Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Kultúr cikkek
Smink és papír találkozása néhány művészi fotóban. Mindez két férfinak köszönhető. Mármint esetünkben nem ők a művészek, csupán két barát, akik összeismertették barátnőiket. Egy sminkest, aki legfőképp forgatásokon dolgozik, és egy grafikust, aki papírból alkotja művészi és kifejezetten különleges képeit.
A két lány hamar egymásra hangolódott, barátok lettek, rengeteget meséltek egymásnak szenvedélyükről, munkájukról.
Balogh Eszter három éve foglalkozik sminkeléssel, főként forgatásokon dolgozik, így ugyanúgy értenie kell a tökéletes tusvonalhoz, mint egy lőtt seb elkészítéséhez. Jelenleg is egy készülő produkcióban dolgozik, a nemrég a Netflixen debütált Halálos harcmező című filmben is találkozhatunk a keze munkájával, bár egy smink sok esetben akkor él meg a vásznon, ha nem vesszük észre.
Miklós Melinda grafikusként végzett, de munkáit nem könnyen lehet beskatulyázni, hiszen egyedi technikával dolgozik. De miért pont egy olyan anyagra esett a választása, aminek lehetőségeit az emberek többsége kimeríti az alsós origamifeladatokkal?
Közös történetem a papírral Kacusika Hokuszai: A nagy hullám Kanagavánállal kezdődött, amikor egy középiskolai feladatnál erről készítettem reprodukciót. A sikerélménynek köszönhetően folytattam a kísérletezést, hogy hogyan lehet ezt a »merev« materiált festői módon felhasználni. Aztán a kísérletezés átalakult valami mássá, és elkezdett minden munkámban megjelenni a papír. Az életem része lett. A közös projekt számomra is újabb kísérlet, hogy hogyan működik együtt a papír, a modell és a smink.
A lányok, miután elhatározták, hogy a vírus miatt felszabadult idejüket és kreatív energiáikat közös projektre fordítják, hosszú hónapokon keresztül ötleteltek, hiszen maguktól kellett kitalálniuk, mit és hogyan valósítanának meg. A múltban nem igazán találtak példát hasonló technikára, ismeretlen talajra tévedtek. Szerencsére eléggé egymásra hangolódtak, így bár ötleteikhez nem tudtak referenciafotót csatolni, pontosan értették, mit szeretne a másik.
A sebet szilikonból készítettem, ezért elég sokat kellett vele kísérletezni, hogy rájöjjek, hogyan tudja megtartani a papírt, de úgy, mintha kitörne belőle a pikkely. Meli másik városban lakik, lézervágóval dolgozik, így egy új tervnél mindig haza kellett mennie kivágni a formákat, hogy a következő találkozásra fel tudja hozni. Tehát nem pár perces folyamat volt, amíg mindent kitaláltunk. Persze mindent nem lehet kitalálni, a modellek például a fotózás napján nem tudták, hogy pontosan hová érkeznek és mi vár rájuk.
Ami még az előkészületek fontos része volt: a megfelelő fotós kiválasztása. Faragó Péter barátjuk harmadiként csatlakozott a projektbe, akit előre beavattak a fotózás részleteibe, így a helyszínen nem érték váratlanul az elképzelésekbe csomagolt kérések, sőt tanácsaival haladtak előre a tervezés folyamatában.
Majd elérkezett a fotózás. Tíz óra állt rendelkezésükre, ami nem túl hosszú idő, főleg úgy nem, hogy előtte semmit sem tudtak kipróbálni élesben. A vírus miatt nem volt főpróba. A modellek sem tudták, mi vár rájuk, hiszen a két lány a rendhagyó ötletüket csak szavakkal tudták megfogalmazni.
Az egyik modellnek az egész ruhája papírból készült. A fotózás napját megelőzően egyeztettek méreteket, de Melinda eddig képeket készített, s most az előre tervezett papírrészeket emberekre, háttérre kellett formáznia. Eszter kicsit szerencsésebb helyzetben volt, hiszen fotózáson is dolgozott már, munkája eleve izgő-mozgó emberekre készül. De a két munkafolyamatot, sőt a fotózással együtt hármat összehangolni így sem volt könnyű feladat, de megugrották. Nagy segítségükre volt Szakács Klaudia fodrász is, aki a hajak mellett ott segített a feszes munkatempóban, ahol csak tudott.
Az egész munka egy szerelemprojekt volt, így mindenki szabadidejében és önként vett részt a fotózáson.
A megvalósult képek és szereplőik:
- Karton ruha és kalap, sárga tusvonal, fekete rúzs: Kemény Zsófi író, költő
- Karton karmok, papír- és szilikonseb: Lestyán Attila színész
- Papír háttér, hófehér smink és kopasz paróka: Ballér Bianka színész
- Geometrikus minták sminkből és papírból: Kling Johanna grafikus
- Papírfal, papírvirágok, színes smink: Oláh Dóra színész
Melindának ez volt az első ilyen jellegű munkája, és a képek alapján egyértelműen látszik, mennyi fantáziát rejt magában ez a technika. Eszternek pedig most volt először művészi szabadsága, hiszen eddigi munkáin mindig mások mondták meg neki, mit várnak el tőle. Így talán nem csoda, hogy a lányok rákaptak a közös projekt megvalósításának ízére, már most újabb koncepción törik a fejüket.
(Borítókép: Faragó Péter)