Itt durrant a lufi, vágtuk a fejeket, elindult a passzív agresszió

Fél óra fókuszált idegeskedésnek olyan terapeutikus hatása van, mintha receptre írt neurális kezelésre mentünk volna. Ez volt a múlt heti első adásunk legnagyobb tanulsága. De az hagyján, hogy mi felszabadultunk, volt olyan hallgatónk is, aki arról tanúskodott, a podcast meghallgatása után szabályosan megkönnyebbült. A kezelés tehát harmadik fülnek is használ, tessék meghallgatni az e heti részt is!

Január elsejétől minden vendéglátóhelyen kötelező biztosítani a kártyás fizetést, és ez nagyon rendben is van. Elkerülve az olyan helyzeteket, amikor a már alaposan megmikrózott, műanyag tálcára felszervírozott szezámos piri-piri csirkét csúf módon vissza kell küldeni készpénz hiányában. Vannak azonban helyek – és itt már masszívan gyűlik a gőz – ahol 2021 márciusában sem lehet kártyával fizetni. Egy ilyen kiskapus hely bosszantott fel ezen a héten, ahol a fizetésnél a szokásos „érinthetem?” kérdésre az volt a válasz, hogy „na most nálunk egy ilyen új rendszer van, letöltöd ezt az appot, beregisztrálsz…” Itt durrant a lufi, vágtuk a fejeket, elindult a passzív agresszió, de a podcastban sikerült leadni a feszültséget.

Mindannyiunk számára ismerős szindróma a „kis ember, nagy hatalom”, ezen a héten pedig egy ebben a kórban szenvedő közterület-felügyelő idegesített fel, amikor egy belvárosi téren messziről foszforeszkáló mellényben, véreres nyakkal üvöltve indult el felénk, hogy leparancsolja a velünk sétáló gyerekeket az egyik szobor talapzatáról. A kioktató, poroszos kisember már bírsággal fenyegetőzött, nekünk pedig több se kellett, hogy beleszálljunk a tálcán kínált konfliktushelyzetbe. Vérnyomás fel, szembe könny, fej vörös, és tessék! Ekkor lépett közbe egy igazi, egyenruhás rendőr. Méltósággal, hidegvérrel rendet tett, és mi elkullogtunk, mint egy jól rendbe tett óvodás.

A passzív-agresszív lakossági levél a lépcsőházban igazi ínyenc idegeskedő műfaj. Ezen a héten is hoztunk egy gyönyörű példányt egy lépcsőházba szaró kutyáról, a kutyaszart össze nem szedő gazdáról, a kutyaszart összeszedő nem-gazdáról. De a műfaj kimeríthetetlen, az egymást instruáló lakók, akik azt várják, levelükre válaszul mindannyian megadjuk magunkat. Minket azonban nem ilyen fából faragtak!

Maradjunk a lakóközösségnél, ezen a héten ugyanis arról is beszélgettünk, hogyan tudnak felbosszantani az életmódbeli súrlódások azokkal, akikkel megosztjuk élettereinket. A be nem pakolt, vagy – még rosszabb – a rosszul bepakolt mosogatógép, az el nem pakolt edények, fel nem törölt foltok mizériája. Míg mások ilyenkor képesek megőrizni hidegvérüket, velünk az a baj, hogy kikívánkozik egy „gondoltad volna, hogy a nagyobb edényeket alulra kell tenni?”, vagy egy „elpakolhatok utánatok?”. Ez leírva talán készségesnek hangzik, de ne aggódjatok, élőben duzzad az agressziótól.

Ezen a héten is felhúztuk magunkat az akadéktalan Facebook-segítségkéréseken. Az megvan, amikor egy ismerősöd valami nagyon specifikus dolgot keres, azonnal? Slágertémánk a kolléga, aki egyszer egy kiló rebarbara után érdeklődött Facebookon (SOS!), aztán egy 128 GB-os iPhone-t szeretett volna kölcsönkérni körülbelül egy hétre, ezek után pedig robotporszívóval kapcsolatban kérdezett. Arghhh...

Reméljük, az e heti podcast után úgy érzitek majd, hogy idegrendszeretek kisimult, szívdobogásotok normálisra lassult, és örökké izgő-mozgó idegszálaitok közé béke és egyensúly költözött. Jövő héten ugyanitt ugyanekkor, addig pedig küldjétek el saját síkideg sztorijaitokat, ötleteiteket, visszajelzéseiteket nekünk, Linczényi Márkónak és Turai Barnabásnak Instagramon! Namaste.