Marcell volt az első személy, aki édesapja halála után annak dolgozószobájába benyitott. Az első lépések megtétele volt a legnehezebb feladat, nemcsak lelkileg, hanem fizikailag is: felmérni és fényképeken dokumentálni az ott talált állapotokat, hiszen előre sosem lehet tudni, hogy a későbbiekben melyik könyvnek lehet kiemelt szerepe vagy jelentősége.
Marcell évek óta archívumokkal dolgozott, a terep ismerős volt számára – pontosabban mások személyes dolgainak feltérképezése és rendszerezése.
A legértékesebb, spirálfüzetbe jegyzett kéziratok többé-kevésbé egy kupacban álltak, szerencsére jó állapotban. Mivel Esterházy a füzet jobb oldalára írt, a másik oldalon olvasható a szöveg javítása. Fia ezeken a variációkon kívül talált további átírásokat, sőt a gépírónak címzett szövegeket is, így az adott könyv akár két-három verzióban is elérhető.
Esterházy Péter semmit nem dobott ki, minden írását megőrizte.
A HÉV-en markolászott menetjegyre jegyzett szövegtöredék, valamint a szakmai és olvasói levelezések megléte is erre példa. Marcell évtizedekre lebontva válogatta szét az üzenetváltásokat, külön kategorizálta a rajongói, és külön a kevésbé pozitív hangvételű olvasói szövegeket.
Esterházy Péter nem rendelkezett írói hagyatékáról, meghagyta a családtagjainak, hogy ők döntsenek sorsa felől. Fontos volt azonban, hogy az anyag egyben maradjon, valamint hogy átlátható és kutatható legyen.
A család a hagyaték elhelyezésénél egy stabil, megbízható, politikától független intézményben gondolkozott, így esett a választás a Berlini Művészeti Akadémiára. A fotóanyagok és naplók nagy része még Magyarországon, a családnál van, de hamarosan azok is Németországba kerülnek.
A kéziratok, képeslapok és fényképek értelmezésében sokat segített fiának az édesanya, Reén Gitta is, hiszen Marcell rengeteg feliratot nem tudott elsőre elolvasni. Édesapja apró betűkkel írt, de azokra egy idő után a fia szeme is ráállt.
A házaspár könyvtára a Magyarországi Evangélikus Egyházhoz került. A tizenöt-húszezer kötetből álló hagyaték a fővárosban, az Üllői úti épületben kapott helyet, csupasz falakat maguk mögött hagyva a családi házban. A könyvtárban minden idegen nyelvű Esterházy-fordítás megtalálható. (Ez körülbelül háromszáz darab francia, kínai és egyéb idegen nyelvű változatot jelent.)
Esterházy Marcell 2017-es, Farkasvakság néven futó kiállítása a gyászidőszak alatt készült alkotásokból állt össze. A művész édesapja elvesztése után egészen más, korábban ismeretlen tudatállapotba került. A gyászt csak az értheti meg, aki már átélte egy szerette elvesztését – a férfi ezt az érzést akarta átadni a műveiben. A családi élmények és közösen átélt pillanatok gyökerein felkapaszkodva gyönyörű és érzelmes emlékcsokrot gyűjtött össze.
A kiállítás egyik csúcspontjaként szolgáló alkotás mögött álló jelentés is magáért beszél: Marcell édesapja, Esterházy Péter könyveit fából faragtatta ki (méghozzá a családi kertből kivágott alma-, körte-, és birsfa elhalt testéből táplálkozva). Az élet körforgásának metaforája lehet ez a mű, hiszen a könyvek lapjai papírból készültek, a papír a fa „eredménye”, aztán a fa ismét visszatér egy másik, nem olvasható, hanem csodálható műalkotásba.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
