A pezsgő életmód gyógyította ki pánikbetegségéből

A huszonnégy éves Martint az influenszerkedéssel járó pezsgő (na nem az alkohol, hiszen arra allergiás) életmód „gyógyította ki” pánikbetegségéből. Kisebb vagyont hagyott az orvosnál, mire kiderült, panaszai nem fizikai, sokkal inkább mentális eredetűek. Nem tudatosan, hanem egy baráti tanácsnak hála indult el az influenszerkedés útján, mégis úgy érzi, sikeresen belerázkódott a szerepébe.

Egy jótékonysági akció keretében találkoztam egy fotóssal. Látta az Instagram-posztjaimat, és ahogy majomkodom – én ezt annak hívom. Látta, hogy ide-oda megyek (na nem mintha ezzel fel akarnék vágni), aztán megkérdezte, hogy nem akarok-e ebből többet kihozni, karriert építeni a folyamatos mászkálásból, jótékonykodásból, kampányolásból. Televíziós szakon végeztem, és szerettem volna megmutatni, hogy tulajdonképpen mivel foglalkozom. Mindenki azt látta, hogy közszereplőkkel dolgozom együtt, de senki nem tudott engem hová tenni.

Martin innentől fogva tudatosan, célirányosan építette fel az Instagramját, hogy platformján keresztül bemutassa a közösségi média árnyoldalait, vagy éppen kulisszatitkait – azokat a mozzanatokat, amelyeket csak a szakmában dolgozók ismernek, a médiafogyasztók azonban nem látnak. Műsorvezetőként felteszi azokat a kérdéseket, amelyeket sokan nem mernek. Nem leégetni, hanem bemutatni akarja interjúalanyait.

A mai fiatalok a kamera előtt legalább annyira otthonosan mozognak, mint a kamera mögött, és ez hősünkre is igaz. Igen ám, csakhogy a televíziós szereplés egész más, mint a közösségi médiában előadni magad, hiszen számos pályakezdő élő adásban sokszor megszólalni sem tud – Martin legalábbis ezt vallja. 

A tanárom azt mondta, hogy a médiában dolgozók bolond emberek. És lám, mennyire igaza van. A néző sokszor felteszi magának a kérdést, hogy miért tolunk kamerát a kevésbé ismert emberek arcába. Ez szerintem is teljesen normális reakció. Én különben szeretem magamat megmutatni az embereknek, de ez nem magamutogatás, hanem élménybeszámoló. Ennek ellenére nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid időn belül ennyi követőm lesz, és már a karrierem hajnalán komoly partnerekkel dolgozhatok együtt.

Sok influenszer beleesik abba a csapdába, hogy minden megbízást és reklámfelhívást elvállal, Martin azonban csak a szerinte hasznos vagy értékes tartalmakat osztja meg oldalán. A pénz persze nyomós indok arra, hogy valaki mindenféle, az influenszer profiljába egyébként egyáltalán nem illő terméket reklámozzon, de vajon meddig mehet el az ember, hogy saját magát ne vegye hülyére? A végtelenségig biztosan nem...

TikTok kontra televízió

Bevallom, én kevésbé vagyok aktív a TikTokon, ám ez olyan magamutogatós platform, ahol az influenszerek videóit százezresével kattintják. Ezeket az úgymond social media sztárokat istenítik a fiatalok, a tartalmak azonban sokszor pornográf vagy trágár elemeket is tartalmaznak, így némelyik bejegyzés könnyen rossz irányba terelheti a kiskorúakat.

A celebek vagy influenszerek teljesen máshogy viselkednek a kamerák előtt, mint mögött, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy számos „beköltözős” műsorból kiderül, a nézők által valamilyennek elkönyvelt sztár valójában nem az, akinek azt a közönség eddig hitte.

Olyan ez, mint az első randi. Embere válogatja, de általában mindenki a jobbik arcát mutatja először egy idegennek. A legelső tévés interjúm során meg voltam szeppenve, tőlem idegen, műmájer stílust öltöttem. Egy barátom meg is jegyezte, hogy ez nem lesz így jó... Szerintem nem is minden kezdő influenszer vagy műsorvezető való erre a pályára. Egy közszereplőnek ki van teregetve az élete, de neki ezt el kell viselni. Nehogy már valaki két hét után visszavonuljon azzal az indokkal, hogy besokallt. Vállalni kell, ha az ember rosszul van, fontos, hogy ezekről az érzéseinkről is beszéljünk. Nem lehet mindenki folyton jókedvű.

Martin egy médiaiskolában oktat, influenszereket képez. Szívén viseli a fiatalok sorsát, igyekszik kicsalogatni a tanulókban rejtőző karaktert; egy magabiztos, kreatív és önmegvalósító fiút vagy lányt. 

Azt tanítom a fiataloknak, hogy olyan színes műsort készítsenek, amelyiket a néző nem azért nézi, mert az arcába van nyomva, hanem mert valóban értékes, gondosan kidolgozott műsor. Volt, hogy berendeztünk egy tévéstúdiót – látom rajtuk, hogy nagyon élvezik ezeket a feladatokat. Bár magabiztos és merész pályakezdőkről van szó, sok korombeli elköveti azt a hibát, hogy a csúcson akar indulni, és inkább évekig hordja a vizet a kereskedelmi csatornáknál, mintsem egy kisebb – vidéki – csatorna képernyőjén befutna. Mire a nagyobb csatornán nevet szerez magának, már ki is égett... Nem akarom, hogy a diákjaim ezt megtapasztalják.

(Borítókép: Zsóri Martin. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)