Baán László: A Liget-armageddon nem fog bekövetkezni

Sokan örülnek, hogy vége lett 2020-nak; karantén, bezárások, korlátozások. Múzeumigazgatóként ön is így emlékszik vissza?

Így igaz, idehaza és a nagyvilágban is egyaránt szörnyű veszteségei voltak ennek a járványnak, s még koránt sincs vége. A még nagyobb katasztrófát megelőzendő, számos kényszerintézkedéssel kell együtt élnünk, ezek közé tartozik a kulturális intézmények, így a múzeumok bezárása is. Elmaradt tárlatok, elmaradó jegybevételek – ezek minket is sújtottak. A digitális térbe kényszerült kiállítások, tárlatvezetések, oktatási programok, legyenek bármilyen professzionálisak, nem pótolják az élő múzeumi élményt: a tavalyi év – a kormányzat anyagi kompenzálása mellett is – számottevő veszteséget okozott, a közönségnek és a kulturális intézményeknek egyaránt.

Bepótolhatóak az elmaradt kiállítások?

Egy részük igen. Az egész nemzetközi múzeumi világ kénytelen volt egy-két évvel odébb tolni a tervezett kiállításait, de azt reméljük, hogy ez év derekára az átoltottság kialakulásával megindulhat az élet normalizálódása.

Egyfajta nagy puzzle-t kell most újra összeilleszteniük a múzeumoknak, amely azonban pont ugyanúgy már nem tud összeállni. A kiállításokon szereplő műtárgyakat általában több helyről kölcsönzik az intézmények, s az igazán keresett remekműveknek, mint afféle világsztároknak, már hosszú évekre előre le vannak kötve a külhoni és hazai „fellépéseik”, ezért bonyolult és hosszadalmas folyamat egy-egy kiállítás meg- és újraszervezése. Nagyon képlékeny a helyzet, de nem állunk rosszul.

Reményeink szerint most májusban meg tudjuk nyitni a tavaly tavaszról elhalasztott Vágyott szépség című, az angol preraffaelita mozgalmat Magyarországon először átfogóan bemutató kiállításunkat a Nemzeti Galériában, a londoni Tate Britainnel együttműködésben. A Szépművészeti Múzeumba eredetileg szintén 2020 tavaszára tervezett egyiptomi kiállítás, a II. Amenhotep fáraó sírjának feltárását bemutató tárlatunk terveink szerint szeptemberben, míg a tavaly ősszel elmaradt nagy ívű Cézanne-kiállításunk ez év októberében nyílhat meg.

A Nemzeti Galériában van egy másik elmaradt tárlat, amit szintén szeretnénk bepótolni. Tavaly volt Szinyei Merse Pál születésének százhetvenötödik, halálának századik évfordulója, de a tervezett életmű-kiállítást szintén elsodorta a vírus. Ez év végén megnyílhat a jubileumra emlékező tárlat, amelyhez hasonló léptékű kiállítás a mester műveiből mintegy 30 éve volt utoljára a Galériában.

S végül, de nem utolsósorban: ugyan nem elmaradást pótol, hisz eleve 2021-re terveztük, de mindenképpen kiemelném a világ egyik legjelentősebb és leghíresebb élő képzőművészének, Gerhard Richternek a munkásságát Magyarországon először bemutató tárlatunkat, amely augusztusban nyílik majd a Nemzeti Galériában.

Mindazonáltal a súlyos válságot hozó 2020-ban is megélhettünk előrelépést nem egy területen, például a már zajló közberuházási munkák általában különösebb megakadás nélkül folytatódtak az országban, így a Városligetet teljes körűen megújító Liget projekt is komoly előrehaladást ért el.

Épül a Néprajzi Múzeum, a Magyar Zene Háza, elkészült a Múzeum Mélygarázs, a játszóterek, a sportpályák is kezdik végleges formájukat mutatni. Mi lesz kész idén?

Három, politikai vita tárgyát képező épület és egyes parkelemek kivételével gyakorlatilag minden. A Magyar Zene Háza, melyet a CNN ez év első napján a világ általuk legjobban várt, ez évben átadásra kerülő nyolc épülete közé sorolt, decemberben nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt, míg a Néprajzi Múzeum jövő év tavaszán.

A Liget projekt részeként megépült, s Európa legnagyobb és legkorszerűbb múzeumi szolgáltató intézményeinek egyikévé vált Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ (OMRRK) is megkezdi ez évben üzemszerű működését.

Ezen túlmenően ez év őszén nyílik meg a felújított komáromi Csillagerőd, benne a Szépművészeti gyűjteményében lévő, a látogatók elől évtizedekig elzárt, mostoha körülmények közt tárolt, most restaurált szobormásolatokból egy grandiózus kiállítással. Ez a beruházás szintén a Liget projekt része. Természetesen több tízezer négyzetméteren folytatódik a ligeti zöldfelületek rekonstrukciója és gyarapítása is. S hadd emlékeztessek arra, hogy a Városligetben nem pusztán a fejlesztéseket, de a park és az új létesítmények fenntartását is az állam fizeti, a korábbi fővárosi finanszírozásnál sokkal nagyobb összeget szánva erre a célra is.

Három további épületet megvalósítását viszont megvétózta a főváros.

Így igaz. A miniszterelnök az önkormányzati választások után azt nyilatkozta, hogy a főváros egyetértése nélkül nem hajt végre új fejlesztést Budapesten, az új vezetés pedig nemet mondott a Liget projekt teljes körű befejezésére, egészen pontosan az Új Nemzeti Galéria, a Magyar Innováció Háza és a Városligeti Színház megépítésére.

A főváros szerint ezek az épületek további zöldfelületeket vennének el a Ligettől, s az így elvesztené közpark jellegét.

Ezen állítások közül egyik sem igaz. Az Új Nemzeti Galéria helyén 1885 óta a Nagy Iparcsarnok, majd a BNV főépülete, végül a Petőfi Csarnok állt. Az építészeti Nobel-díjat jelentő Pritzker-díjas, japán SANAA építésziroda tervei alapján ma már bármely elfogulatlan szemlélő a saját szemével is megítélheti, hogy nem egyszerűen Magyarország, de Európa egyik legnagyszerűbb kortárs múzeumépülete lenne az elbontott Petőfi Csarnok helyére megálmodott Új Nemzeti Galéria.

A Magyar Innováció Háza a Közlekedési Múzeum 1896-ban emelt, egykor pompás, a háborúban súlyosan megrongálódott épületének újjáépítésével valósulna meg. Az intézmény a magyar feltalálói géniusz előtt tisztelegne, a magyar találmányokra épülő interaktív tudományos élményközpontként épülne fel, jellegében hasonlóan, mint például a párizsi Parc de la Villette-ben álló tudománytechnikai múzeum, amely a francia főváros egyik leglátogatottabb kiállítóhelye, ahogy az lenne az Innováció Háza Budapesten is.

A Városligeti Színház szép mívű szecessziós épülete háborús sérülés nélkül vészelte át Budapest ostromát, de 1951-ben úgy ítélték meg, hogy

Miért kell még egy színház Budapestre?

Egyrészt a városligeti színjátszás százötven éves hagyománya miatt. Másrészt mert a tervezett színház egy kifejezetten gyermek- és ifjúsági profilú állandó játszóhely lenne, amely típusú színházak iránt a fővárosban ma jóval nagyobb a kereslet, mint a nívós kínálat.

A Városligeti Színház művészeti, működési koncepcióját a Novák János vezette Kolibri Színház szakemberei dolgozták ki: ez garancia arra, hogy az új teátrum hiánypótló, minőségi és izgalmas intézmény lenne a Liget kulturális kínálatában.

Attól, hogy ezeken a helyeken régen is állt valami, három nagy középület megépítése miért ne jelentené a Liget beépítését, közpark jellegének elvesztését?

Valószínűleg kevesen ismerik a Városliget beépítettségének valós arányait. Ha a Liget projekt keretében tervezett valamennyi, egykor itt álló épületek helyett létrejövő vagy éppen új, kulturális célú épület megvalósul, akkor lesz az eddigi hat helyett hét százalékos a Városliget beépítettsége, azaz

Vajon ki állítaná józanul és tárgyszerűen egy 93 százalékában beépítetlen területről, hogy az be van építve? Éppen ezért ezt az arányszámot soha nem említik a Liget projekt harcos ellenzői. Annál szívesebben hangoztatják viszont, hogy a Liget a tervezett megújítását követően „el fogja veszíteni közpark jellegét”, s hogy „a Városliget maradjon Városliget”.

Ezeket az érveket a főváros is magáévá tette. Csakhogy

– ahogy azt például a Petőfi Csarnok helyére tervezett Új Nemzeti Galéria helyére szeretnék – elve szembemegy azzal, ami a Városligetet megkülönbözteti nemcsak valamennyi magyar, hanem gyakorlatilag valamennyi európai közparktól.

A Ligetben – és nem a Liget körül – több mint száz évvel ezelőtt alakult ki a páratlanul gazdag kulturális és rekreációs intézményi hálózat és a zöldfelületi kikapcsolódás együttes jelenléte, szimbiózisa. E miatt az együttes vonzerő miatt lett a Liget a legszeretettebb és leglátogatottabb közparkunk. Aki a Városligetben a kulturális intézményeknek és a zöldfelületeknek ezt az évszázados múlttal bíró, egyedi és sajátosan budapesti együttlétezését meg akarja szüntetni, vagy vissza kívánja szorítani, az nem a Városligetet védi, hanem a saját – másutt talán igaz, de itt érvénytelen – közparkideáját akarja ráerőszakolni az összes többitől különböző Városligeti közparkra.

A főpolgármester többször nyilatkozta, hogy ha kell, a testével védi meg a Városligetet a zöldfelületek csökkentésétől, akár oda is láncolja magát egy olyan fához, amit az építkezések miatt kivágnának. Ezzel mit kezdenek, körbeépítik? 

Minden tiszteletem mellett azt kell mondanom, ez az odaláncolás egy nehezen teljesíthető vállalás a főpolgármester úr részéről, ugyanis nem csökkenni, hanem az eddigi 60 százalékról 65 százalékra nőni fog a Liget zöldfelülete.

Valamennyi tervezett új épület olyan helyszíneken áll, ahol korábban is épület vagy parkolófelület volt. Ez utóbbi tényből következően nemigen van olyan fa, amit a jelenleg a főváros által blokkolt építkezések területén ki kellene vágni, így ez az odaláncolás valószínűleg inkább csak metaforikusan értelmezhető.

Úgy azonban nagyon is. Főpolgármester úr az elmúlt évek során folytatott kommunikációjában mélyen elkötelezte magát a Liget projekt általa vélt/állított szörnyűséges hatásaival szemben. 

Csakhogy mára egyre világosabbá válik, hogy ezek a negatív szcenáriók, a „Liget-armageddon” sehogy se akar, és soha nem is fog bekövetkezni, sőt minden valós adat, szakmai számítás, vagy a megújult Liget-részek közönségfogadtatása is azt mutatja, hogy ennek pont az ellenkezője igaz, nos ebben a helyzetben főpolgármester úr immár a saját eddigi kommunikációja foglya.

pedig ebből a helyzetből csak egy jó kormány–főváros-megállapodással lehetne kikerülni. Erre egyébként a kormány hajlandó is lenne, hiszen továbbra is azt gondolja, hogy a Liget teljes körű megvalósítása úgy a főváros, mint az ország eminens érdeke. A kormány tehát kitart a Liget projekt három, a főváros által blokkolt épülete megvalósításának értéke és szükségessége mellett, de természetesen tartja vállalását, hogy addig nem kezd ezek megépítésébe, amíg ebben nem bírja a főváros támogatását.

Mennyibe fog összesen kerülni a Liget Budapest Projekt a 2015-ben előirányzott 150 milliárd forinthoz képest?

A projekt költségvetését először átfogóan áttekintő 2015-ös kormányhatározat óta volt egy előre nem látható, több mint hetvenszázalékos építőipari áremelkedés, ami a szektor teljes területén drasztikusan felülírta a 2015-ben prognosztizált költségeket. Ez természetesen jelentkezett a Liget projekt előzetesen becsült költségeiben is, de a végleges számokról csak akkor lehet majd felelősséggel nyilatkozni, ha már valamennyi jelentősebb projektelemre vonatkozóan lezajlottak a közbeszerzési eljárások.

Itt kell megjegyeznem, hogy bár természetesen rendkívül jelentős összegeket szánt és szán a jövőben is az állam a Városliget megújítására, hisz ez Magyarország elmúlt száz évének, sőt jelenleg egész Európának a legnagyobb kulturális fejlesztési programja, ám a Liget Budapest Projekt azon ritka kulturális beruházások közé tartozik, ahol az általa létrejövő új kulturális negyed – a KPMG vonatkozó hatástanulmánya szerint – már középtávon visszahozza a ráfordított közpénzeket.

Rendkívül biztató volt hallani néhány nappal ezelőtt főpolgármester úr egyik rádiónyilatkozatát, ahol azzal érvelt a Biodóm megépítésének szükségessége mellett, hogy az – szó szerint idézem – „egy megtérülő beruházás lesz... sok millió turista fog idejönni csak a Biodóm miatt Budapestre. Ez egy nemzeti ügy, hogy ezt a beruházást be tudjuk fejezni”.

Nos, innen már csak egyetlen lépésre van annak belátása, hogy nem pusztán az állatoknak, de nemzeti kultúránknak is van olyan vonzereje, hogy megfelelő infrastruktúrában, egy új, világszínvonalú kulturális negyed keretei között milliókat vonzzon Budapestre, Magyarországra. S ennek a világszínvonalú kulturális negyed kialakításának elengedhetetlen záróköve – a főváros által jelenleg akadályozott – Új Nemzeti Galéria. Csak ennek révén, vagyis egy kortárs építésű, szenzációs megfogalmazású művészeti múzeum létrehozásával kerülhet Európa vezető kulturális negyedei közé a megújult Városliget. Ennek tudatos vagy tudatosság nélküli meghiúsítása nem lehet célja a főváros vezetésének.

Ha a Liget projekt befejezése a kormány és a főváros közti alku kérdése, mit ajánl fel a kormány?

Például ellentételezés nélkül vállalta a fővárosi fenntartású állatkert Biodómjának befejezési munkálatait, amelynek költségét tizenhat és fél milliárd forint összegre becsülték a főváros legutóbbi erre vonatkozó tanulmányában. Szerintem lesz az húsz is, mire ténylegesen megépül.

Ezt már megígérte a kormány, mit ígérhet még?

Addig semmit sem tud ígérni a kormány, amíg a főváros még szakmai egyeztetésekre sem hajlandó. A kormányoldal többször javasolta, hogy a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa egy munkabizottság keretei között foglalkozzon a főváros által akadályozott épületek kérdésével, de a főváros oldal ezt rendre elutasította. Erős meggyőződésünk, hogy ebben a kérdésben egy szakmai alapokon nyugvó, a valós tényekre épülő tárgyalássorozat esetén nincs olyan ellentét, amit ne lehetne feloldani. Úgy látom, most várakoznunk kell, kitartani az elképzeléseink mellett, és megvárni azt a konkrét politikai szituációt, amikor egyszerre csak kialakul egy továbblépési lehetőség. Számos ilyen forgatókönyv elképzelhető... Nincs értelme kapkodni, egy ekkora léptékű és jelentőségű projektben, amely ma Európa legnagyobb, legkomplexebb kulturális fejlesztése, nem számít egy-két év részleges halasztás.

Mi történik akkor, ha a főpolgármester vagy a főváros ragaszkodik elvi álláspontjához?

Ez jogos felvetés, s talán igaz is, bár nem éppen elvi megfontolások, hanem sokkal inkább politikai kommunikációs mérlegelések okán. A Liget zöldfelületei látszólagos védelmének fetisizálása, a főváros úgymond „zöldtüdejének” rendíthetetlen védelme, a „nincs alku”, az „odaláncolás” pozíciójának hangoztatása végül is semmibe nem kerül a fővárosi vezetésnek.

Az ő székükből nézve ez a veszteség semmiség lehet ahhoz az előnyhöz képest, amit a Liget projekt ügyében tanúsított magatartásuk hozhat –szerintük – a konyhára: zöldügyi elkötelezettségük és identitásuk alapvető bizonyítékaként.

Mindehhez semmit nem kell tenni, létrehozni, megvalósítani, csak 

amit ha esetleg mégis meg kell csinálni, az lehetőleg sok-sok év távolságban legyen. Ebből a megközelítésből, lássuk be, szinte kincs ez a Liget projekt, mármint az ellene folytatott „héroszi” küzdelem, hiszen ezt látva ki kérdezi meg, miképpen is állnak a fővárosi vezetés saját zöldfejlesztési projektjei.

Így például az a hangzatos, és egyébként villámgyorsan megvalósítható választási ígéret, hogy győzelmük esetén megszüntetik a Városháza több ezer négyzetméteres udvarán az elzárt, kietlen dolgozói autóparkolót, és helyette szabadon látogatható zöldfelületet, parkot hoznak létre a város polgárai számára.

Viszont elmondható, hogy a választások után közvetlenül meghirdették a klímavészhelyzetet, ahogy a Ligetet is azonnal megvédték, s mindkettő mellett töretlen a kitartás: ez azért csak fontosabb!

 Ha a főváros vezetésének csak tizedannyira fontos lenne a park zöldje, mint ahogy azt hangoztatja, már 

Ez például óriási környezeti terheléstől mentesítené a Ligetet.

Az utak lezárása az autók elől teljes egészében fővárosi kompetencia. Ha valóban komolyan vennék a Liget zöldfelületeinek védelmét, és ez tényleges prioritás lenne, a lezárást eddig is bármikor megtehette volna, illetve megtehetné a főváros. De nem tette, és láthatólag egyhamar nem is szándékozik.

Summa summarum, ha valaki elemzi az eddigi történéseket és nem történéseket, könnyen juthat arra a következtetésre, hogy a fővárosi vezetés részéről a Liget projekt blokkolása csak egy fügefalevél az eddigi hervatag zöldfejlesztési teljesítményük elkendőzésére.

Mikor jöhet létre valamilyen megállapodás?

Ez egyelőre kevéssé valószínű. De folyamatosan változó politikai közeg vesz körbe egy konstans és nyilvánvalóan helyes célt, hogy a Városliget saját, több mint százéves tradícióira épülve, azokat a 21. század legkorszerűbb nyelvén folytatva, itt jöjjön létre Európa történetileg legkomplexebb, s ezért hosszú évtizedekre egyik legvonzóbb kulturális negyede, a jelenleg még blokkolt épületeket is beleértve. Egyszer majd összeáll a megfelelő politikai képlet, és a sok kérdőjel helyére ki lehet tenni a pontot. Ezért fontos a kormány állhatatossága, mert a cél a főváros és az ország érdekeit tekintve is vitathatatlanul pozitív.

A Nemzeti Galéria jelenleg a Várban működik. Ha átviszik a Ligetbe, akkor tovább nőhet az ellenzék által gyakran kritizált kormányzati negyed?

Fontos leszögezni, hogy soha senki nem állította, hogy a Budavári Palotában, ahol most a Nemzeti Galéria is van, ott bármilyen kormányzati funkció kapna helyet: ilyen kormányzati szándék nem volt és nem is lesz.

A kormány terve egy történeti épületrekonstrukció, s annak révén egy szabadon látogatható palotamúzeum létrehozása, ahogy ez például Varsóban is megtörtént a II. világháború után a földig rombolt királyi palotával. A történeti rekonstrukció már el is kezdődött: a Budapesti Történeti Múzeum területén az egykori Szent István-terem minden részletében korhű felújítása rövidesen befejeződik, s a tervek szerint ez év augusztus 20-án át is adják. Jelzem, hogy ez a múzeum fővárosi intézmény, így az új fővárosi vezetés 2019 októbere után bármikor leállíthatta volna az ott folyó palotarekonstrukciós munkálatokat. Mivel ez nem történt meg, sőt, egy percig se tiltakoztak ellene, láthatóan az ő szemükben is érvényes megoldás a valaha volt királyi palota hetvenes években átalakított tereinek eredeti állapot szerinti helyreállítása. Úgy tűnik, hogy a palota épülete tekintetében – a politikai kommunikáció szintjén olykor harsány asztalcsapdosás ellenére – a főváros számára is elfogadható a történeti rekonstrukció elve, ami minden szempontból biztató fejlemény.

(Borítókép: Baán László. Fotó: Kaszás Tamás / Index)