Kóbor János: Ha lesz foci-Eb, lesz Omega is
További Kultúr cikkek
-
Azahriah elbúcsúzott, öröksége túlszárnyalhatatlannak tűnik - Bodrogi Gyula Forgács Gáborról: Tudtam, hogy beteg, a halálhíre mégis megdöbbentett
- Megidézték a legendát, és utána olyan történt, amire senki sem számított
- Meghalt Forgács Gábor
- A humort és az iróniát sem nélkülözte, gazdag életművéért nívós díjat kapott
Benkő László és Mihály Tamás halála után úgy tűnt, nincs többé Omega. Néhány napja arról szóltak a hírek, hogy Kóbor János szerint mégis színpadra állhat az 1962-ben alakult együttes. Megkérdeztük az együttes alapító énekesét, és Molnár Györgyöt, a veterán zenekar gitárosát, tényleg folytatják-e a show-t. Elsőként Kóbor János válaszolt:
Az a furcsa helyzet állt elő, hogy ebben a kérdésben segít a vírushelyzet. Nem kell azonnal döntenünk, belátható időn belül nincsenek olyan feladatok, amelyekről még nem tudjuk, hogy meg szabad-e, meg tudjuk-e oldani őket, vagy nem. Alig néhány hét telt el a temetések óta, tehát az, hogy mi lesz az együttessel, hogyan folytatjuk, vagy folytatjuk-e egyáltalán, igazán fel sem merül.
Az is igaz, hogy január közepe táján már zakatol az új év, ilyenkor reset gombot nyomunk a régire. Gondolkodni kezdünk, mit tehetünk, ha változnak a körülmények – figyelembe véve azt is, hogy már nem vagyunk fiatalok.
Kik állnának a színpadon, ha mégis folytatnák?
Az Omega ilyen szempontból nincs kritikus helyzetben,
mert az a csapat, ami az elmúlt tíz évben évben megjelent a színpadon, most is minden további nélkül tudja folytatni. Évekkel ezelőtt fiatalításhoz, átszervezéshez folyamodtunk, hogy megfeleljünk a mai igényeknek.
Ugyanúgy, mint egy focicsapat. Már régóta az a fő szempont, hogy amit a színpadon csinálunk, az nemzetközi szinten is érvényes legyen. Szegény Benkő Laci, aki négy éve küszködik már a betegségeivel... Elnézést, még most is nehéz múlt időben beszélnem róla... Tehát Laci minden bulin ott akart lenni, pedig az orvosok nem nagyon örültek ennek. Megoldottuk, úgy intéztük, hogy ne legyen túl megerőltető számára a színpad. Régóta két vagy három billentyűssel koncertezünk. Az Omega ilyen szempontból olyan, mint a Fradi. Nincs már Albert Flórink, Varga Zolink, Nyilasi Tibi se játszik már, de van a csapat, ami ma is a Ferencváros.
Kicsit úgy érzem, ahogy a foci sem csak a meccseken folyó játékról, az aktuális játékosokról szól, úgy egy rockzenekar is szól a rajongókról, a történelemről, magáról az imidzsről.
Az Omega világszinten is speciális helyzetben van, mert talán a Rolling Stones kivételével nincs másik aktív zenekar, amely a kezdetektől folyamatosan ott van. Ez felelősség, vagy nem is tudom, hogy mondjam. Mást is figyelembe kell vennünk a saját érzéseinken túl. Na, ebben segít most a koronavírus.
Meddig gondolkodhatnak?
Február végéig le kell adnunk a végleges anyagot a nemzetközi kiadványunkhoz.
Melyik kiadványról van szó?
A Testamentum című lemez anyagáról, ami magyarul megjelent már, de az nem a végleges változat. A teljes Testamentum megjelenése valamikor áprilisban lenne a világ minden táján. Azért sürgettük a megjelenését, mert Benkő Laci nagyon várta már, hogy kézbe foghassa. Ez is a sors: egy nappal a halála után érkeztek meg Németországból a CD-k.
A kinti dupla CD lesz, több nyelven szólnak a szövegek – németül, angolul, latinul. A magyar egy szűkített verzió. Nem számítottunk rá, de már az ötödik platinán van túl itthon. Nagyon jó érzés, hogy a közönség szereti. Kicsit messze rugaszkodtunk a klasszikus Omega-számoktól. Számunkra ma a progresszív szimfonikus rockzene a fő irány.
Úgy gondolja, hogy feltámadt az igény a szofisztikáltabb zenék iránt?
Remélem. Számunkra mindig is ez volt a legfontosabb. Hetvenháromban a Pink Floyd zenekar The Dark Side of the Moon lemezének hatására indultunk el ezen a vonalon. Mentünk aztán erre is, arra is, próbálkoztunk sok mindennel, de úgy érzem, hogy
nekünk, akik lassan hatvan éve állunk a színpadon, már nem a Régi csibészek fekszik a legjobban.
Az se volt rossz.
Persze, nem is tagadjuk meg. Annak a korszaknak, a csibészes, fiatal Omegának jól állt. Ahogy később az Időrabló, a Gammapolis és a többiek. Most az életkorunknak és főleg annak a kornak, amiben ma élünk, egy sokkal komolyabb, elgondolkodtatóbb, gondolatébresztőbb stílus felel meg.
Februárban kell válaszolni a külföldi partnereknek arról, hogyan tovább?
Ők már megadták az anyagot, a szövegek fordításai is majdnem készek. Az angol rendben van, a német szöveggel még nem vagyunk teljesen elégedettek, de február végéig mindent el kell készítenünk. Egyelőre az a terv, hogy húsvét után, valamikor áprilisban jelenik meg. A 2020-ra tervezett dolgokat pedig már akkor áttoltuk egy évvel későbbre, tehát idénre.
Koncertekről van szó?
Igen, úgy néz ki, hogy pár országban tavasszal meg tudjuk tartani a tavalyról elmaradt koncerteket. Svájcban, Svédországban, Hollandiában, esetleg Németországban játszanánk.
Tehát esélyes, hogy az Omega folytatja?
El kell eldöntenünk, hogy túlléphető-e az a lelki teher, ami decemberben ránk zuhant. Másrészről Mihály Tomi például nagyjából tíz éve jelezte, hogy ezt ő már főállásban nem szeretné csinálni. Nem volt kedve turnézni, utazni, nem bízott abban, hogy lehet még fontos dolgunk.
Benkő Laci volt az „életfogytig rock and roll” legfontosabb képviselője,
de ő is tudta, hogy a színpadi jelenlétben már segítségre szorul.
Maga hogyan gondol a folytatásra?
Ambivalens. Nekem személy szerint nagyon nehéz feldolgozni azt a tényt, hogy mi ketten voltunk Benkő Lacival azok, aki hatvan évig folyamatosan a színpadon álltunk az Omegával. Már nem vagyok biztos benne... Nem azt mondom, hogy lelkileg... Érzelmileg nagyon nehéz. Laci temetésén nem beszéltünk arról, hogy mi lesz, de Debreczeni Feri ezt mondta a koporsó előtt állva:
Nem tudom elképzelni, hogy jobbra nézek a dobok mögül, és nincs ott a Laci.
Nem tudom még megmondani, hogy tudjuk ezt feldolgozni.
A gyász és a zenekar, a rajongók iránt érzett felelősség ellentétesek egymással?
Van az a csúnya kifejezés, hogy „The show must go on”. De nem olyan egyszerű ezt megtenni. Inkább azt mondom, hogy amikor az új év elkezd ébredezni, és látjuk, mit tervezhetünk nyárig, akkor valóban gondolkodnunk kell.
Ha nincs mit tervezni, mert nem lesz lehetőség koncertekre, akkor megoldódott a kérdés.
Arról, hogy meddig lesz bezárva a világ, még jóslatok sincsenek.
Nincsenek. Én valahogy a futball-Európa-bajnoksághoz kapcsolom az együttes jövőjét. Ha csak zárt kapusan, szurkolók nélkül mehet le az Eb június közepén, az őszintén szólva engem nem érdekel, és azt is megmutatja, milyen jövőkép rajzolódik ki a zenekar előtt.
Zárt kapus koncert?
Ilyen fogalom nem létezik. Lehet, hogy a Raktárkoncertek szalmaszálat jelentenek néhány zenésznek, de számunkra érdektelen ez a lehetőség.
Hogy telnek a napjai, miközben várakozik?
Egyre hosszabbak a nappalok, ami jó. A feleségemmel és a lányommal minden rendben. Lénácska csodálatos, nagyon jól tanul. Persze ő is napokig sírt „Laci bácsi” miatt.
Ön mivel tölti az idejét?
Tanulom az angol szövegeket. A németről már beszéltem, azon még csiszolni kell. Fizikailag teljesen rendben vagyok. Amikor elmegyek Lénácskáért az iskolába, és látom a többi apukát – sokan közülük negyven évvel fiatalabb nálam –, úgy érzem, hogy száz méteren még mindegyiket megverném.
„Még hallom a rögök dübörgését Benkő Laci koporsóján”
Molnár György „Elefánt”, az együttes gitárosa még egyáltalán nem tudja, mi lesz az Omegával. Most leginkább azért izgul, hogy hatodikos fiának sikerüljön a felvételi, és bejusson egy jó középiskolába.
Az egészsége is lehetne jobb, régóta küszködik egy makacs gerincsérvvel. Orvosaival úgy döntöttek, hogy nem műtik meg, viszont ősszel talált egy ájurvédikus kezeléssel gyógyító klinikát a Balatonnál.
Kicsit hibáztatja magát, mert amikor jobban lett a kezelések hatására, úgy döntött, hogy nem csinálja végig a többhetes kúrát. Segíteni akart a feleségének, aki szabadságot vett ki a gyógykezelés idejére a gyermekeik miatt, és hazautazott. Sajnos azóta újra jelentkeztek a fájdalmak. Most talán visszamegy, és befejezi, mert a hagyományos gyógytorna nem igazán segít.
Ami az Omega zenekar jövőjét illeti, a következőket mondta:
A legnagyobb jóindulattal is csak azt tudom erre mondani, hogy még ki sem hűltek a halottaink. Nem nagyon nézek tévét, a híreket is csak akkor látom, ha valaki szól, hogy van valami érdekes, tehát azt sem tudom, milyen cikkek jelennek meg ezzel kapcsolatban.
Az illendő gyászidőszak – legalábbis én még úgy tanultam – legalább fél év. Utána lehet beszélni arról, hogy van-e új menyasszony, vagy nincsen.
Gyakorlatilag tudnánk koncertezni, hiszen eddig is voltak körülöttünk kisegítő zenészek, de számomra ez erkölcsi kérdés. Gyakran most is úgy ébredek, hogy felhívnám Lacit vagy Tomit. Aztán rádöbbenek, hogy már nem veszi fel a telefont se Mihály Tomi, se Benkő Laci, és Nemes Laci, a volt technikusunk is elment már.
Laci huszonöt éven keresztül dolgozott velünk, ő is zenekari tag volt. Velük álmodom, és úgy ébredek, hogy még a fülemben van, ahogy dübörögnek a göröngyök Benkő Laci koporsóján. Amíg ezt nem felejtem el, nem tudok azon gondolkodni, hogyan tovább.
(Borítókép: Molnár György, Kóbor János és Benkő László 1972-ben. Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
