Mi volt előbb, a nyúl vagy a tojás?

A kereszténység egyik legfontosabb ünnepe a húsvét, aminek szokásai ötvözték a pogány és liturgikus szertartásokat. Ennek oka, hogy a tavaszi napéjegyenlőséget a kereszténység kialakulása előtt is szinte minden nép ünnepelte, Jézus feltámadásának megemlékezése pedig pont erre az időszakra esett.

A kérdés inkább az, miért maradhattak a főszereplői ennek az ünnepkörnek, erre a válasz pedig egyszerű. A termékenység és az újjászületés jelképei egyszerre szimbolizálják, ha valaki meghal a kereszten, majd három nap múlva feltámad, és azt is, hogy a természet a hosszú téli álomból új erőre és életre kel tavasszal. Ennek oka, hogy vallásos szövegekben a húsvéti nyúlnak és hímes tojásainak se híre, se hamva. Akkor mégis honnan, miért és különben is, mi van?

A nyúlon túl

Egyes kutatók szerint az ősi kelta ünnep, az Ostara indította útjára a nyulat mint húsvéti szimbólumot. A germán hitvilágban Ostara a termékenység istennője, így a nyúl mint a szaporaság és a termékenység szimbóluma összefonódott vele. De ennek mikéntje homályos, több verzió is napvilágot látott.

• Ostara istennő volt, aki nyúlalakban látogatott a földre;
• az istennő nem változott át teljesen, csak a feje;
• Ostara szent állata egy mezei nyúl volt;
• egyszer, mikor épp meghozta a tavaszt, rátalált egy fagyott kismadárra, akit úgy tudott megmenteni, hogy nyúllá változtatott, aki hálából tojásokat tojt neki;
• egy kislány talált rá a haldokló madárra, majd Ostarához imádkozott, aki nyúllá változtatta a madarat, utána megígérte a kislánynak, hogy az minden évben ellátogat hozzá, és színes tojásokat fog hozni.

De vannak, akik szerint a nyuszikultusz kialakulásában semmi istennő sem játszott szerepet, csupán a Lepus nyúlfélék fészekrakó szokásainak túlgondolása vezetett az elképzeléshez, hogy a nyúl tojást hoz. Egyes nyelvészek szerint annak is megvan az esélye, hogy szimplán egy félrefordítás vezetett a tojást rakó nyuszihoz. A németeknél elterjedt szokás volt császármadarat ajándékozni, aminek ottani megfelelője a haselhuhn. Ennek a szónak a rövidülése pedig hase, aminek a jelentése nyúl.

Bárhogy legyen is, annyi biztos, hogy a húsvéti nyuszi a németektől eredeztethető, ahol először az orvosi szakirodalomban jelent meg erről írásos történet, méghozzá Georg Franck von Franckenau írt a parasztok egyik szokásról, miszerint a nyuszi húsvét reggel tojásokat tojik, amelyeket elrejt a kertben, hogy utána a gyerekek megkereshessék azokat.

Innentől kezdve a húsvéti nyuszi elég nagy karriert futott be, a német telepesek Amerikába is elvitték a hírét. Majd nagy divat lett a nyulas képeslapok gyártása és küldése, az 1900-as évek elején pedig már ehető nyuszifigurákat is készítettek cukros tésztából, amelynek a belseje néha főtt tojást rejtett. Ennek a helyét vette át a tömör csokinyuszi, amit a mai napig ismert üreges verzió váltott.

Az egyiptomiak egyik teremtéstörténetében például a napisten is tojásból kelt ki. Több fáraó sírjában találtak tojásokat, amelyeket azért temettek el a hívők, hogy azok segítsék a halottat a túlvilágra való átkelésben.

Több ezer éves, Észak-Afrikából származó, karcolt strucctojás leletére is bukkantak régészek, ami szintén azt bizonyítja, hogy a tojáshéj díszítése nem új keletű dolog, és főként nem csak a húsvéthoz köthető.

Az ünnep egyik szimbóluma a piros színű tojás, amelyet a keresztény kultúrkör azzal magyaráz, hogy a vörös szín Jézus vérét jelenti. Kelet-Európában a díszített tojások, míg nyugatabbra az egyszínűek festése terjedt el.

(Borítókép: Kézzel készített húsvéti nyuszik és egyéb dekorációk az Old Kleparz szabadtéri piactéren, Krakkó óvárosában 2021. március 16-án. Fotó: Dominika Zarzycka / NurPhoto / Getty Images)