Friderikusz Sándor nem akar többet a tévétől, internetes tartalomgyártásba kezd

Független műsorszolgáltatásba kezd Friderikusz Sándor. A televíziós műsorvezető április 29-től indítja új beszélgetős adásait, egyelőre hetente egyszer, csütörtök esténként frissítve, amelyek a Facebookon és a YouTube-on is elérhetőek lesznek – derül ki a Blikknek adott interjújából. Azért vág bele az internetes tartalomgyártásba, mert szerinte a fontos dolgokról, ügyekről és jelenségekről Magyarországon a nagy tévékben már nem nagyon lehet beszélni.

Elmondta azt is, amíg nem látták a nézők képernyőn, az elmúlt négy évet leginkább utazással töltötte, de például azzal is szórakoztatta magát, hogy vadonatúj műsorokat fejben kitalált. De végül elvetette azt a gondolatot, hogy ezeket megvalósítsa, mert, mint mondta, macerás lenne, és inkább megkímélte magát ettől. Arra a kérdésre, hogy viseli az idő múlását, azt válaszolta, hogy jó érzéssel kel, mert már teljesítette a dolgai nagy részét. 

Friderikusz Sándor véleménye szerint a mai tévések nem olyan szenvedélyesek, mint ő vagy Vitray Tamás. Hibának tartja, hogy nincsenek önálló gondolataik, és csak a szerkesztők adják kezükbe a kérdéseket. Ezért véli úgy, hogy Magyarországon ez a szakma már megsemmisült.

Az én nemzedékemből jó néhányan nagyon tudták és tudják mind a mai napig, hogy miről szól ez a mesterség, ami persze már köszönőviszonyban sincs azzal, amit ma »televíziózásnak« vagy »rádiózásnak« neveznek

– fogalmazott Friderikusz Sándor, aki azért elárulta, hogy ha egyszer vendégnek hívnák egy műsorba, csak akkor fogadná el az invitálást, ha a műsorvezető a Partizán házigazdája, Gulyás Márton lenne. 

A televíziózástól egyébként saját bevallása szerint visszavonulóban van.

Rendben, most évente kétszer hat adásban feltűnök az Életünk történetében késő éjszaka a nagy RTL képernyőjén, de én már ennél többet az országos televíziózástól nemigen akarok, már csak azért sem, mert szerintem a televízió elvesztette egykori jelentőségét, legalábbis idehaza

– mondta erről. Szerinte ennek a jelentőségvesztésnek a jele, hogy fontos dolgokról, ügyekről és jelenségekről a nagy tévékben már nemigen lehet beszélni.