Zenélő erdő és lebegő kincsesdobozok a Városligetben

 Szerző: Azari-Varga Viktória

A nagy japán tervezőirodák folyamatosan figyelik a nemzetközi pályázatokat, így került fókuszukba 2015-ben a Liget Budapest projekt is. A Magyar Zene Házának „Forest of Music” című tervét a világhírű japán sztárépítész, Fudzsimoto Szú jegyzi.

Ám hiába az építészi zsenialitás, helyi partnerek nélkül még a legnagyobbak is csak félkarú óriások. Mindegyik külföldi sztárépítész mögött ott áll egy profi magyar csapat, aki segít nekik megvalósítani az álmaikat, koordinálnak, szerveznek, engedélyeket intéznek és a hazai jogszabályok tengerében kiismerik magukat. Fudzsimoto Szú a Magyar Zene Háza esetében több hazai építésziroda közül az M-Teampannon Építészmérnöki Kft.-t választotta erre a feladatra.

„Természetesen előnyt jelentett a partner kiválasztása során a nemzetközi nagy projektekben szerzett tapasztalatunk” – mesélte Varga Bence, okleveles építészmérnök, az M-Teampannon társtulajdonosa. „Fudzsimoto úr tervezőcsapata dönt a dizájnnal kapcsolatos és építészeti kérdésekben, mi ehhez 20 nemzetközi és 80 magyar mérnököt koordinálunk, hiszen egy olyan kiemelt kulturális projekten, mint ez, minimum ennyien dolgoznak” – tette hozzá az építész.

Egy vérbeli Fudzsimoto-épület

A kivitelezési munkák két éve folynak, és bár a Magyar Zene Háza csak idén év végére készül el, már több nemzetközi építészeti díjat is bezsebelt, többek között „Európa legjobb középülete” és „világ legjobb zenei célú ingatlanfejlesztése” lett. A mintegy 10 ezer négyzetméter alapterületű új intézmény az egykori Hungexpo irodaházak helyén épül fel. A világhírű építész környezetbarát épülete kifejezetten törekszik arra, hogy harmonikus átmenetet alakítson ki a természetes és a mesterséges környezet között.

Izgalmas a japán kortárs építészet, nagyon eltér az európaitól. Ránk inkább a funkcionalista gondolkodás jellemző, míg a japánokra a holisztikus, a kultúrájukból fakadó természetközeliség. Tudatosan választották ezt a projektet, hiszen a Liget szívében van

– tudtuk meg Varga Bencétől. „Mottója a „Forest of Music”, ez az oka annak, hogy egy különleges, mesterséges lombkorona alatt vannak a belső terek, annak védelmében zenélnek az emberek, ugyanakkor nincsenek teljesen elzárva a természeti környezettől az üvegfalaknak köszönhetően” – vázolta fel a koncepciót az M-Teampannon vezető építésze.

A világ egyik leginnovatívabb építészeként számon tartott Fudzsimoto Szú két építészeti bravúrral is megörvendeztetett minket: játékos hullámzással vastagodó, majd elvékonyodó tetővel, mely a városligeti lombkorona szint alatt marad, így a ház harmonikusan beleolvad a természetbe, illetve a többemeletnyi, egyes szakaszokon közel 12 méter magas, egybefüggő, 94 darab egyedileg gyártott homlokzati üvegtáblából álló üvegfal-felülettel, mely nemcsak Magyarországon, de egész Európában is a legnagyobb lesz.

Lebegő japán kincsesdobozok

A berlini, a párizsi vagy éppen a bécsi múzeumszigetek már bebizonyították, hogy érdemes a művészeti alkotásokat egy helyre összegyűjteni, mert így sokkal nagyobb vonzerővel bírnak a turisták számára. A múzeumnegyednek emellett még nagy előnye, hogy a remek programoknak köszönhetően közösségi tér is, ahol a művészet – akár szó szerint is – minden szinten kiteljesedhet.

Az új Nemzeti Galéria esetében ez biztosan így lesz, hiszen a nyertes tervező páros, Szedzsima Kazujó és Nisizava Rjúe, vagyis a japán SANAA építésziroda egymás felett „lebegő dobozokat” álmodott meg egy hatalmas üvegtérben. A Nemzeti Galéria épülete egyszerre szeretné megajándékozni a látogatót a kint és bent élményével, és tudatosan minden sétaút ide, a műkincsek csodás világába vezet. Ez a japán „mese” ugyanis „lebegő kincsesdobozoknak” képzeli a kiállítótereket, melyek magukba zárják az alkotásokat, ugyanakkor egy transzparens üvegtérben utakkal egymáshoz kapcsolódnak.

Az épület különlegességét az adja, hogy a közvetlen természethez való viszonyt össze kellett békíteni azzal a múzeumi elvárással, hogy a kiállítóterek jellemzően zártak. A tervezők ezt az ellentétet úgy oldották fel, hogy átlátszó üvegfelületekkel kötötték össze a „dobozokat”, vagyis a kiállítótereket, így megmaradt az intenzív kapcsolat a környezettel, ugyanakkor a funkciót is maximálisan kiszolgálja a tér

– magyarázta el a SANAA koncepciója mögött rejlő logikát Bánáti Béla, a Bánáti+Hartvig Építész Iroda egyik tulajdonosa.

Megvalósítani a lehetetlent

A magyar építész iroda a Nemzeti Galéria esetében a SANAA támogató partnere. A kiviteli terveket már elkészítették, ám a projekt kivitelezése egyelőre várat magára.

„A SANAA olyan magyar partnert keresett magának, aki el tudja kalauzolni őt a hazai körülmények, a jogi, műszaki, kivitelezési elvárások és lehetőségek között, emellett alkalmas ilyen összetett épület terveinek az építészeti elképzelés szerinti kidolgozására. A teljes tervezési folyamatban 200-300 szakember dolgozott, őket kellett koordinálnunk, emellett adminisztratív, engedélyeztetési, jogszabályi segítséget nyújtottunk, de irányítottuk a társtervezőket és a kiviteli tervezési munkát is.” – vázolta fel Bánáti Béla az eddig megtett lépéseket.

„A legnagyobb kihívást számunkra a SANAA kísérletező építészetének a kiszolgálása jelentette. Az építészetükre ugyanis az jellemző, hogy folyamatosan új, egyedi megoldásokat keresnek, amelyek megvalósításához gyakran csak specialisták szakértelmét kellett igénybe vennünk” – árulta el a felelős építész.

Minden út a Nemzeti Galériába vezet

Különlegességekből ennél az épületnél sem volt hiány. Az épület transzparens, ilyen módon megszólítja, behívja a Városligetben sétálót, akit távozáskor a parkba enged vissza. A kül- és beltér közti kapcsolatot a rámpák adják, melyek a park sétányait meghosszabbítva felvezetnek az épület felsőbb szintjeire. A kiállítóterek dobozszerű termek. A tető kétszer görbült, íves formája és az épületen körbefutó lejtős utak játékosan váltakoznak. Az épület belsejébe a lehető legtöbb helyen tör be a természetes fény.

A kortárs japán építészet hosszú idő óta a világ élvonalába tartozik. Több nemzetközileg magasan jegyzett japán tervezőiroda létezik, ezek egyike a SANAA is. Látásmódjuk lényege a környezettel való közvetlen, intenzív kapcsolat

– fejtette ki Bánáti Béla. „A SANAA építészete különösen érzékenyen reagál a természeti környezetre, a belső és a külső terek között legtöbbször csak egy leheletfinom transzparens hártya feszül. Különösen ügyelnek az átmenetre az épület és a környezete között, szinte egy aurát képezve, amely az épületre való ráhangolódást segíti. Az új Nemzeti Galéria épülete a maga komplexitásával Szedzsima Kazujó és Nisizava Rjúe építészetének csúcsalkotása. Úgy gondolom, a transzparens, környezetével harmóniában álló múzeummal a látogatók intenzív, szinte személyes kapcsolatba tudnak majd kerülni” – zárta a beszélgetést az új Nemzeti Galéria felelős tervezője.

(Borítókép: Magyar Zene Háza. Fotó: MAGYAR ÉPÍTŐK / Liget Budapest - Városliget Zrt.)