Ennyit keresett az első Deadpool rendezője, sokkolta az összeg„Mennyből szállnak az angolok” – fogalmazta meg Weöres Sándor azt a gyermeki hitet, ami hányatott történelmünk során több alkalommal is átjárta honfitársaink lelkét. Az angolokba vetett bizalom és remény többek között 1956-ban, később a Beatles zenekar számait hallgatva is megjelent a magyar szívekben.
Az I. világháborút lezáró, számunkra csaknem végzetes békeszerződések után hét esztendővel, 1927-ben is egy Angliában megjelent újságcikk rázta fel a csüggedő magyarokat. Az akkoriban kétmilliós példányszámban fogyó londoni napilap, a Daily Mail hosszan elemezte, miért igazságtalan a történelmi Magyarországot szétszabdaló békeszerződés.
A cikket a tulajdonos Lord Rothermere jegyezte, Magyarország helye a nap alatt címen jelent meg.
...Magyarország örömmel szabadult meg néhány olyan népcsoporttól (mint a csehek, horvátok és románok), amelyekkel a Monarchia idejében össze volt zárva. De velük együtt elcsatoltak tőle 3,5 millió magyart is. Az ország területi veszteségei együtt jártak a fa-, só- és vaskitermelési lehetőségek teljes elvesztésével, ami a csaknem teljesen a mezőgazdaságból élő lakosság számára alapvető lett volna. Olyan kegyetlen volt a békeszerződés, hogy még arra is kényszerítette Magyarországot, hogy Ausztriának hatalmas mennyiségű épületfát szállítson, amikor saját szükségleteire is importálnia kellett.
Magyarország nem okozott semmi gondot a szövetségeseknek a békeszerződés teljesítése során. Egyensúlyba hozta költségvetését, munkásai és parasztjai pedig ugyanolyan jól élnek már, mint a háború előtt. Az állam 2 millió acre szántóföldet vásárolt meg a nagybirtokosoktól, és osztott fel a kisbirtokosok között, ami azt eredményezte, hogy Európa egy országában sincs olcsóbb és jobb ellátás frissen termelt élelmiszerekből.
– írta a multimilliomos szerző, aki 1927-ben személyesen is járt Magyarországon. A csüggedt revizionisták pedig reménysugarat, vagy még annál is többet, határozott reményt éreztek a vezércikk megjelenése után, ismét bízni kezdtek benne, hogy az akkor még világhatalomnak számító brit birodalom nekilát, és rendbe teszi a dolgokat mifelénk.
Mégiscsak egy lord, és a világsajtó meghatározó szereplője foglalkozott behatóan sérelmeinkkel.
A megjelenést követő eufóriában először is díszkutat építettek a hungarofil lord tiszteletére, majd az író és politikus Herczeg Ferenc vezetésével megalakult a Magyar Revíziós Liga, amely feladatul tűzte ki a nemzetközi közvélemény megnyerését – Anglia harmadik leggazdagabb emberének, a legnagyobb sajtóbirodalom tulajdonosának szimpátiájában is bizakodva.
A cikk hatása érezhetővé vált a nemzetközi politikában is. A brit külügy megnyugtatta a kisantant országait, hogy a szigetország politikája nem változott velük kapcsolatban, és a franciák is siettek leszögezni, hogy az övék sem. A csehszlovák miniszterelnök mindenesetre heves nyilatkozatháborút indított az angol sajtócézár ellen: a cikket háborús uszításnak nevezte. A sajtólord válaszában barátságosan megnyugtatta, hogy erről szó sincs, de újra megerősítette kételyeit a trianoni határokkal kapcsolatban.
Több mint kilencszázezer brit katona és tengerész nem azért áldozta életét a nagy háborúban, hogy Európa bármely részében örökössé tegye az igazságtalanságot.
– fogalmazott Edvard Benešhez intézett válaszában.
Hálás honfitársaink már 1928-ban elküldtek egy köszönő táviratot a magyar országgyűlés nevében a velünk szimpatizáló főrendi sajtómogulnak, majd összedugták a fejüket, és kitalálták, hogyan fejezhetnék ki még ennél is méltóbban a nemzet köszönetét.
Így született meg az az iparművészeti remekműként is beváló ereklyetartóba zárt díszkódex, melyet a magyar országgyűlés ajándékaként küldték el Lord Rothermere-nek 1929 decemberében.
A korabeli magyar kézművesség legmagasabb színvonalát reprezentáló kötetet Jaschik Álmos festőművész egyedi grafikái illusztrálják. A köszönet magyarul és angolul is olvasható, a díszes kalligráfiával pergamenre vetett szövegen kívül feltűnnek a magyar történelem nagy királyai, hadvezérei, politikusai, tudósai és művészei is az egyes lapokon, és megjelennek az elszakított területeket jelképező híres épületek is. A tizennégy pergamenből készült oldalon át futó, miniatúrafestők szaktudását felelevenítő iparművészeti remek olyan gondosságot tükröz, akár a középkori jogi dokumentumok, királyi bullák, nemesi oklevelek.
A díszalbumot kivitelező Jaschik Álmost – korai munkája alapján – elsősorban „szecessziós” művészként ismerjük, holott szerteágazó munkássága az egyetemes magyar kultúra szerves részét alkotja. Progresszív szellemiségű magániskolája kapcsolatban állt a Hét és a Nyugat körével. 1925 és 1944 között színpadművészként együttműködött Németh Antallal, a Nemzeti Színház rendezőjével, majd igazgatójával. Grafikusként az ő nevéhez fűződik a második (1928–1930) pengőbankjegy-sorozat, valamint az 1943-as ezerpengős grafikai tervezése is.
Az angol jó szándékról címoldalon számolt be az akkori magyar sajtó, és az emlékalbumról szóló hírek is szerepeltek minden jelentősebb honi napilap címoldalán.
„Nemes Lord! A magyar országgyűlés képviselőházának 1928. évi március hó 29-én tartott ülésében szóba kerültek azok az érdemek, amelyeket Lordságod hazánk igazának védelmében szerzett, s amelyeket a Ház osztatlan elismeréssel egyhangú határozattal vett tudomásul. A képviselőháznak ezt a határozatát a felsőház is magáévá téve, ez a határozat törvényeink értelmében országos határozattá vált.” (Budapesti Hírlap, 1929. december 18.)
A lord meghatott hangú levélben fejezte ki köszönetét a magyar törvényhozásnak az értékes ajándékért. Írásában két, mai is aktuális megállapítást tesz:
A megpróbáltatások és küzdelmek időszaka még elhúzódhatik, de az ezeréves, dicsőséges múltra visszatekintő nemzet csak megújult erővel kerülhet ki e sötét történelmi kor szenvedéseiből.
Az események azonban azt mutatják, hogy a médiában zajló világkampány még a nyomtatott sajtó fénykorában sem tudta jelentősen megváltoztatni a dolgok menetét. Lord Rothermere családja gondosan megőrizte a történelmi ereklyét, amely így sértetlenül vészelt át csaknem száz évet. A kiállítási katalógus alapján úgy tűnik, hogy most eladóvá vált a két világháború közti magyar nemzet hálájának látványos szimbóluma, így akár vissza is kerülhet Magyarországra Jaschik kódexe.
A Kieselbach Galéria eladással egybekötött kiállítása Színek, realizmusok, meglepetések címmel, ahol a kódex is szerepel, 2021. május 10-ig megtekinthető.
(Borítókép: Jashik Álmos: Trianon-díszalbum. Fotó: Kieselbach Galéria)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
