Íme egy újabb valós sztori filmes köntösbe bújtatva a népszerű streamingplatform jóvoltából. Na de mennyi a történetből a tündérmese, mennyi mellé a körítés, és mennyi belőle a fájó igazság? Nos, ha a néző abban reménykedik, hogy mindenre fény derül a négy részben, akkor csalódik: a várva várt lezárás elmarad, az igazságszolgáltatás a mai napig várat magára.
A közel négy és fél órás műsort szóról szóra leírni nemcsak, hogy napokba telne, felesleges is: erre ott a sorozat maga. Röviden és tömören azonban valahogy így néz ki a sokak számára ismerősen csengő história:
Az interjúkból összeállított dokumentumsorozat szereplői (tehát az Allen–Farrow család tagjai, ismerősei, barátai, ügyvédek, orvosok és egyéb, az ügyben érintett szakemberek) szerint Woody Allen 1992-ben, sőt évekkel korábban is szexuális kapcsolatot létesített Mia Farrow már felnőtt, örökbe fogadott, koreai származású lányával, Soon-Yi Previnnel (akit 1997-ben feleségül is vett), valamint ugyanebben az évben molesztálta az akkor hétéves örökbe fogadott kislányát, Dylan Farrowt.
Habár Soon-Yi közel harminc év után is a férje mellett áll (tehát valószínűleg nem élte meg traumaként a családjával történteket), a 35 éves Dylan a mai napig szenvedi a megélt eseményeket. Ám nem csak ő volt az, akin apja viselkedése csattant: egy álomcsaládnak hitt egység esett szét Woody Allen botránya miatt.
A sorozatról érdemes tudni, hogy bár alaposan körbejárja a témát, és számtalan érintettet megszólít, kicsit egyoldalúra, már-már részrehajlóra sikeredett: mintha mindenáron igyekezne bebizonyítani Woody Allen bűnösségét, és megpróbálná tisztára mosni Mia Farrow és gyermekei nevét. (Ehhez persze az is jócskán hozzájárul, hogy sem a rendező, sem Soon-Yi, sem pedig Moses Farrow, a rendező magához édesgetett fia nem nyilatkozott.) A műsor még úgy is gyanúsan Farrow-párti, hogy a nézők akaratlanul is – a szakemberek szerint jogosan – a színésznő és a lánya mellett állnak.
De ha Dylan és a szemtanúk igazat mondanak, és Allen valóban szexuálisan zaklatta őt, akkor miért nem került soha rács mögé? Miért nem érte utol őt a sorsa ennyi év után sem? Annyi elítélt szexuális ragadozó, filmes nagyágyú közül éppen az ő karrierjét hogyhogy nem törte félbe a #metoo? És a legfontosabb: mindezek ellenére hogyan képes elszámolni a saját lelkiismeretével?
1992 elején Mia Farrow megtalálta az akkor 21 éves lánya, Soon-Yi Previn pornográf fényképeit Woody Allen lakásában. (Soon-Yi apja nem Woody, hanem Farrow első férje, André Previn.) A meztelen lányt ábrázoló polaroidok láttán a nő sokkos állapotba került, karon fogta a gyerekeit, és hazament. Ekkor tudatosult benne, hogy a férfi a saját lányával folytatott viszonyt.
Allen tagadta, hogy szerelmes lenne a lányba, a szexuális közeledést azonban nem. Farrow odaadta Allen terapeutájának a meztelen fotókat, mert szerinte a férfi nem osztott meg mindent a specialistával. A színésznő féltette a gyermekeit, elsősorban Soon-Yi-t és Dylant. Ám mivel Woody korábban hivatalosan is örökbe fogadta Mosest és Dylant, az anya nem tilthatta el tőle a gyerekeket, legfeljebb megadott időközönként engedte meg az apának, hogy látogathassa őket.
1992. augusztus 4-én Farrow éppen vásárolt, a gyerekekre pedig két bébiszitter és a franciatanár vigyázott. Ekkor jelent meg a vidéki házban a tilalom ellenére Woody, majd felcsalta Dylant a padlásra, ahol az akkor 7 éves kislányt molesztálta. (Fogdosta a nemi szervét és a fenekét.) Másnap kiderült, hogy az egyik bébiszitter látta, ahogy Woody a tévészobában a gyerek meztelen ölébe hajtja a fejét. Ezután Farrow elvitte a kislányt egy szakemberhez, majd ő maga is kifaggatta Dylant, kérte, hogy mutassa meg neki, mondja el, mit tett vele az apja (a válaszokat kamerán rögzítette).
Allen válaszképp kérvényezte a két örökbe fogadott gyermeke (Moses és Dylan), illetve a Farrowval közös fia, Satchel felügyeleti jogát, majd alig egy hétre rá sajtótájékoztatón mondta el, valóban viszonyt folytat, sőt szereti Soon-Yi Prevint. A gyermekmolesztálási ügyben a nyomozás ekkor már tartott. Kiderült, hogy Farrow már évek óta gyanakodott Woodyra, hiszen a rendező mindig is mániákusan kötődött Dylanhez, állandóan a gyerek nyomában és nyakán volt, többször meztelenül ölelgette őt az ágyban, sőt a lány szájába dugta az ujját. Sok ilyen esetről videófelvétel is készült.
Woody Allent a botrány kirobbanása után – a méregdrága sztárügyvédeknek és a hisztérikus feleség sztereotípiájának hála – nem ítélték el, az egész ügyet betudták Mia Farrow féltékenység táplálta bosszúhadjáratának. A rendező szerint a gyerekek anyja a kicsikbe táplálta a saját, fals verzióját, erre pedig az adott okot, hogy a rendező összefeküdt, majd felvállalta a kapcsolatát Farrow kamaszkorból alig kilépő lányával.
1993-ban kiderült, hogy nem indul büntetőeljárás Woody Allen ellen, hiszen a kis Dylant még jobban megrázná a kihallgatás (holott korábban kilenc alkalommal beszélgettek vele szakemberek, az erről szóló dokumentumokat pedig később megsemmisítették). Mark Franco államügyész a döntés ellenére hitt a gyereknek.
(A legbizarrabb dolog az egészben, hogy a csecsemő Dylan örökbe fogadása Woody vágya volt, hiszen a rendező volt az, aki mindenképpen egy szőke hajú kislányt szeretett volna magának. Amikor Mia a közös fiúgyermekükkel, Satchellel volt terhes, a rendező akkor is lány babát akart.)
Általában (ép ésszel) természetesen igen, ám Woody Allen esetében aligha. Az indoklás egyszerű, tízből kilenc Allen-film ugyanarra a sémára épül: fiatal (sokszor kamasz) lány és korosodó férfi közötti szenvedély/románc, általában a nő kezdeményezésére. Woody több filmje is a valós barátnőin és szeretőin alapult.
Az a fajta kapcsolat és érzelmi kötődés, amit a nézők a sztárok iránt éreznek, hasonló kaliberű és hatású, mint a szülők iránt érzett rajongás. Az érzések kivetülnek egy olyan személyre, akit a képernyőn látva az ember egyből a példaképének tekint. Ezért is különösen nehéz szétválasztani a gyermekkorunk óta imádott és eljátszott karaktereket attól a személytől, aki a zaklatásokat elköveti (hiszen a karaktereket tulajdonképpen a filmrajongó tudatalattija kreálja).
2014, Golden Globe-gála. A filmrendező életműdíjat kapott. Fia, az újságíró-ügyvéd Ronan Farrow (aki korábban Satchel néven volt ismert) a Twitteren kérdezte a közönséget, hogy a testvére molesztálási ügyéről vajon miért nem emlékeznek meg. Az ügy felmelegítése után Dylan a Time magazinnak írta le élményeit, a cikk pedig hatalmas port kavart – sokak szerint ezt a vallomást is Mia Farrow írta, tovább szítva a tüzet közte és Allen között.
A gyermekmolesztálási ügy újabb kirobbanásával több színész, köztük Colin Firth (Káprázatos holdvilág), Mira Sorvino (Hatalmas Afrodité) és Kate Winslet (Az óriáskerék) is bejelentette, megbánta, hogy Allennel dolgozott. Griffin Newman – aki az Egy esős nap New Yorkban című filmben dolgozott együtt a rendezővel – adományként osztotta szét a filmből származó bevételét. Őt követte Rebecca Hall, Timothée Chalamet és Selena Gomez is.
Több kritikus is megfogadta, soha többé nem néz meg, illetve nem is ír egyetlen Woody Allen-filmről sem.
2018-ban Dylan újból hallatta hangját, de ekkor már jóval több pozitív visszajelzést és támogató szót kapott, mint évekkel korábban. 2017-ben Harvey Weinstein bántalmazási ügyével robbant ki ugyanis a metoo-kampány, amely teljesen új megvilágításba helyezte az igazságszolgáltatási rendszert. Woody Allen az üggyel kapcsolatban hangoztatta, hogy ő nem Hollywoodban, hanem New Yorkban csinált karriert, és soha egyetlen színésznő sem panaszkodott rá. Csak a saját kislánya…
Moses Farrow tinédzserként így vallott apjáról, Woody Allenről:
Azt akarom, hogy tudd, nem tartalak többé az apámnak. Nagyszerű érzés volt, hogy lehetett egy apukám, de egyetlen tetteddel szétzúztad az érzést és az álmot. REMÉLEM, BÜSZKE VAGY, HOGY ÖSSZETÖRTED A FIAD ÁLMÁT.
Ennek ellenére felnőttként teljesen Woody mellé állt, és Soon Yi-vel együtt azt állította, hogy anyjuk többször is bántotta őket, és Dylan molesztálása kitaláció, amolyan utolsó tőrdöfésszerű hazugság volt Farrow részéről. Ezt az állítást a színésznő összes többi gyermeke egyhangúan tagadja. Allen szerint is Farrow a hunyó.
Mia Farrow-nak is volt megannyi magánéleti botránya, és milyen érdekes, hogy a nála évtizedekkel idősebb Frank Sinatra volt a férje…
Nos, a filmben sok eltusolt dolgot említenek, emellett pedig Woody verzióját sem hallani, csupán a sértettekét. Ennek fényében a végső – pontosabban határozott és magabiztos – következtetést borzasztó nehéz levonni.
Woody Allent elítélni 85 évesen aligha fogják. Mi a legrosszabb, ami történhet vele? Az, hogy az emberek bojkottálják a filmjeit? Lehet. Igen ám, de ezt már 30 éve megléphették volna, mégsem tették. Az emberek elkéstek. Egész életében Allen lába előtt hevert a világ, holott könnyen lehet, neki kellett volna térden állva könyörögni, és bocsánatért esedezni.
Dylan Farrow és családja a mai napig kínok között él, hiszen egy ilyen traumából soha nem lehet igazán felépülni. Még akkor sem, ha az elkövető minden erejével megpróbálja elbagatellizálni az ügyet.
(Borítókép: Woody Allen 1993-ban. Fotó: Arnaldo Magnani / Liaison / Getty Images)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
