A salzburgiak határozottan jobban jártak városuk nagy szülöttével, Wolfgang Amadeusszal mindazoknál, akik a németországi Hameln városában csapolják a turisták pénztárcáit. Az alsó-szászországi települést a patkányfogó legendája tette híressé, ennélfogva náluk minden szuvenírként árulható terméken egy furulyázó figura vagy néhány kevéssé rokonszenves rágcsáló jelenik meg. A patkánypraliné értelemszerűen erős hendikeppel indul a világpiacon a Mozartkugel nevű méltán kedvelt édességgel szemben.
Az első desszert, amely hivatalosan is Wolfgang Amadeus Mozart nevét viselte, a zeneszerző halálának 100. évfordulójára készülve, 1890-ben jelent meg a salzburgi Paul Fürst pék- és cukrászmester boltjának kirakatában.
Fürst úr nem bonyolította túl a dolgot, és termékének egyszerűen a Mozart-bonbon nevet adta. Mielőtt cukrász lett, szülei korai halála után nagybátyja, egy bizonyos Paul Weibhauser gondoskodott a kis Paulról. A nagybácsi eredményesen vezette a több generáció óta a család tulajdonában lévő cukrászdát Salzburgban, a Brodgasse 13. szám alatt.
A Mozart-bonbon későbbi feltalálója előbb cukrászinas, majd -segéd lett, és nem volt kérdés, hogy előbb-utóbb mesterré válik. Ehhez akkoriban sem ártott világot látni. Az ifjú Fürst Bécsben, Pesten és Nizzában kavarta a krémeket, majd hazatért, és saját cukrászdát nyitott.
Újítása, az 1890-ben komponált Mozart-bonbon igen jó terméknek bizonyult, olyannyira, hogy az 1905-ös Párizsi Világkiállításon aranyéremmel jutalmazták. Arra nem gondolt, hogy termékét levédesse, ezért a jó üzleti érzékű konkurens cukrászok azonnal rádöbbentek, hogy ez nekik is eszükbe juthatott volna, és sorban elkészítették saját muzikális édességüket.
A Fürst cukrászda ma is családi tulajdonban működik, az eredeti helyen, illetve további három saját üzletben is várják a vendégeiket. Az ortodox Mozart-golyó-hívők szigorúan náluk vásárolják meg a válogatott alapanyagokból kézzel formázott, ezüst és kék színekkel ékesített csomagolásban árult Original Salzburger Mozartkugelt, amit azóta már csak ők árulhatnak ezen a néven.
Az eredeti recept pontos összetevőit természetesen máig titokban tartják, de az édességet alapjában véve minden, alapfokú cukrászi hajlamokkal megáldott gasztrofil el tudja készíteni.
Nyilván akad, aki ezt ki is próbálja, de legtöbben készen vásárolnak bonbont. A tömegtermelésnek és a marketingnek köszönhetően az aranyszínű fóliába csomagolt Mozartkugel nevet viselő finomságot ismerik legtöbben. Ezt eredetileg Victor Schmidt bécsi cukrászmester készítette el. A Schmidt család 1900-ban dobta piacra saját Mozart-desszertjét. Kilenc év alatt sikerült kidolgozniuk egy nagyüzemi eljárást, amellyel megfelelő minőségben, de tömegtermelésre alkalmasan állították elő a Mozartkugelt.
A közismert piros és arany színekkel díszített Victor Schmidt Austria Mozartkugeln 2000 óta egy édesipari óriáscégcsoporthoz tartozik. Sok nagy és kisebb nevű édességgyártó is árulja saját Mozartkugel-variánsait. Ezekre többnyire angolul is ráírják, hogy Mozartball. Amire az angol zenekedvelő rábólint, és megerősíti: This little Mozart really has balls. Mert tényleg bátor zseni volt a csoki névadója.
Aki némi alkohollal tetézné az édesség nyújtotta bűnös élvezeteket, és boldogan konstatálja a harmadik pohár után, hogy hú, ez a csoki a fejembe szállt, azok számára hatvan éve gyártja csokilikőrjeit a salzburgi Mozart szeszfőzde. Az önmagában is népszerű alkoholos ital a komolyabb cukrászdákban és kávézókban a fekete leveshez keverve Mozart Kaffee néven fogyasztható habbal, vagy anélkül.
Hogy mi se maradjunk le, nálunk egy Mozartról elnevezett bor is létezik. Az osztrák zeneszerzőről elnevezett magyar borokat egy ide nősült francia karmesternek köszönheti a világ. A mester meg van győződve arról, hogy ha pincéjében Mozart-muzsikát hallgatnak a palackban érlelődő borok, a remekművek rezgése jótékony hatással lehet az alkoholos erjedésre.
Ami a gasztronómia egyéb ágazatai illeti, az interneten egyelőre nem bukkant fel Mozart Schnitzel, ami – Mozart golyóira mondom – elfecsérelt lehetőség.
(Borítókép: Az eredeti, Fürst-féle Mozart-golyók. Fotó: Clemens PFEIFFER / Wikipedia)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
