Az agancsbalhé: 10 tonna puzzle

10 tonna sok, agancsból pláne, de kevesebb is elég lett volna, hogy a jellemzően urbanista lakosság elkezdje kongatni a vészharangot. Kiderült ugyanis, hogy ezekből egy 16 méter magas, 20 méter széles installáció készül Szőke Gábor Miklós műhelyében. A felháborodás oka nem csak a különleges térplasztika. A szobrász 36 éves korában megkapta első nagyobb állami megrendelését, ami sokak szemét csípi, így Szőkének már a NER udvari szobrásza bélyeget is magán kell viselnie, agancsos projektje miatt pedig ismét a figyelem középpontjába került.

Ennek bőgés lesz a vége

Az organikus alapanyagból a szobrász a szeptemberben nyíló az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás 2021 üdvözlőszobrát készíti el. Az agancsok egy része már meg is érkezett a műhelybe, hogy azokból egy monumentális gímszarvasbika épüljön fel. A több raklapnyi agancs, mely ebben a formában építőanyag, különös látvány. Ha összeépül egyik a másikkal, úgy az állatot bőgés közben látjuk, és tátott száján keresztül lehet besétálni a Hungexpo területére. Szőkének volt már egy hasonló szobra, igaz, az egy kutyafejet ábrázolt, és fából készült. Itt az újdonság egyben maga a kihívás: az organikus anyag.

Hogy a szobor elkészítésének híre közbeszéd tárgya lett, nem zavarja a művészt, azt mondja, lehetőséget biztosított annak az általános iskolában elsajátított tudásnak az ismétlésére, miszerint a szarvasok elhullajtják az agancsukat, méghozzá évente. Sokan hitték ugyanis – derült ki a szobrászra zúduló kommentekből –, hogy a kapu megépülése a hazai szarvaspopuláció leölésével jár. A helyzet ezzel szemben az, hogy az erdészetek, vadásztársaságok folyamatosan gyűjtik az erdőben fellelt agancsokat, a cél érdekében pedig összeadták a náluk lévő példányokat.

Agancspuzzle

A tonnába átszámolt mennyiséget a szobrász lőtte be, miután megtervezte a bőgő szarvas alakját, és hónapokig kísérletezett 1 tonna aganccsal, hogy fel tudja mérni a végleges mennyiséget. A 10 tonna elenyésző, mindössze néhány százaléka annak, amit az erdeinkben élő szarvasok évente elhullajtanak. A volumen azért kell, mert ennyi adja ki a formát. Az egyes darabok összeillesztése, mivel nincs két ugyanolyan agancs, meglehetősen nehézkes lesz. A műhelybe egyébként az ország különböző részeiből érkezett az agancs, az pedig, hogy melyik honnan jött, a rajzolatból is felismerhető, Szőkét éppen ez a változatosság inspirálja.

A szobor, ha nyár vége felé elkészül, áttört lesz, és olyan érzést ad, mintha az agancsok a levegőben találkoznának, míg a csipkeszerű struktúra az átláthatóságot segíti. A kreáció egy komoly vázszerkezetre épül, a kiállítás végén pedig egy kiemelt turisztikai helyszínre vándorol. Egyelőre az alapváz készül, a látványosabb munkákra még legalább 2 hónapot kell várni. „Nálam jobban kevesen szeretik az állatokat; kutyák, madarak, lovak közt élek, műveimben is őket emelem ki” – nyomatékosította az Indexnek Szőke a műhelybejáráson.

Egyéni hang

Az állatok már gyerekkorában lenyűgözték, anatómiájuk, monumentalitásuk miatt lovakat rajzolt orrvérzésig. Tanulmányait a Kisképzőn kezdte, a Nagyképzőn folytatta, végzettségét is itt szerezte, méghozzá szobrászként. A lécek szeretete onnan ered, hogy a Kisképzőben léccel mintázta az anyagot, másrészt volt egy művésztelep, amely a kőfaragásról szólt volna, de épp nem volt kedve ebből az anyagból alkotni. A helyszínen véletlenül belerúgott egy halom fahulladékba, ami izgalmas szerkezetté állt össze, majd szobrot ácsolt belőle, kísérleti jelleggel. „Persze korábban is előfordult, hogy egy gáztűzhelyt szétszedtem és kiraktam újra, és lett belőle egy lény, amit Tikitónak neveztem el” – biztosítja stábunkat arról, hogy a különleges látásmód azért sokkal korábbról gyökerezik.

Az első ilyen lécekből készült szobor egy vaddisznót formázott. Egyszerű formája a maga ösztönösségével, rituális jellegével az ősi barlangrajzokat idézte. Ezeknek már mérete is volt. „Tetszett, hogy a fából rövid idő alatt hatalmas szobrokat hozhatok létre, és terek hangulatát tudom vele megváltoztatni. Az anyag miatt nem voltak olyan jellegű kötöttségek, mint amikor kőből faragok egy szobrot.

Hogy ez másokat is érdekel, az Epreskertben derült ki, ahol Szőke Gábor Miklós télen-nyáron ezeken a munkákon dolgozott, és figyelte a járókelők interakcióját a szobraival. Az első monumentálisabb alkotása a 2008-as bálnaszobor volt, mely a Bálna (korábban CET) alapkőletételére készült. Ebbe a munkába már bevonta az osztálytársakat, barátokat, a 27 méteres szobor összeállítása ugyanis már nem ment egyedül, így jött létre az első pop-up csapata.

Léptékváltás

Közben saját, Dante kutyája köré mitológiát épített. A dobermannt PET-palackokból gyúrta, ragasztószalaggal tapasztotta. Amikor az egyik műve nem tetszett neki, elkezdte elpusztítani, súlyokat tett rá, megolvasztotta a testet, amiből érzetre egy mumifikálódott forma született. Ez a szobrász következő néhány évét meghatározta. A Dante-korszak mellett a megrendeléseivel is haladt.

Az első nagyobb munkája a Fradi-sas volt, előtte nem dolgozott ekkora léptékben. Ide már időtálló anyag kellett, ekkor talált rá a rozsdamentes acélra. Ez a munkája a kedvenc saját köztéri szobra, az Egyesült Államokban megépített Atlanta Falcons-szobrot is ennek a térinstallációjának köszönhette. A Fradi-sasnál derült ki, hogy a szobrok mögé komplett rendszert kell illesztenie. Kell egy ütős ötlet, jó látványterv, akár több száz oldalas tervdokumentáció, ütőképes csapat, alvállalkozók: 3D-modellező, statikus, szakmunkások, komoly eszközpark, ami a munkát kiszolgálja: lézervágó műhely, hegesztőállomás, híddaruk, pályák, rendszerek. Ekkor lett világos az is, hogy a művészet a tudománnyal és a mérnöki látásmóddal kapcsolódik össze, akárcsak a reneszánszban.

Muszáj delegálni

Kérdésünkre, miszerint melyik az a folyamat, amibe beszáll még, azt mondja, idő függvénye. „Szívesen kalapálnék, de ebben a léptékben már nem tudok, inkább a folyamatokat ellenőrzöm, és a szobrászati munkákat irányítom. Az atlantai szobron 200 ember dolgozott. Ha én is hegesztek, még ma sincs kész. Muszáj delegálni, mert statikus, 3D-modellező, öntvénykészítő nem lehet egyszerre az ember.

Én szülöm meg a koncepciót, legtöbbször többet is, aztán letisztul a kép, felvázolom, kibontom, kidolgozom, átadom, menet közben beleszólok. A cél mindig az, hogy a szobrok életre keltsék magukat, ezért is látszanak mozdulat közben, mert így nemcsak önmagukat, hanem a teret is formálják. Identitást erősítenek, ahogy a Fradi-sas a klubnak, vagy lenyűgöznek és inspirálnak, mint a Magyar Nemzeti Bank Krisztina körúti épületébe készülő, Az égbolt oroszlánjai című alkotás, ami a mennyezetről lóg majd be az aulába.”

Műhelybejárás

Az égbolt oroszlánjai másfél éve készül, aprólékos munka, 40 szakember, többek között szobrászok, hegesztők dolgoznak rajta. A felhőformából az ókorban is ismert, a kincstár őreit szimbolizáló oroszlánok ugranak elő, amelyek teste pénzérmékhez hasonlító korongokból áll, nagyjából 9 millió darab ez a teljes szoborcsoportra vetítve.

Hasonlóan monumentális alkotás lesz a Bika és a medve harca. A tőzsdei grafikonokból felépülő szoborhoz tízezresével készültek a Csepel Művekben az egyedi, rozsdamentes és cortenacél zártszelvények. A cortenacél az időjárás viszontagságainak kitéve patinásodik, nem korrodálódik, miután bebarnul, ezután még izgalmasabb lesz az összkép. A Csepel Művek egykori bronzöntő csarnokaiban jó pár munkán dolgozik Szőke, például egy ókori görög templom ihletésű szobron és megannyi hazai munkán, többek között egy Robogás nevű, futurista jellegű térinstalláción.

Érdemes séta közben a környezetet is figyelni. Szőke azt mondja, Weiss Manfréd üzeme a monarchia legnagyobb gyárközpontja volt, így személyesen őt a helyszín történelme is inspirálja. Bérleményét idővel megvásárolta, lett egy saját helye itt, ahol minden munkafolyamatra megoldást talál, időnként itt is lakik egy saját stílusában kialakított loftlakásban, és innen indul kurblis Land Roverével pecázni, vagy lovagolni, ha nyugalomra vágyik. Az pedig néha elkél, mert ha a szomszéd lemeznyomó üzemben termelés van, abba beleremegnek a falak.

(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)