Újra eladó Bíró Ica tangás gipszteste

Bíró Ica (Született Borúzs Ilona) varrólányból lett modell és fridzsiderszocialista szexszimbólum. Az egykori fitneszguru és rocksztár, aki a rendszerváltás korában határozottan A-kategóriás celebnek és sikeres vállalkozónak számított, mára többszörösen kilakoltatott hitelvesztes.

Két éve adta hírül a Blikk, hogy elárverezi az őt ábrázoló életnagyságú gipszöntvényt, melyet Pauer Gyula szobrászművész készített róla. Nyilvánvalóan nem találta meg a megfelelő vevőt, mert a magas sarkú cipőben, tangás bikiniben gipszbe fagyasztott büszke női test most megjelent a Kieselbach Galéria Színek/Realizmusok/Meglepetések című kiállításán, ahol meg is vásárolható a Pszeudo Bíró Ica címen közzétett 1987-es alkotás.

A XX. század második felében neoavantgardként számon tartott művész 1970-ben tette közzé Pszeudo című manifesztumát, melyben a valóságnak tűnő hazugságok művészi megjelenéséről ír. Ez a Kádár-kori művészetpolitikusok szemszögéből egyértelműen nem tartozott a támogatott kategóriába.

A nyolcvanas évek Magyarországának prekapitalista időszakában Pauer alkotóként rátalált a tökéletes pop-art-helyzetre, és beszállt az 1985-ös szépségkirálynő-választásba. A felkínált fényes díjak között szerepelt, hogy az első három helyezettjéről ő készít szobrot. A verseny végén Molnár Csillát koronázták meg. A Szépségkirálynő című, bronzba öntött alkotást a Magyar Nemzeti Galéria 1988-ban megvásárolta. Legutóbb 2018-ban láthatta a közönség Eperjesi Ágnes képzőművész jóvoltából, aki egy hatalmas vörös lepellel takarta el az aktot.

A tárlatvezetés ideje alatt kivágtam az ÉREZZE MEGTISZTELTETÉSNEK felirat betűit. A vezetés után a textillel betakartam a szobrot, vállaira helyezve a leplet, a betűket pedig rátűztem a vörös anyagra.

– írta a művész a performanszról.

Nyolcvanötben tehát elkészült a három díjazott gipszlenyomata, de csak Molnár Csilláét öntötték bronzba. A mintakészítés folyamata ma is megtekinthető Hartai László és Dér András Szépleányok című, 1987-ben bemutatott dokumentumfilmjében, melyet egy évvel Molnár Csilla öngyilkossága után látott nagyjából egymillió néző. A tragikus sorsú fonyódi lányról Friderikusz Sándor is összeállított egy riportkönyvet, mellyel anyagilag is megalapozta későbbi karrierjét.

Pauer Gyula a tragédia utáni hónapokban alig mert az utcára lépni, gyilkosnak nevezték, inzultálták, tehát valóban híres lett. Nevét jóval szélesebb körben tette ismertté ez a tragikusan félresiklott művészeti akció, mint később a mára világhírűvé vált, Cipők a Duna-parton című holokauszt-emlékműve.

Ha valaki hisz az ilyesmiben, talált valami karmikust abban, mi lett Pauer peszudomodelljeinek sorsa. Bíró Ica a hetvenes évek kártyanaptár-királynője és poszterdívája volt. Akkoriban nem akadt olyan, magára valamit is adó magyar vállalat vagy gyár, aki ne egy őt ábrázoló erotikus fotóval reklámozta volna a szocialista vállalkozás következő esztendejét. A nem szégyenlős modell vizes gézruha alól felsejlő kebleit megmutató posztert is minden magyar fiú és férfi ismerte a nyolcvanas években.

„Az MTI női modellekkel dolgozó fotósai vetették fel a szülése után keveset szereplő Bíró Icának, hogy rendezzenek kiállítást a róla készített plakátokból, és a poszterek kiegészítéseképpen született meg az ötlet, hogy Pauer Gyulát is felkérjék egy gipszöntvény elkészítésére, amivel ekkor már országos ismertségre tett szert. Erre specializálódott műhelyével a szobrász el is készítette a gipszöntvényt, a fotómodell azonban ezt követően – a procedúra őt is megviselő, klausztrofób élménye miatt – évtizedekre raktárba száműzte az alkotást” – írja Rieder Gábor a Kieselbach-kiállítás katalógusában.

Talán mellékszál, de a kort jellemzi  Bereményi Géza és Cseh Tamás Antoine és Désiré című dala, amely 1978-ban jelent meg. A gyakran idézett zenés életképben szintén szerepel egy kiszolgáltatott helyzetét önként vállaló Ica, de a Bíró ott Imre. 

Akinek van némi hajlama a klausztrofóbiára, az könnyen megtapasztalhat egy halálközeli élményt, ha engedi, hogy gipszmintát készítsenek az egész testéről. Így járt Bíró Ica is. A gipszöntvény a modell tulajdonába került, de annyira utálta, hogy egy sufniban porosodott évtizedekig. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és rengeteg hiteltörlesztő-részlet maradt el.

Bíró Ica is nyilatkozott a leporolt szoborról, gondolatait a Kieselbach Galéria engedélyével közöljük:

„Az életem több szakaszának legnagyobb sikereit az istenadta adottságomnak, az alakomnak is köszönhetem. Mint fotómodell, maneken, de a színpad más területein is a teljesítmények mellett a megjelenésemet is elismerés övezte.

A fotók, filmek mellett Pauer Gyula Kossuth-díjas szobrász az egész testemet egy speciális gipsz szoboralkotásban örökítette meg. Akkor nem volt könnyű modellt állni, de ma már nagyon örülök, hogy a művész úr a különleges technikájával az örökkévalóságnak 3D-ben is megörökített.

A művészt idézve, miután a pózt kitalálta: »Kedves Ilona, a maga testét mostantól az örökkévalóság végéig megcsodálhatják!« Köszönet, Pauer Gyulának, hogy általa ez a megtiszteltetés ért! Örülök, hogy az életem megpróbáltatásai ellenére a szobor megmenekült, és új életre kelt.

A neves szobrászművész anno biztatott, hogy vigyázzak az alakomra, és tegyek meg mindent, hogy ne veszítsem el azt. Javasolta, hogy sportoljak, hogy sokáig ilyen maradjak! Tanácsát megfogadtam! A formai adottságomra évek múltán is vigyázok, mert TestSzépítő és életmódprogramjaimnak köszönhetően ma is tartom a méreteimet!

Köszönettel és hálával! Bíró Ica”

(Borítókép: Kieselbach Galéria)