Romhányi József: Ne terjessz el egy ragályt csak azért, hogy legyen mit megfékezned!

Pontosan száz évvel ezelőtt, 1921. március 8-án látta meg a napvilágot Romhányi József író, költő, műfordító. Legtöbben úgy ismerik, mint tévedhetetlen rímakrobatát, szinte mindenki tud néhány Frédi–Béni párbeszédet, idézik Mézga Aladárt és Dr. Bubót, de Romhányi hagyatéka ennél is gazdagabb.

Kétezer-tizenhétben avatták fel Hegedűs Gyula utca 15. szám alatt álló bérház falán a „rímhányó” Romhányi József író és műfordító emlékét őrző táblát. Életében nem sok hivatalos elismerést kapott, annál többet mindazoktól, akik élvezték sziporkázó tehetsége ajándékait. Halála évében, 1983-ban jelent meg azóta is töretlen népszerűségnek örvendő Szamárfül című verseskötete, és ekkor kapta meg első és utolsó állami kitüntetését – hivatalosan is érdemes művész lett.

A nagytétényi születésű Romhányi József középiskolás diákként ógörög és latin tanulmányi versenyeken indult, majd a Székesfővárosi Felsőbb Zenei Iskolában tanult brácsázni. Műveltség, muzikalitás, kreativitás és a hihetetlen humorérzék határozta meg életét és életművét.

A második világháború végén, 1944-ben orosz hadifogságba esett, ahol túlélte a hastífuszt, majd kényszermunkásként zenekart alapított. Zenével és humorral vészelte át a hároméves uráli kirándulást, ahol a jobb időkben konyhai szolgálatot adott. Természetesen erről is faragott rímeket:

Körülöttem füstös üstök:

készül a früstük!

Izmaim már merevek,

úgy kavarok-keverek.

És sűrű cseppet izzadok,

hogy hízzatok!

A hadifogságból hazatérve hamarosan a Magyar Rádióhoz került. Kemény Egon zeneszerző, Mesterházi Lajos író és Szász Péter dramaturg szerzőtársaként vett részt az első magyar rádióoperett, a Májusfa megszületésében.

Az 1949-ben bemutatott daljáték megőrizte a klasszikus operett műfaji elemeit, de a történet nem egy virágáruslányról szól, akibe beleszeret a herceg, hanem egy textilgyári munkásbakfisról, aki szakszervezeti jutalomüdülésen vesz részt, és olyan szépen énekel az üzemi kultúrcsoport előadásán, hogy színésznő lesz belőle. Csakhogy ehhez ott kell hagynia a gyárat, elvtársait és barátait, régi életét.

„Felvonul az operett minden kelléke: szerelem, féltékenység, összeveszés, holdfényes est a Balatonon – de ne féljenek, kedves rádióhallgatók, a megoldás megnyugtató lesz mindenki számára. Kísérlet ez, de kísérletek nélkül nem tudjuk megközelíteni célunkat, hogy valóban vidám szórakoztató mai műsort sugározhassunk. Hogy a kísérlet mennyire sikerült, erre önöktől várjuk a választ. Hallgassák meg a „Májusfa” című operettünket, május 1-én, este 20.50-kor a Kossuth adón” – harangozták be a dolgozó nép életét fényessé varázsoló, ideológiailag fejlett dalművet a Rádióélet című irodalmi ajánlóműsorban. Mai fejjel átgondolva mindezt, ismét kiderül, hogy élet a legjobb humorista.

melyben olyan sztárok hangját ismerhette fel a rádióhallgató közönség, mint Ferrari Violetta, Rátonyi Róbert, Bilicsi Tivadar, Ruttkay Éva és Darvas Iván, elsöprő sikert aratott. Még abban az évben, 1949 szilveszter éjfélkor adta le a Magyar Rádió a szerzőhármas második haladó szellemű operettjét, amely Talán a csillagok néven merült azóta a feledés homályába. Ezzel hivatalosan is kezdetét vette a Magyar Rádió Dalszínháza sorozat ötvenéves pályafutása.

Romhányi József hat évig dolgozott dramaturgként a Magyar Rádióban, majd az Állami Hangverseny- és Műsorigazgatóságának, később a Magyar Televízió (MTV) szórakoztató rovatának művészeti vezetője lett. A televíziós kitérő után a visszatért a rádiózáshoz, élete végéig a MR Zenei Főosztályának dramaturgja volt.

A könnyűzenéhez is volt némi köze, hiszen évtizedekig vezette a szórakoztató zenei szerzeményeket elbíráló sanzonbizottságot.

Akár erre az időszakra vonatkozó ars poeticájának is tekinthető Tücsökdal című szösszenete:

TÜCSÖKDAL

 Ön művész?! – fitymálta a tücsköt a hangya.

 Hisz mint az ökörnyál, leng, lebeg a hangja.

Dalában nyoma sincs vérmes szenvedélynek,

sőt ha Ön szól, még az esti csend is mélyebb.

Mily csekély eszköztár, mily szűk formakészlet!

Csoda, hogy Ön mégis figyelemre késztet.

Szólt a tücsök halkan:

gondgyomláló dalban

épp ez a művészet.

Mellesleg megírta több magyar opera szövegkönyvét. Olyan, a műfaj avatott ismerői által jegyzett művek szerzője volt, mint Ránki György: Muzsikás Péter, Sugár Rezső: Hunyadi, Hajdú Mihály: Kádár Kata, Horusitzky Zoltán: Báthory Zsigmond című komolyzenei dalművek. Átírta Johann Strauss Denevérjének szövegeit, és fordított Gluck-, Rossini-, Orff-librettókat is.

Fényes Szabolccsal zenés mesét írtak Hamupipőke címmel, a Kodály-tanítvány zeneszerzővel, Horusitzky Zoltánnal pedig Csipkerózsikát vitték színpadra.

Nem tartotta megalázónak a könnyű műfajt sem, legalábbis azon a színvonalon, ahogy ő művelte. Erről itt egy ars poetica jellegű rímes vallomása:

Szarvashiba

Egy karvastag

agancsú szarvasnak

megtetszett egy feltűnő

szépségű ünő.

De mert széplélek volt, önemésztő alkat,

úgy gondolta, egyelőre hallgat,

s majd egyszer szép hosszan

elbőgi szerelmét egy hősi époszban.

Így nem a nyers erő, hanem a költészet

lesz az, amiért az ünő rá fölnézhet.

Itt követte el a hibát.

Írt szonettet, elégiát,

s a lánykérést elódázta.

Kínban égve, könnyben ázva

nagy költővé érett.

De csak fejdíszéért kapott aranyérmet.

Nem csak vicces szövegekben brillírozott, hiszen a musicaltörténelem egyik legnépszerűbb alkotása, a T. S. Eliot költeményei alapján készült Macskák című világhírű musical magyar dalszövegeit is neki köszönhetik a rajongók.

Aki ismeri a dallamot, már fújja is fülekbe égett sorokat:

Éjfél, sűrű csönd ül a járdán

Mire gondol a vén Hold

Hogy csak mosolyog rám?

Lomha szél fú, rőt avar fut a lábam elé

Tépett ág jajong a fán

A fergeteges népszerűséget William Hanna és Joseph Barbera-stúdió rajzfilmsorozatainak magyarítása hozták meg számára. Már Foxi Maxi is jóval szellemesebb kutya volt az ő szövegeivel, mint amiről az amerikai szerzők valaha is álmodtak, aztán jött a két kőkorszaki szaki szövegének romhányis átköltése, amivel minden bizonnyal műfajt teremtett. Köznyelvi fordulattá vált például az éhes Frédi panasza

Begőzölök, ha nem gőzölög a csülök, mikor lecsücsülök.

Vagy a kőkorszaki motorizációra utaló felszólítás:

Indítsd be a motort, te botor!

A Mézga család három sorozatban Nepp Józseffel, Kérem a következőt, Mekk mester – megannyi lassan ismert és idézett rímes poén.

Kígyónak lábsó, madaraknak fogsor. Diktál a beteg, írja a doktor.

Bubó doktor ma is aktuális, sőt leginkább ma aktuális egészségpolitikai megállapítása:

Jó, ha minél többen kapják meg a bajt, mert annál nagyobb lehet a gyógyultak száma.

Vagy a bölcs bagolydoki másik figyelmeztetése, ami napjainkban már nem is olyan vicces:

Ne terjessz el egy ragályt csak azért, hogy legyen mit megfékezned!

De hagyjuk a nagy dolgokat, és lazuljunk el néhány állati apróhirdetéssel:

Társkereső

Fábaszorult féreg

társaság hiányában

ezúton keres férjet.

Harkályok kíméljenek!

Lakás

Korai cseresznyémet

elcserélném ropogósra.

Pondró. Utolsó posta.

Esetleg ráfizetek...f

Jármű

Új traktort cserélne

ökrös szekérre

bögöly.

Oktatás

Iskolába járna

hátrányos helyzetű

fejtetű.