A népviseletek nagy napja a mai
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Kultúr cikkek
-
Több ezer gyönyörű aranyhal egy helyen, mégsem rajtuk akadt meg a szemünk - Húsz év után ismét a magyaroké lesz a főszerep
- Hiénákat rögzítettek a kamerák a Keleti pályaudvarnál
- A provokáció újabb fokozatra kapcsol, avagy egy banán ismét kiveri a biztosítékot
- Ebből a tárgyból mindig erőt lehet meríteni, ha a polcunkra kerül
„Gyerekként sok időt töltöttem a nagymamám falujában, ahol már akkor egy süllyedő világ képe rajzolódott ki előttem. Tornácos, elöl kétablakos parasztházakat és egyre fogyatkozó dolgos, a kerttel, természettel harmóniában élő lakóikat figyeltem meg, akik tavaszonként kimeszeltek, kútból merték a vizet, viseletben mentek a misére, ráncolták a szoknyát, művelték a konyhakertet, tették a dolgukat egészen addig, amíg – ahogy ők mondják – vitte őket előre az akarat.”
Ezt Mohos Zsófia fotográfus vallotta meg 2020 októberében az Index Nagykép rovatában. Már akkor feltűnt, hogy a leadott pillanatképek között sok, népviseletbe öltözött nénit láttat, vagy népviselet készítését örökíti meg. Szinte adta magát, hogy a Népviselet napján végre egy olyan fotósorozatot közölhessünk tőle, amiben a főszerep ezeké a díszes ruháké.
Az alkotó azt mondja, a Népviselet napja azért fontos, mert az utolsó generáció utolsó képviselői élnek már csak, akik viseletben járnak a hétköznapokon is. Az efféle napok meghozhatják a kedvet a fiatalok számára a népviselet megismerésére vagy akár ahhoz, hogy magukra öltsék ezeket. Fontos lenne ugyanis megtanulni nemcsak viselni, hanem varrni, készíteni, gondozni is ezeket a ruhákat, legyen szó keményítésről, szoknyaráncolásról vagy lyukhímzésről. Szomorúság, hogy napjainkban már nehéz megfelelő anyagot szerezni a szoknyákhoz, kötényekhez, fejkendőkhöz, pedig Mohos Zsófia rimóci alanyai között volt olyan néni, akinek fiatalabb korában 100 db felső szoknyája is volt. És akkor még mondja valaki, hogy a népviselet nem alkalmas az önkifejezésre...
Mohos Zsófia azért tartja izgalmasnak megörökíteni ezeket a néniket, mert rengeteget lehet tanulni tőlük nemcsak a szoknyaráncolásról, hanem az életről is. Beszélgetés közben mondandójuk közé egy-egy olyan bölcsességet szúrnak be, mint ez: „Anyám mindig azt mondta, úgy dolgozzál, mintha örökké élnél, és úgy imádkozzál, mintha mindjárt meghalnál.” A viseleten kívül is olyan értékes ősi tudás van bennük, amit jó lenne megtanulni, megőrizni, átörökíteni a jövő generációi számára.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
