Krasznahorkai László, az Újhold alapítója évtizedek óta zenél, olyan művészek műsora előtt lépett fel előzenekarként korábbi bandáival, mint a Hiperkarma vagy a Kispál és a Borz – ennek fényében elsősorban az alternatív és indie rock jelzőkkel illette eddigi munkásságát. Mivel foglalkozását tekintve magyartanár, nem meglepő, hogy rajong a líráért. Idővel úgy gondolta, összeköti a kellemest a hasznossal, és verseket zenésít meg.
A kollégái tudták, hogy László gitározik és énekel, így gyakran felkérték, hogy az iskolai műsorokban zenéljen. Legyen szó forradalmi megemlékezésekről vagy kisebb ünnepségekről (jelen esetben a költészet napjáról), a férfi minden alkalommal témába vágó verset zenésített meg. Észrevette, hogy a tanulók sokkal inkább befogadják azokat a költeményeket, amelyek ilyen formában hangoznak el, nem pedig „csak” a tankönyvből vannak felolvasva, esetleg a tábla előtt elszavalva.
Nem azért jött létre az Újhold, mintha a versek megzenésítéséből Magyarországon akkora hiány lenne… Éppen ellenkezőleg, hiszen ennek hatalmas hagyománya van. Nálunk véletlenül, ösztönösen alakult így, de mindannyian azt valljuk, hogy ezzel az irányzattal, stílussal üde színfolt vagyunk a zenei palettán. Egyéni módon nyúlunk a versekhez, nem pedig népzenei hagyomány útján, amiből olyan sok van
– mondja László.
Az Újhold tehát egy olyan zenekar, amely kizárólag magyar költők verseit énekli meg: a tagjai, mondhatni, modern trubadúrok. A név főhajtás az Újhold folyóirat és Radnóti Miklós hasonló címmel megjelent kötete előtt, hiszen a zenekar esetében mégsem rockbandáról, hanem egy finomabb, kellemesebb hangzásvilágú formációról beszélünk. László egy billentyűssel, Hellenpárt Györggyel kiegészülve vágott neki az Újhold felfuttatásának, a végső felállást pedig dobosukkal, Takács Mártonnal érték el.
Az Újhold térhódítása az iskolai műsoroktól elkezdve a különböző rádiós szerepléseken át egészen a fesztiválokig terjed. A zenekar hol akusztikus verzióban zenél, hol a vendégelőadóként tevékenykedő basszusgitárossal, Lakner Ádámmal kiegészülve áll színpadra. A fiúk a karantén alatt sem unatkoztak: forgott a kamera, készülnek a videóklipek, valamint az új album is.
Először alkalmi versek gyűjteményeként kezdődött a projektünk, aztán később, amikor megfogott engem egy vers, akkor azt megzenésítettem. A vers sokszor felkínálja magát, én meg már fogom is a gitárt, de van olyan is, hogy tudatosan akarok egy számomra kedves verset megzenésíteni. Néha azért felkérésre is komponálunk dalokat. Legutóbb egy koncertszervező barátom hívott fel, hogy az A38 hajón tartott Pilinszky-estre zenésítsek meg pár verset. Pilinszkyt eszembe sem jutott volna megzenésíteni, hiszen az ő költői világa nehezen megközelíthető. Végül mégis remek dalok születtek.
Magyartanártól azt kérni, hogy emeljen ki egyetlen kedvenc verset, nem igazán nyerő ötlet, hiszen a válasz előre borítékolható: nem lehet egyetlen egyet kiemelni a többi közül. Mégis akadnak olyan versek, amelyeket előszeretettel adnak elő a legtöbb fellépésükön. Ilyen vers például Weöres Sándor: A paprikajancsi szerenádja, amihez karantén-videóklip is készült, vagy József Attila: Nem emel föl című költeménye, ami az Újhold első komolyabb dalaként ismert.
És hogyan lehetséges elhunyt költők verseit megzenésíteni? Nos, 70 év után a jogok köztulajdonba kerülnek, ám ha a vers szerzője csak 50 éve halt meg, akkor a jogutódtól kell engedélyt kérni, az eljárási folyamat pedig sajnos nem mindig sétagalopp. Ugyanez vonatkozik a kortárs költők verseire is; szerencsére a legtöbbjüket elég e-mailben megkeresni, a válasz pedig perceken belül megérkezik…
(Borítókép: Dabi István M.)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
