Pirográfia, az vajon mi?

A legtöbb alkotó művészet iránti érdeklődése már kisgyermekkorban megmutatkozik, ez Valéria esetében sem volt másképp. A hölgy mindig is örömét lelte a rajzolásban, ezért a húszas éveiben gondolt egyet, és végleg elkötelezte magát a művészet mellett. A nyíregyházi nő a szülővárosában tanult tovább, nevezetesen a Nyíregyházi Főiskolán, ahol 2010-ben végzett képi ábrázolás alapszakon, festő-festészet szakirányon. Felsőfokú tanulmányai közben mélyebb betekintést nyerhetett a szobrászat, a grafika, a festészet világába. 

2013-ban jött az arculatváltás: Valéria autodidakta módon ugyan, de elsajátította a pirográfia technikáját – mondhatni, e mellett a módszer mellett találta meg igazán önmagát. 

Olyan művészeti ág ez, ahol az alkotó egy adott képet, motívumot vagy szöveget szabad kézzel, egy forrasztópákához hasonló eszközzel éget bele valamilyen természetes anyagba. Sőt akár lencsével összegyűjtött napfénnyel is égethető minta az általában fa-, állatbőr-, csont- vagy papíranyagba. 

Valéria és a pirográfia szerelme egészen a nő gyermekkoráig nyúlik vissza, azokhoz a napokhoz, amelyeket az alkotó Nyírteleken töltött. 

Akkoriban apa rengeteget égetett fába, főleg a családjának, de saját kedvtelésből is. Először nála láttam ezt a technikát, és már akkor meghódította a lelkemet

– mesélte a művésznő az Indexnek. 

A bonyolultnak hangzó technika nem kíván annyi eszközt, mint azt az ember első hallásra gondolná. Egy pirográf művésznek szüksége van egy készülékre, valamilyen égetésre alkalmas anyagra (fa, bőr, papír) és csiszológépre vagy csiszolópapírra. Valéria a legtöbbször rétegelt nyírfalemezre égeti a képeit. 

Eleinte a legegyszerűbb műszerrel dolgoztam, ami nem rendelkezett hőfokszabályozóval, így azt az égető mozgásának sebességével váltottam ki. Ma már komolyabb, Razertip Sk géppel rendelkezem. Ezen a hőfokot is tudom szabályozni, ami könnyebbséget jelent a tónusok kialakításában. Rengeteg hegy/fej közül tudok választani, hogy megtaláljam a számomra legmegfelelőbbet a kívánt textúra eléréséhez.

Minden technikának megvannak a maga nehézségei, ez a pirográfiára is igaz. Ez a technika hatalmas precizitást igényel, főleg a portrék esetében, hiszen nem igazán van lehetőség a hiba korrigálására. Az sem árt, ha az alkotó tisztában van az adott fafajta szerkezetével, annak keménységével és az égés során felszabaduló mérgező anyagokkal. Célszerű jól szellőző helyiségben dolgozni, a forró páka használatakor pedig védőkesztyűt húzni. Az időigényességet jól mutatja, hogy kedvenc alkotásának, 

Alkotni valami egyedit és különlegeset, számomra ezt jelenti a tűzégetés művészete. Arra törekszem, hogy minél realisztikusabb hatást érjek el. Fő témám a portré. Megpróbálom visszaadni és életre kelteni azokat az érzéseket, amelyek egy szempárban megcsillannak.

És bár a karantén mindenkinek megnehezítette az életét, Valéria a járványnak és a karanténnak köszönhetően sokkal több időt tudott az alkotásnak szentelni, ami nagyon jót tett a lelkének. Elmondása szerint az alkotói folyamat minden pillanatát imádja, hiszen ilyenkor olyan, mintha az idő megszűnne létezni. Nem érzékeli a külvilág történéseit, csak elvonul, és alkot. 

Valériának 2014-ben már kiállítása is volt, amelynek a nyírteleki városi könyvtár adott otthont. A tárlat A Tűz Művészete címet viselte, a pirográf képek mellett pedig digitális rajzokat és olajfestményeket is láthattak az érdeklődők. Ugyanebben az évben a Helyi Művészek nevű rendezvényen is kiállították a műveit. A nő tervei között szerepel több hazai és külföldi kiállítás is, és nem titkolt vágya – sőt célja – egy saját vállalkozás elindítása. 

(Borítókép: Star Wars-pirográfia. Fotó: Huszti Valéria)