„Ez a marha volt köztünk az egyetlen zseni”

A Libri mestere annak, hogy példátlan módon építse be a magyar irodalom remekeit a különféle akcióiba. Idén két ünnepi témájú kötettel, Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső karácsonyi és szilveszteri témákat (is) elmesélő írásaival próbál az olvasóknak kedveskedni.

Engem azonnal meggyőztek, és lévén Karinthy az egyik, ha nem a kedvenc magyar íróm, gondoltam, írnék pár egyedi gondolatsort erről a remek kis novellagyűjteményről. Ha már a témája témánkba vág... (Nyugalom, Dezső, te sem fogsz kimaradni...)

Kosztolányi személye – természetesen – az Így írtok ti válogatás része, hiszen mit ér a karácsony (és e könyv) a szeretett kortárs szeretete nélkül? Nagyjából semmit. Ragaszkodjunk a névjegyünkhöz...

Hogyan lesz a zsidó forradalmár Bar Kohbából a milói Vénusz bal karja? Ja igen, ez a „barkóba” megfejtése, vagy megfejteni az eredetit nehezére esett? És hogy jön ez a képbe? Nos, Karinthy egy teljes fejezetet szentel a különböző karácsonyi (pesti!!!) játékoknak, én pedig szentül hiszem, hogy néhányat a családommal játszani is fogok az ünnepek alatt és után.

A scrabble már unalmas, a sátidrofnak viszont egyenesen megszállottja vagyok, és gondolom, az anyám is, hiszen a nevem Anna, ami visszafelé is értelmes, sőt ugyanaz – Anna. Fantasztikus találmány ez a játék, csakúgy, mint a gombócverseny, amivel csak egy a baj: az evészavar kissé megnehezíti az ember dolgát és persze a testsúlyát, de az már mellékes...

És ott a szilveszteri notesz is, amelynek a tartalma minden évben más, de a hatása ugyanaz;

irodalomtörténet, éppolyan megbízhatatlan, mint a fizetett sajtó.

Ezt Karinthy mondta, nem én. Újévi fogadalmak, vagy inkább olyan fogalmak, amikről a laikusnak fogalma sincsen, és igazából az írónak sem, sőt, neki még kevésbé. Sebaj, így legalább biztosan betartja őket.

Karinthy tényleg zseni volt, és ezt a Karácsonyi társasjáték című könyv is tükrözi. Nem egy elcsépelt regény, ami a sokszor erőltetett, nyálas és giccses ünnepi atmoszférát gúnyolja, hanem egy precíz novelláskötet, ami szarkasztikus karcolatokat, pazar irodalmi paródiákat, humoros noteszbejegyzéseket és gyermeki játékossággal felvázolt humoreszkeket tartalmaz.

Elsősorban ünnepiességével, másodsorban annak hétköznapiságával dolgozik, leírja, hogy mi a szép és mi a csúnya, mi az igazi és mi a művi, mi a gyerekes és mi a komoly az év utolsó hetében. Mesél, nevettet, korrajzot vázol – olyan igazi karinthysan. Marha jó...

(Borítókép: Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes. Forrás: Wikipedia)