Mítosz és valóság: John Lennon igazi arca

További Kultúr cikkek

Negyven éve bekövetkezett halála után istent csináltak John Lennonból, pedig ő is csak egy ember volt.

Pár napja volt negyven éve, hogy John Lennont lelőtték New York-i lakása előtt. Halála után vált igazi legendává, ami egyébként jellemző a hozzá hasonlóan fiatalon elhunyt zenészekre, akiket karrierjük csúcsán (vagy ahhoz közel) veszítenek el a rajongók.

Ilyenkor nem ritka, hogy a hirtelen bekövetkezett tragédia miatt piedesztálra emelik az sztárokat, szinte istenné, mítosszá válnak – miközben valahol azért ők is emberek, tele emberi hibákkal, hiányosságokkal, jellembeli fogyatékossággal.

David Barnett, a BBC újságírója egy hosszú cikkben járt utána és elemezte ki, hogy ez mennyire volt jellemző John Lennonra, akit szinte krisztusi tulajdonságokkal ruházott fel az utókor – pedig bőven voltak Lennonnak olyan emberi tulajdonságai, amelyek jócskán árnyalják ezt a képet.

Lennon már nem is legendává, hanem mítosszá vált

Barnett szerint a legendák a hősöknek szólnak – bár romantizálják, sokszor eltúlozzák tetteiket, de azért a valóságon alapszanak. A mítoszok a hősöknél sokkal magasabb szintre lépett lényeket takarnak: az isteneket. És John Lennon valóban elért egyfajta isteni halhatatlanságot – ez részben annak is köszönhető, hogy személyét kisajátította a szépirodalom és a filmdrámák.

A regényekben, filmekben olyan szerepekben láthattuk, amelyekben egy munkanélküli-csoport, majd a Munkáspárt vezetője, a bölcs, öreg halász, aki tanácsokkal segíti az alternatív valóságban játszódó Yesterday című film főszereplőjét, illetve még egy pszichedelikus keresztény istenség szerepében is találkozhattunk vele.

Lennon életét a halála óta teljes mértékben átszőtte a romantika, a tényeket és tényleges eseményeket átdolgozták és átírták, és már elértünk arra a szintre, ahol a mítosz gyakran „valóságosabbá” vált, mint az ember. Legalábbis a nagyközönség szemében, mert ez a „valóság” sokszor nagyon nem egyenlő az igazsággal.

Félreértett „szent”

Lennont halála után nem sokkal – szinte órákon belül – igazi szentnek ábrázolták, ami szinte »kilúgozta« és hamis fényben ábrázolta az igazi személyiségét, humorérzékét vagy Beatles-tagokkal való kapcsolatát.

– állítja Rob Sheffield, a Rolling Stone magazin írója és A Beatles megálmodása (Dreaming The Beatles) című 2017-es könyv szerzője. Sheffield egyik kedvenc, Lennonra vonatkozó mondatát nem is ő, hanem Paul McCartney fogalmazta meg még a 80-as években:

„John halála óta Martin Luther Lennon lett”.

A Beatles másik – még élő legendájának – szavai persze azért is találók, mert a saját szemével is látta, ahogy a New York-i ház előtti rész a rajongók fókuszpontjává vált a lövöldözés utáni napokban, amelyet virághalmok és kesergő gyászüzenetek leptek el. Több száz ember tartott néma tisztelgést Washington D. C. Lincoln-emlékműjének lépcsőjén is. A rádióállomások napokig csak Lennon- és Beatles-dalokat játszottak, a lemezboltokban pedig az utolsó szálig elfogytak a Lennon–Ono Double Fantasy albumok. Mindeközben más országokban is hasonló

„boldoggá avatás”

zajlott: Lennon halála után néhány napon belül egy falfestmény is megjelent Prága egyik rejtett mellékutcájában, amely aztán az évek során igazi szentéllyé, zarándokhellyé vált. Annak ellenére, hogy eleinte megpróbálták eltávolítani vagy lefedni, ma már jelentős turisztikai attrakció, amellyel az idegenvezetők külön is foglalkoznak a vezetett turistautakon. Rob Sheffield szerint viszont ez a „szentkép” a lehető legmesszebb jár a valóságtól.

A zene világában az egyik legcinikusabb, legszarkasztikusabb elme volt. Nagyon hamis kép őt egyszerű gondolkodású optimistaként ábrázolni.

Verte a feleségét és a közös gyereküket is

De mindennél azért sötétebb dolgok is kiderültek Lennonról… Az író például azt megérti, hogy a hirtelen tragédia miatt okozott kesergésükben az emberek szentet faragtak magukban az elveszített zenei ikonból, de ez korántsem volt igaz.

Eszébe sem jutott volna magának Lennonnak sem, hogy szentnek tartsa magát.

Lennon nagyon is képben volt a saját hibáival és démonjaival. A Playboynak adott interjújában, amely csak két nappal a halála előtt jelent meg, a zenész beismerte:

Régebben kegyetlen voltam a nőmhöz, és fizikailag … minden nőhöz. Vertem őket. Nem tudtam elég jól kifejezni magam, és ilyenkor ütöttem.

Ezt egyébként egy öt évvel ezelőtt megjelent jogi dokumentumban Dorothy Jarlett, Lennon házvezetőnője megerősítette, sőt azt is hozzátette, hogy Lennon nemcsak az első feleségével, Cynthiával, hanem a közös kisfiukkal, Juliannel is agresszív és erőszakos volt. A házvezetőnő a zenészt „kamufilozófusnak” nevezte, aki messze járt a róla a halála után terjesztett „ezoterikus” eszméktől.

„Képzeld el”, hogy Lennon nem ilyen volt

Amellett, hogy nem volt szent, nem is volt olyan találékony, ezermester és filozofikus bölcs sem, mint amilyennek időskorában egy nemrég mozikba került filmben láthattuk. Danny Boyle Yesterday című filmjéről van szó, amelyben egy Jack Malik nevű küszködő indiai Beatles-rajongó zenész egy olyan alternatív világban ébred fel, amelyben a legendás együttes nem létezik.

Malik tehát ebben a különleges univerzumban saját maga adja elő a Beatles-dalokat (hatalmas hírnevet szerezve magának), és mivel a Beatles nem létezik, így tulajdonképpen nem is plagizál, amikor énekel. Egészen addig, amíg nem találkozik végül az idős John Lennonnal, aki egyszerű életet él egy kunyhóban, amelyet csak az „Imagine” nevű halászhajóján hagy el néha – távol attól a reflektorfénytől, amelyre igazából sohasem vágyott –, és mély bölcsességekkel tereli ifjú zenész hősünket a helyes útra. Sheffield szerint nehéz ennél hamisabb képet festeni az egykori zenészről.

Most komolyan, el tudod képzelni, hogy John hajót irányít egyedül??? Vagy hogy hajnali négykor felkel horgászni??? Halászként egy hétig sem bírta volna! John egyfolytában amiatt panaszkodott, hogy utál reggel 8-kor felkelni a »Get Back« előadásokra, ahol csak egy gitárt kellett bedugnia. Hogyan élhetne John egyedül abban a kunyhóban, mindenféle autó és sofőr nélkül? Nem tudott főzni, nem tudott vezetni, nem tudott semmit rendbe tenni a ház körül.

Sheffield úgy gondolta, Lennon teljesen életképtelen lett volna egyedül, mert hát

John egy villanykörtét sem tudott volna kicserélni!

Sheffield szerint annyira abszurd módon irreális volt Boyle filmje, hogy Lennon

könnyesre röhögte volna magát, ha látja.

Bort ivott és vizet prédikált?

Hogy igazából milyen volt Lennon, azt mégis talán David Quantik, a 2002-es Revolution című, Beatlesről szóló könyv írója fogalmazta meg a legjobban. Mert azért nem véletlenül alakultak ki róla a jól ismert klisék, hiszen John Lennon nevét hallva – tragikus halálán túl – mindenkinek az Imagine dallamai csendülnek fel a fülében.

„Ezek a hatalmas ellentmondások teszik őt érdekessé – nem a hazug klisék, hogy nyájas, békeszerető apa volt. Erőszakos ember volt, de a békét propagálta. Gazdag ember volt, aki arról énekelt: képzeljük el, hogy nincs vagyona. Mindig úgy ábrázolták, mint a munkásosztály hősét, de jómódú szülők nevelték, és sosem szűkölködött. És mindezektől válik ő különlegessé számomra, nem attól a ténytől, hogy valami vallásos szent lett volna, aki soha nem tett semmi rosszat.”