Biznisz karantén idején: a nagyi megmutatta

Eliza és barátai fejében tavaly nyáron, egy badacsonyi bortúra mámoros percei közben fogalmazódott meg, hogy milyen menő lenne, ha

Nem is akármilyen pólóra gondoltak, hímzett mintás ruhát szerettek volna csináltatni. A lány ekkor kezdett el utánajárni azoknak a magyar tervezőknek, akik hímzéssel foglalkoznak. Igen ám, de kapóra jött a nagymamája, aki remek kézügyességgel megáldott asszony lévén szebbnél szebb kalocsai mintás abroszokat hímzett. A kiskora óta kreatív Eliza tehát a nagyi szárnyai alatt maga is elleste a mesterség csínját-bínját. Saját vállalkozást indított. Ez lett a Nagyi Mutatta. 

Köszi, Covid–19!

Kezdetben csak saját maga által tervezett, előre megrajzolt mintákat varrt fel pamutpólókra. Családtagok és barátok, no meg közeli ismerősök kaptak a termékekből, hiszen az egész csak amolyan karanténbéli hobbinak indult. Gitártartó, farmerkabát, vászontáskák és -cipők – hamarosan ilyen és ehhez hasonló dolgok kerültek ki a kezei közül. Aztán a közösségi médiának köszönhetően egyre több megkeresést kapott, így október 1-jével szintet lépett a Nagyi Mutatta, Eliza egyéni vállalkozóvá avanzsált. 

Míg a legtöbb embert elkeseríti, addig neki kapóra jött a koronavírus, a bezártság nélkül ugyanis nem született volna meg a biznisz sem. A karantén rengeteg embert lehetetlenített el, de szerencsére már-már divat lett a magyar magánvállalkozók és a mesteremberek támogatása. A Nagyi Mutatta is szárnyalni kezdett, olyannyira, hogy a karácsonyi szezont már nem is bírta fizikailag, közel 50 megrendelést kellett visszautasítania a hímzés mellett az egyetemi vizsgaidőszak közepén tartó lánynak. Míg a kisebb, szöveges minták körülbelül egy óra alatt készülnek el, addig a nagyobb, fotó alapján tervezett ábrák megvalósítása akár 3-4 órát, néha akár fél napot is igénybe vehet. Egy ember korlátai és a napok órái pedig – sajnos – végesek.

Egyelőre marad családi vállalkozás

Eliza párja mind a magánéletben, mind pedig a vállalkozásban Gönci Olivér, a Nagyi Mutatta másik fele. A lány Olivér és a fiú szülei segítségével, ám teljesen önerőből, önmagát finanszírozva vágott bele a bizniszbe. Nem volt tapasztalata, fogalma sem volt, hogyan kell 21 éves fejjel elindítani egy vállalkozást, de valahogy kiokoskodták.

Míg Eliza hímez, addig Olivér felel a mindennapi – kulisszák mögötti – teendőkért. Számláz, ügyeket intéz, közvetít a lány és az ügyfelek között, kezeli a közösségi oldalakat, és a marketinggel foglalkozik. Otthonról dolgoznak, persze a karantén alatt nem is nagyon működhet máshogy egy vállalkozás...

Eliza nagy tervekkel tekint a jövőbe, ám egyvalamiben biztos – a Nagyi Mutatta nem lesz tömegtermelésre átálló projekt. 

Többen direkt azzal a kéréssel kerestek meg, hogy olyan pólót hímezzek nekik, ami nem jön szembe az utcán

– mondta a lány. Ez pedig csak úgy valósulhat meg, ha minden megrendelést ő készít el.

Az egyedi és egyéni vonal mérvadó marad, a lány és barátja nem tervez újabb munkatársat maguk mellé venni, habár a postázási teendőkben biztos könnyebbséget jelentene egy-két pluszfő. A bővítés tehát még várat magára, Eliza egyelőre a minőség javítására szeretne koncentrálni, például újrahasznosított anyagú ruhákat hímezni. Hamarosan pedig a weboldal is elkészül, Olivér legalábbis márciusban már a honlapon keresztül szeretné intézni a megrendeléseket. 

Arra a kérdésre pedig, hogy az iparművészetből fennmaradt hímzés művészet-e vagy éppen mesterség, Eliza válasza röviden a következő: