Eladó a nemzet ajándéka

„Mennyből szállnak az angolok” – fogalmazta meg Weöres Sándor azt a gyermeki hitet, ami hányatott történelmünk során több alkalommal is átjárta honfitársaink lelkét. Az angolokba vetett bizalom és remény többek között 1956-ban, később a Beatles zenekar számait hallgatva is megjelent a magyar szívekben.

Az I. világháborút lezáró, számunkra csaknem végzetes békeszerződések után hét esztendővel, 1927-ben is egy Angliában megjelent újságcikk rázta fel a csüggedő magyarokat. Az akkoriban kétmilliós példányszámban fogyó londoni napilap, a Daily Mail hosszan elemezte, miért igazságtalan a történelmi Magyarországot szétszabdaló békeszerződés.

A cikket a tulajdonos Lord Rothermere jegyezte, Magyarország helye a nap alatt címen jelent meg.

...Magyarország örömmel szabadult meg néhány olyan népcsoporttól (mint a csehek, horvátok és románok), amelyekkel a Monarchia idejében össze volt zárva. De velük együtt elcsatoltak tőle 3,5 millió magyart is. Az ország területi veszteségei együtt jártak a fa-, só- és vaskitermelési lehetőségek teljes elvesztésével, ami a csaknem teljesen a mezőgazdaságból élő lakosság számára alapvető lett volna. Olyan kegyetlen volt a békeszerződés, hogy még arra is kényszerítette Magyarországot, hogy Ausztriának hatalmas mennyiségű épületfát szállítson, amikor saját szükségleteire is importálnia kellett.

Magyarország nem okozott semmi gondot a szövetségeseknek a békeszerződés teljesítése során. Egyensúlyba hozta költségvetését, munkásai és parasztjai pedig ugyanolyan jól élnek már, mint a háború előtt. Az állam 2 millió acre szántóföldet vásárolt meg a nagybirtokosoktól, és osztott fel a kisbirtokosok között, ami azt eredményezte, hogy Európa egy országában sincs olcsóbb és jobb ellátás frissen termelt élelmiszerekből.

– írta a multimilliomos szerző, aki 1927-ben személyesen is járt Magyarországon. A csüggedt revizionisták pedig reménysugarat, vagy még annál is többet, határozott reményt éreztek a vezércikk megjelenése után, ismét bízni kezdtek benne, hogy az akkor még világhatalomnak számító brit birodalom nekilát, és rendbe teszi a dolgokat mifelénk.

A megjelenést követő eufóriában először is díszkutat építettek a hungarofil lord tiszteletére, majd az író és politikus Herczeg Ferenc vezetésével megalakult a Magyar Revíziós Liga, amely feladatul tűzte ki a nemzetközi közvélemény megnyerését – Anglia harmadik leggazdagabb emberének, a legnagyobb sajtóbirodalom tulajdonosának szimpátiájában is bizakodva.

A cikk hatása érezhetővé vált a nemzetközi politikában is. A brit külügy megnyugtatta a kisantant országait, hogy a szigetország politikája nem változott velük kapcsolatban, és a franciák is siettek leszögezni, hogy az övék sem. A csehszlovák miniszterelnök mindenesetre heves nyilatkozatháborút indított az angol sajtócézár ellen: a cikket háborús uszításnak nevezte. A sajtólord válaszában barátságosan megnyugtatta, hogy erről szó sincs, de újra megerősítette kételyeit a trianoni határokkal kapcsolatban.

Több mint kilencszázezer brit katona és tengerész nem azért áldozta életét a nagy háborúban, hogy Európa bármely részében örökössé tegye az igazságtalanságot.

– fogalmazott Edvard Benešhez intézett válaszában.

Hálás honfitársaink már 1928-ban elküldtek egy köszönő táviratot a magyar országgyűlés nevében a velünk szimpatizáló főrendi sajtómogulnak, majd összedugták a fejüket, és kitalálták, hogyan fejezhetnék ki még ennél is méltóbban a nemzet köszönetét. 

Így született meg az az iparművészeti remekműként is beváló ereklyetartóba zárt díszkódex, melyet a magyar országgyűlés ajándékaként küldték el Lord Rothermere-nek 1929 decemberében.

A korabeli magyar kézművesség legmagasabb színvonalát reprezentáló kötetet Jaschik Álmos festőművész egyedi grafikái illusztrálják. A köszönet magyarul és angolul is olvasható, a díszes kalligráfiával pergamenre vetett szövegen kívül feltűnnek a magyar történelem nagy királyai, hadvezérei, politikusai, tudósai és művészei is az egyes lapokon, és megjelennek az elszakított területeket jelképező híres épületek is. A tizennégy pergamenből készült oldalon át futó, miniatúrafestők szaktudását felelevenítő iparművészeti remek olyan gondosságot tükröz, akár a középkori jogi dokumentumok, királyi bullák, nemesi oklevelek.

Az angol jó szándékról címoldalon számolt be az akkori magyar sajtó, és az emlékalbumról szóló hírek is szerepeltek minden jelentősebb honi napilap címoldalán. 

„Nemes Lord! A magyar országgyűlés képviselőházának 1928. évi március hó 29-én tartott ülésében szóba kerültek azok az érdemek, amelyeket Lordságod hazánk igazának védelmében szerzett, s amelyeket a Ház osztatlan elismeréssel egyhangú határozattal vett tudomásul. A képviselőháznak ezt a határozatát a felsőház is magáévá téve, ez a határozat törvényeink értelmében országos határozattá vált.” (Budapesti Hírlap, 1929. december 18.)

A lord meghatott hangú levélben fejezte ki köszönetét a magyar törvényhozásnak az értékes ajándékért. Írásában két, mai is aktuális megállapítást tesz:

A megpróbáltatások és küzdelmek időszaka még elhúzódhatik, de az ezeréves, dicsőséges múltra visszatekintő nemzet csak megújult erővel kerülhet ki e sötét történelmi kor szenvedéseiből.

Az események azonban azt mutatják, hogy a médiában zajló világkampány még a nyomtatott sajtó fénykorában sem tudta jelentősen megváltoztatni a dolgok menetét. Lord Rothermere családja gondosan megőrizte a történelmi ereklyét, amely így sértetlenül vészelt át csaknem száz évet. A kiállítási katalógus alapján úgy tűnik, hogy most eladóvá vált a két világháború közti magyar nemzet hálájának látványos szimbóluma, így akár vissza is kerülhet Magyarországra Jaschik kódexe.

A Kieselbach Galéria eladással egybekötött kiállítása Színek, realizmusok, meglepetések címmel, ahol a kódex is szerepel, 2021. május 10-ig megtekinthető.

(Borítókép: Jashik Álmos: Trianon-díszalbum. Fotó: Kieselbach Galéria)