Mentés másként: esély a megsárgult fotóknak

Az analóg fotótechnika az utóbbi években reneszánszát éli, és olyasfajta újjászületésnek vagyunk tanúi, mint a bakelit esetében. Misztikus, kézműves, emiatt trendi, mégis a hibrid-analóg a kapós igazán, mert ma már nehéz teljes mértékben visszalassulni a fotográfia hőskorához. A hibrid-analóg képalkotás többféle lehet. Divatos analógnak látszó digitális géppel fotózni, a jobban sikerült képeket papíralapon is előhívni, de népszerű analóg technikával, Pajtás, Smena vagy akár Praktika gépekkel fotózni, a papírképeket pedig utólag – legyen meg digitálisan is – beszkennelni.

A kézzel fogható családi képek rendezgetése pandémiában népszerű, ha valami, idő biztosan van rá. Erre a hullámra ült fel az ország első krónikásáról elnevezett Kézai Simon program, amely a lakosság birtokában lévő fotókincsek összefésülésére ad lehetőséget 2020 decembere óta, emellett arra buzdít, hogy digitalizálással őrizzük meg a régi, analóg felvételeket, hozzá a sztorikat is a még élő családtagok elbeszéléséből, hiszen történettel kiegészülve a képek sokkal értékesebbek.

A digitális adatvagyon az unióban kiemelt jelentőségű téma. A tárhelyeink és az azokon lévő adataink a vagyontárgyaink, de nem mindenki tudja, hol és miként rendezhetné össze ezeket a kincseket – húzza alá Krasznai János, a program szakmai vezetője. A projektbe az állam adja a tárhelyet, kkv-ként a Főfotó Kft. pedig a kreatív tőkét. 

Szerinte a magyar családoknál – főképp az idősebb generációnál –, illetve különböző intézményeknél, szervezeteknél számos történelmi értékű fénykép és dokumentum lelhető fel. Ezek sérülhetnek, megsemmisülhetnek, ezért is lenne jó megőrizni ezeket az utókor számára, illetve a kollektív emlékezet részévé tenni, elősegítve és támogatva ezzel a nemzettörténeti elemzések, a kutatások kiegészítését. A fotók megoszthatók a közönséggel, de maradhatnak privát kincsek is.

A régi papírképek feltöltése az idősebb generáció esetében nem egyszerű, ebben – főleg a szkennelésben – a pandémia elmúltával a megyei közkönyvtárakban országos mentorhálózat segít majd. Akinek könnyen megy, a fényképek, dokumentumok digitalizálását, online albumba rendezését webes felületen, ingyenes mobilapplikáció segítségével is elvégezheti.

Krasznai azt mondja, a koronavírus miatt sok olyan idős ember hal meg, aki magával viszik a történeteit, majd a családi fotók szaloncukrosdobozokban a lomtalanítások során az enyészeté lesznek. Szerinte ezek feldolgozásának egy ilyen időszakban lehet itt az ideje, amikor kényszerűen mindenki a saját családjával foglalkozik.

Az izgalmas fotók és a jó sztorik már gyülekeznek, jelenleg – alig két hónapos működés után – tízezer körüli a feltöltött fotók száma. Láthatók az archívumban például Dienes Tivadar lovaspólós képei, amelyek az 1936-os berlini olimpián készültek, de vannak itt az 1900-as évek elejéről származó fotók, Kieselbach Tamás is adott be régi, megsárgult felvételeket az 1900-as évek Kassájáról, ahogy megcsodálhatunk pár fotót Perner Ferenc, a Transzplantációs Klinika professzorának felvételeiből is, aki még a Fradi játékosaként nagypályán kézilabdázott. Igazi gyöngyszem az a McMenemy Márk családi gyűjteményéből származó fotó is, amelyen Kerényi István – McMenemy Márk nagyapja – és egy barátja látható a motorkerékpározás hőskorában, amikor a hasonló járművek még ritkaságszámba mentek a hazai utakon, a motorsport pedig egyenesen az úriemberek kiváltságának számított.

(Borítókép: Sóki Tamás / Index)