A kosztümös időutazásnak vége

P  3693
Jutalom volt az Frici & Aranka című film forgatása úgy a szereplőknek, mint nekünk. A héten befejeződött kosztümös mozi forgatása az utolsó napon is tartogatott meglepetéseket. Folytatódjon az időutazás, és derüljön ki végre, ki a főszereplő!

A forgatás legizgalmasabb háttérhelyszíne kétségkívül: a sminkszoba. A hangulat egy szépségszalon pezsgését idézi, mármint egy olyan időszakban, amikor nincs zárva az ország. A látogatás jelen esetben azért is öröm, mert végre értő emberekkel beszélgethetünk frizurákról, ruhákról, kiegészítőkről, sminkről. Erre a Frici & Aranka című film apropóján – természetesen negatív Covid-teszt után – nyílt lehetőségünk a budapesti Karinthy Színházban. A készülő mű Karinthy Frigyes és Böhm Aranka házasságába kalauzol, alkotói pedig arra tesznek kísérletet, hogy lehámozzák erről a különös szerelemről a jól ismert sztereotípiákat.

Éles, mint egy arab kés

A történet nagyrészt 1917 és 1938 között játszódik, tehát bő 20 évet ölel fel. Stábunk érkezésekor még tart Aranka sminkelése. És itt végre rátérhetünk a főhősre. Böhm Aranka, a „vadak királynője” a korabeli leírásokban felkavaró, elegáns asszony, aki „már a középiskolában is királynői magatartással járt-kelt. Nehéz őt beskatulyázni. Ő Aranka volt, a párduc, a tigris. Fekete és fényes, fényes és fekete, mint egy arab paripa, éles, mint egy arab kés, és olyan kegyetlen is. Cruelle, ez a szenvedélyesen hangzó francia szó jut az eszembe róla” – írja róla Kosztolányi Dezsőné, de ehhez hasonlóan a legtöbb írás, visszaemlékezés is. Egy különleges múzsa, aki nagy port kavart maga körül, de aki mindenkire hatással volt. Az, hogy ki játssza el a címszerepet, a castingon azonnal kiderült: a stáb egyöntetű választása Szakács Hajnalkára esett, aki 2014-ben végzett a Kaposvári Egyetem színművész szakán. Ezzel egy időben a debreceni Csokonai Színháznál töltötte gyakorlati éveit, majd három év társulati tagság után a tatabányai Jászai Mari Színházhoz szerződött. A 2018-ban Soós Imre-díjjal és a POSZT legjobb 30 év alatti női színész díjával kitüntetett színésznő, több színházi főszereppel a háta mögött, már régóta vágyott rá, hogy a kamerák előtt is nagyobb feladatot bízzanak rá.

Füstös szem, igéző pillák

Kriskó Ancsa maszkmester szerint a Böhm Arankát alakító Szakács Hajnalkának különösen jól áll a kor, ami egyértelműen a nőiességről, a finomságról szólt. „Alaposan ismerni kell az autentikus sminkhez ezt az időszakot. Régi felvételeken lehet ugyan tanulmányozni ilyen értelemben az arcot, de csak fekete-fehér fotók állnak rendelkezésre, emiatt sok árnyékot vélhetünk sminknek, a kettő között pedig tudni kell különbséget tenni” – hívja fel a figyelmet a szakember. Amikor sminktippet kérünk tőle, azt mondja, jó tudni, hogy a világos bőrűeknek kedvez ez az időszak, és ha a 20-as 30-as évekbe akarunk utazni, úgy erősen festett szájjal, szép szemöldökkel, csodás pillákkal, füstös szemhéjjal érdemes számolni.

A harsány múzsa kompenzál

„Ha smink, nekem Böhm Arankáról először a vérvörös ajkai ugranak be, amelyekkel habzsolta az életet” – szúrja közbe a főszereplő Szakács Hajnalka, aki saját bevallása szerint a forgatás alatt tanulta meg rendesen kifesteni a száját, és most már egy füstös szem elkészítése sem okoz neki gondot. Számára a legérdekesebb sminktrükk mégis a bőr öregítése volt. A maszkmester a főszereplő meglévő ráncaival „játszott”, azokat mélyítette el egy speciális anyaggal, amely összehúzta a létező mélyedéseket, így Hajnalka képet kapott arról, nagyjából milyen lesz az arca húsz év múlva. Az öregedés fontos adalék, hiszen központi kérdés volt, mely erősen foglalkoztatta Böhm Arankát. 

„Valamit tanultunk kiszínezve az iskolában a korszak zsenijeiről, de nekem is csak később esett le, hogy mennyivel árnyaltabb a kép, ha megismerjük közelebbről az életüket, a szerelmeiket, és ezek fényében egy karaktert. A legtöbb könyv egy önző asszonynak, ragadozó személyiségnek ábrázolta Karinthy második feleségét, a film azonban ledönti ezt a sztereotípiát, és mélyebbre ás annak érdekében, hogy kiderüljön, ki volt ő valójában” – mondja a főszereplő. Szerinte az általa megformált nőalak tele volt bizonytalansággal, ezt kompenzálta a folyamatos szerepléseivel, erős sminkjeivel. Imádta nagykanállal habzsolni az életet, szeretett jókat enni, locsolni magára a parfümöt, teli szájjal nevetni, és imádta, ha minden róla szól. Rettegett attól, hogy fiatalságának egyik napról a másikra vége lehet, rettegett a háziasszony létformától, férje elvesztésétől. Múzsa kívánt lenni, mindenki figyelmét és elismerését vágyta, szüksége volt a folyamatos visszaigazolásra, ez pedig nyilván arról szólt, hogy nem hitte el magáról, hogy értékes ember ő is. Törékeny és sérülékeny lélek volt, ezért is tanult pszichoanalitikát, hogy valamelyest megfejtse magát” – ad eligazítást a karakterhez Szakács Hajnalka.

Marcell-hullám és szipka

Kisvártatva a fodrász is megjelenik, mármint a női szentélyben, hogy egy finom Marcell-hullámot leheljen Aranka hajába. „A kor lényege a rövid frizura. 1917-ben a legtöbb nő levágatta a haját, Marcell-hullámot süttetett bele, esetleg kontyba fogta” – ad történelmi áttekintést Rácz Erzsébet fodrászmester. „Sosem volt ilyen rövid hajam, Erzsi vágta le nekem, ami nem baj, mert végre valami kimozdított a hosszú hajú lány karakteréből” – mondja a színésznő, akinek az elválás a hajától azért sem volt fájdalmas, mert megkapta póthajként, így nem lesz bajban, ha mostanában hosszú hajas szerepben kell bizonyítania.

Később a személyes kiegészítőkre vetül a fókusz. Fontos kellék Hajni számára a zöld köves gyűrűje, amit forgatási emlékként meg is kapott, illetve a szipkája, aminek kezelését korabeli filmekből leste el. A tökéletes alakítás érdekében még a forgatás megkezdése előtt elkérte a kellékesektől a különleges tárgyat, hogy a tükör előtt begyakorolhassa a korhű mozdulatokat. A film egyik szenzációja az a festmény, amit 1917-ben Berény Róbert festett Arankáról, akivel minden bizonnyal a pszichoanalízis kapcsán ismerték meg egymást, hisz Aranka ekkor hallgató volt, Berény pedig vonzódott a mélylélektanhoz, s mindketten ahhoz a pszichoanalitikus-körhöz tartoztak, amely Ferenczi Sándor körül formálódott az 1910-es évek elejétől. Az eredeti festményt a forgatócsoport a Kieselbach Galéria jóvoltából kapta kölcsön, hogy ezt mintául véve és Szakács Hajnalka portréját felhasználva Gyémánt László festőművész együttműködésével felesége, Ardey Edina újrafesse, hogy az így elkészült alkotás a Karinthy-lakás díszeként szerepeljen a filmben és a megfelelő jelenetekben Szakács Hajnalka arcvonásait adva vissza.

Hommage-film

Tóth Tamás rendező azt mondja, nagyon tiszteletteljes feladat az írózseni magánéletét feldolgozni egy emlékezésre épülő, úgynevezett hommage-filmben. „Az olyan kiemelkedő egyéniségek, mint Karinthy, Kosztolányi, különleges tudást közvetítenek a humanizmusról haláluk után is, Böhm Aranka, a film központi figurája pedig a női lélek mélységéről, a szeretet árnyalatairól tanított engem és mindannyiunkat, akik ebbe a történetben elmélyedtek. A munka nagyszerű volt, kiváló színészekkel dolgozhattam együtt, csupa ifjú tehetség, kár, hogy rövid idő alatt kellett leforgatnunk a filmet, boldogan csináltuk volna tovább a stábbal. A szűk két hét alatt a határainkat feszegettük a nagy ívű történet feldolgozása során, de bizonyosan megérte. Sok finom dramaturgiai munka kellett ahhoz, hogy egész sorsokat, kapcsolatokat és érzelmi összetettséget lásson a néző, a produkciót a tervek szerint ősszel mutatjuk be” – húzza alá a rendező.

Egy falat kenyér

„A forgatásról én azt viszem magammal, hogy milyen jó érzés megtapasztalni a professzionális munkát a stáb minden tagjától. Tóth Tamás rendező és Juhász Anna, Csáky Attila producerek belém vetett bizalma szárnyakat adott. Szecsanov Martin csodás múltidéző képei pedig levettek a lábamról. Emellett a barátságot és a mosolyokat: rengeteget nevettem Balázs Andival, Eke Angival és Erdélyi Tímeával, a filmbéli barátnőimmel. Bölkény Balázzsal, azaz Fricivel az első nap olyan intim jeleneteket kellett felvenni, hogy a bizalom már ekkor összekovácsolt minket” – meséli Szakács Hajnalka. „Emlékezni fogok továbbá a füstre, a füstös kávéházi hangulatra, a gyors tempóra, ami inspiratívan hatott rám. És magammal viszem a lélekemelő hangulatot, amit azzal magyarázok, hogy a pandémia idején hónapok óta nem dolgoztunk, ezért olyan energiák gyűltek össze, amelyek reményeim szerint hatni fognak a nézőkre a kamerán keresztül is. Úgy kellett ez a forgatás, mint éhezőnek egy falat kenyér.”

(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)



  • Hírek
  • Támogatások