról, mert az abúzus természete azt is magával hozza, hogy még a sérelmeket elszenvedő áldozat az, aki szégyelli, hibáztatja magát. Yvonne ekkor igazán tanulságosan jegyzi meg, ilyenkor magadat kárhoztatod és kérdezed, miért hagytad, hogy ilyen rosszul bánjanak veled.

Erre Anfisa is előveszi az empatikus énjét, aki valóban próbál törődni a többiekkel, majd amint kezdene a történet igazán érdekfeszítővé válni, és a néző kezdené azt gondolni, hogy érdemes lehet luxusfeleségeinket közelebbről megismerni, akik kezdenek valós problémákkal küzdő, valódi emberi lényeknek látszani, hirtelen berobog egy traktor, és ismét tort ül a deluxe üresfejűség.

Igazán kár érte, hogy a műsor készítői szerint a megrendítő, igaz emberi történetek helyett sokkal szórakoztatóbb a kirakatba tenni, hogy miként szabadul el gazdagék közt az önmagáért való, értelmetlen rivalizálás, az attitűd, hogy pénzzel hogyan kell és lehet bárkit überelni, sőt megalázni.

Mert a Feleségek luxuskivitelben ezúttal végérvényesen azt üzeni, csak elég gyémántot kell ahhoz összeharácsolni és karácsonyfaként magadra aggatni, hogy arrogánsan azt gondolhasd, csak neked van stílusod, te mindent jobban tudsz, és egyszerűen jobb vagy mindenkinél. Úgyhogy innen, az egyszerű, kisemberek világából naivan csak annyit szeretnék kérdezni a mindent tudó luxusdiktátor asszonyoktól:

• Nem érzékelitek-e valós problémának, hogy megrendeztek egy elegáns, divatbemutatóval egybekötött gyémántbulit, amivel ráadásul még a tévében is lehet szerepelni?
• Nektek alig vagy egyáltalán nincs az életetekben egy stabil ember, aki ilyenkor lelkesen, ingyen és bérmentve elkísérne benneteket? A párotokról nem is beszélve, aki elvileg ezt az egészet alátok teszi?”