Másodszor is elmarad a miskolci operafesztivál

A járványhelyzet miatt tavaly is elmaradt, idén sem lesz Bartók Plusz Operafesztivál Miskolcon. A CineFest nevű nemzetközi filmfesztivál őszi megrendezésére van szándék és esély. Veres Pál, aki ellenzéki koalíciós jelöltként lett iskolaigazgatóból polgármester, úgy véli, a kultúra nem luxus, és a város fontosabb, mint a nagypolitika.

Idén van Bartók Béla születésének 140. évfordulója, húszéves a miskolci Bartók Plusz Fesztivál. Miért nem ünnepelnek? 

Sajnos a vírus miatt tavaly és idén is elmarad a miskolci operafesztivál. A járvány miatt nem valószínű, hogy a művészek eljönnének ide, tehát olyan produkció, amit innen közvetítenek, valószínűleg nem szerepel majd az állami szervezésű Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek idei programjában. Annak viszont van realitása, hogy jövőre a Bartók Tavasz egyik helyszíne legyünk, és a saját forrásaink, a szponzorok és az esetleges költségvetési támogatások segítségével saját produkciókkal jelenhessünk meg a rendezvénysorozatban. Nekünk ez nagyon fontos, hiszen Bartók itthon van Miskolcon.

A Bartók Tavasz Fesztivál  Káel Csaba kormánybiztoshoz tartozik. Milyen a kapcsolatuk?

Nagyon jó, tudni kell, hogy ő maga is miskolci, tehát kötődik a régióhoz. Többször tárgyaltunk a pandémia előtt is, arról biztosított bennünket, hogy mindkét fesztivált segíteni fogja a saját eszközeivel és lehetőségeivel.

A CineFesttel mi lesz idén?

Úgy készülünk, hogy szeptember közepén, hagyományos körülmények között valósulhat meg. Január óta lehet nevezni, várjuk a pályaműveket, és abban bízunk, hogy közönség előtt tudjuk bemutatni a fesztiválfilmeket. Szerencsére elmondhatom, hogy nemcsak magyarországi, hanem európai szinte is jegyzik a miskolci filmfesztivált. Még nem tudjuk felvenni a versenyt Cannes-nal, vagy Karlovy Varyval, de egyértelműen rajta vagyunk a térképen. A film és a város kapcsolata nagyon régi. Viszonylag kevesen tudják, hogy 1939-ben Lillafüreden a Palota Szállóban rendezték meg az első magyar filmfesztivált, Nemzeti Filmhét néven. A táncz című első magyar mozgófilmet az a Zsitkovszky Béla készítette, akinek itt, a város főutcáján volt fényképészüzlete.

Úgy tűnik, hogy Pécsett megszűnik a POSZT, az ország legnagyobb színházi találkozója. Szóba került, hogy Miskolcra költözhet. Ennek van realitása? 

A Miskolci Nemzeti Színház igazgatója nyilatkozott arról, hogy szívesen fogadná a produkciókat. Természetesen mindennek örülünk, ami a város kulturális életét gazdagítja. A realitás viszont az, hogy Miskolc még nincs olyan helyzetben, hogy egy ekkora fesztivált teljes egészében finanszírozhasson. Ha komolyabbra fordulna az ügy, amikor valóban elindulnak a szervezési, előkészítési munkák, akkor megvizsgáljuk a feltételeket, és ha meg tudjuk valósítani, örömmel adunk otthont a színházi találkozónak.

Ellenzéki koalíció által támogatott polgármesterként meghívták a Miskolci Egyetem működését felügyelő kuratóriumba. A felsőoktatás átalakítását is erősen támadja az ellenzék. Miért vállalt szerepet benne? 

A meghívással nem engem, hanem a várost tisztelték meg. Ami a személyes részét illeti: nagyon régi és szoros kapcsolatom van az egyetemmel. Gimnáziumigazgatóként magától értetődő volt, óraadóként tanítottam is ott, a gyerekeim is oda jártak. Arról nem is szólva, hogy a Miskolci Egyetem a mai Földes Ferenc Gimnázium épületben kezdte meg működését 1949 szeptemberében, ahol több mint harminc évig dolgoztam. Felismerték azt, amit magam is évtizedek óta hangoztatok, hogy nagyon fontos a város és az egyetem kapcsolata. Valóban sok vita övezi, és talán túlságosan is átpolitizált az egyetemi szerkezetváltás, illetve a fenntartási rendszer átalakítása. Szerintem ezek a változások akár hasznosak is lehetnek a miskolci egyetem esetében.

Mit képvisel a kuratóriumban?

Egyértelműen a város és az egyetem kapcsolatának erősítése a feladatom.

Ez mit jelent a gyakorlatban?

Ilyen például a városi és az egyetemi fejlesztések összehangolása. Ha ide szeretnénk hozni egy komolyabb céget, beruházást, akkor az első kérdés mindig az egyetemi háttér, a szakképzés. Az idetelepülő cégek szempontjából igen vonzó lehet egy rugalmas egyetemi képzési szerkezet.

A miskolci campus nagyon elkülönül a várostól, Miskolcnak külön Egyetemvárosa van. Szorgalmaztam például, hogy bizonyos képzési helyszíneket hozzunk be a városba, szervezzünk közös kulturális, közéleti programokat. Ilyesmire nyilván a pandémia elmúltával nyílik majd lehetőség. Az együttműködés alapkérdése számomra egyrészt abban áll, hogy közelebb kerüljön egymáshoz az egyetem és a város. Egy erős egyetem olyan kulturális hátteret is jelent, ami jelentősen emeli az egész város szellemi színvonalát. Hivatalosan csak néhány napja lettem a kuratórium tagja, de az első megbeszéléseken azt tapasztaltam, hogy jó irányúak a változások.

Az oktatás, a kultúra pénzbe kerül. Sok helyen mondják, hogy a kormány elveszi a pénzt, spórolni kell, amit az önkormányzatok is a kulturális kiadások radikális csökkentésével kezdenek. Polgármesterként ezt hogyan kezeli?

Saját költségvetésünk tervezésénél igyekeztünk kiegyensúlyozott módon és arányosan csökkenteni a kiadásokat. Sok olyan rendezvény nem jöhetett létre az idén, amelyek meghatározóak a város kulturális életében. Ennek ellenére próbáljuk a működéshez szükséges forrásokat oda tenni. A színház esetében például, ahol egy teljes év kiesett, már a pandémia előtt megegyeztem a finanszírozásról az EMMI-vel. Ötven százalékban a város finanszírozza a színház működését, a másik felét a kormányzat állja. Idén is biztosítjuk a járvány előtti keretet, mert fontos nekünk a színházunk. Az elmúlt években nagyon magas szakmai színvonalú munka alakult ki a Miskolci Nemzeti Színházban, ami országos szinten is figyelmet keltett. Arról nem is beszélve, hogy ez a város egyik szimbolikus intézménye, hiszen 1823-ban itt nyílt meg Magyarország első kőszínháza, aminek két év múlva lesz a 200. évfordulója. Annak idején is közadakozásból jött létre, tehát ez a város mindig is magáénak érezte a kultúrát, a színházat.

Fizet is érte?

Ebben a városban a rendszerváltáskor 210 000-en éltek. Alapvetően a nehézipar, a vasmű határozta meg a gazdaságát. Ezt az egyetlen lábat elkaszálta az iparági válság, nagyjából húszezer dolgozót, tehát kb. hatvanezer ember megélhetését érintve közvetlenül. A 2000-es években az akkori városvezetés azt mondta, hogy új úton kell elindulni, próbáljuk meg a kultúrát – aminek évszázados hagyományai vannak a városban – felemelni. Volt is egy program, „A kultúra várost épít!” szlogennel, amit ma is érvényesnek tartok.

Napjainkban alig százötvenezer ember lakik Miskolcon. A mi küldetésünk a város megtartó erejének növelése, a fiatalok itt tartása. Egy város megtartó erejében kiemelkedő szerepe van a kultúrának is. Számomra egyértelmű tehát, hogy a kultúra nem luxus, hanem befektetés.

Az ellenzéki vezetésű önkormányzatok egyre erősödő politikai harcot vívnak a kormánnyal, ahogy közelednek a választások. Ön melyik oldalon áll?

Soha nem voltam pártpolitikus, nem tartoztam egyik párthoz sem. Illetve egyetlen pártom van, amit úgy hívnak, hogy Miskolc. Azzal tisztában voltam, amikor vállaltam, hogy az ellenzéki koalíció közös jelöltjeként indulok az önkormányzati választáson, hogy győzelem esetén egy sokszínű, nem minden esetben egységes irányokat követő frakcióval dolgozom majd együtt. Amikor elfogadtam a támogatásukat, arra kértem őket, hogy az összefogás, a város érdeke legyen mindig az első, és ezt tartjuk is.

Azt is mondtam, hogy városvezetőként az a célom, hogy a lehető legtöbb támogatást szerezzem meg Miskolc számára, és ennek érdekében  – noha az elvonások súlyosan érintették Miskolcot – a kormánnyal is igyekszem együttműködni, amiben lehet.

(Borítókép: Veres Pál. Fotó: Vajda János / MTI)