A Sunday Brunch podcast mai vendége a fitnesz koronázatlan királynője, aki természetesen edzésről érkezett az Index szerkesztőségébe, ahol címlapszerkesztői minőségében is kipróbálta magát. Miután elkötelezett Index-olvasóként megismerkedett a lapkészítés alapjaival a podcaststúdióba vonultunk, ahol meglepő őszinteséggel beszélt önmagáról. A beszélgetés nagyon sok erős mondatot tartalmazott, íme, pár kedvenc ezekből:

•  Ha pihennem kell, abban fáradok el a legjobban.
• Igazi jászparaszt erővel értem el, amit itt elértem.
• Az online követőimet nem vásároltam. Sem időm, sem energiám taktikázni ez ügyben.
• Az az ember, aki azt csinálja, amit szeret, az egy percet sem dolgozik. Ez lennék én.
• A gyerekeim lettek mára az online tanácsadóim.
• Egészen sokáig kórboncnok akartam lenni, talán, mert sok Stephen King-regényt olvastam fiatalkoromban.
• Az általános iskolában fel voltam mentve testnevelésből.
• A testnevelő tanárom azt mondta: „Rubint, maga egy genetikai selejt”.
• Semmi baj, kicsim, nyugodj meg – ez volt anyukám utolsó mondata, illetve egy félmondat: igen, most már mehetünk.
• Szívszorító élmény volt, hogy ő adta az életemet, majd anyu életét én segítettem át egy másik dimenzióba.

A podcast egy gyorsfénykép a vendég lelkiállapotáról. Kezdjük tehát azzal: hogy vagy?

Végre indulnak az offline óráim Budapesten a Rozsnyai utcai csarnokban, ahol 11 éve, még Zalánnal a pocakomban kezdtem el edzéseket tartani. A Rozsnyai annyira az életem része lett, hogy oda szinte hazajárok. A Covid elszakított az ottani családomtól, amely fontos nekem, hiszen az elmúlt évtizedben a kedd esti edzésekhez igazítottam az életem. Egy szó, mint száz, örülök, hogy végre dolgozhatok. Ha pihennem kell, abban fáradok el a legjobban, ám minél nagyobb a terhelés, annál jobban pörgök. Szóval kedden indul a Rozsnyai, emiatt tehát remekül vagyok!

Készülsz erre az alkalomra valami beszéddel?

Szerintem sírni fogok. Most is a határán vagyok, mert az az ember, aki azt csinálja, amit szeret, az egy percet sem dolgozik. Ez lennék én. Engem az offline világ éltet, szeretem látni, érezni az embereket, imádom, ahogy eggyé válunk mozgásban, rezgésben, hangulatban.

Mi a kedvenc motivációs idézeted magadtól?

A fájdalom a barátunk. Döntsd el fejben, csináld meg szívből. Gyerünk, segítek, én hiszek benned, most ne hagyd abba! Ezeket muszáj beépítenem az óráimba, mert tudom, hogy amikor nekem fáj, annak is fáj, aki velem tornázik, így a holtpontokon ezek segítenek át bennünket.

Az online edzéseidnek vége lesz?

Nem, a szerdai és szombati óráim maradnak, hiszen ott is egy olyan csodálatos online közösség jött létre, amelyet nem hagyhatok magára.

Milyen volt a váltás?

Ebben a gyerekeim voltak a segítségemre. Nézd, én Pusztamonostorról, majd Jászberényből, tehát vidékről jöttem a fővárosba. A budapesti tempót és a Norbi melletti tempót fel kellett vennem, ami nem volt egyszerű. Ebben szerencsére már nem csak magamra kellett hagyatkoznom, a gyerekeim lettek mára az online tanácsadóim.

Azért nem csak ők, hiszen az online követői táborod akkor épült, amikor még ők egészen kicsik voltak.

Jó, ebben benne voltam részben én is. 357 000-en vannak az Instagram-oldalamon, míg a Facebookon 878 ezren. Amikor a Facebook indult, én fotóztam magam, és fényképezővel a kezemben tornáztam. Magam nyitottam a csarnokot, a kétkazettás magnón én indítottam el a zenét, és vártam, hogy a terem megteljen élettel. Először csak három ember jött, majd ők elkezdtek lájkolni, ők hozták az ismerőseiket, és így fejlődött az online tábor. Amire rettentő büszke vagyok, hogy az online követőimet nem vásároltam. Se időm, sem energiám taktikázni ez ügyben. Hiszek abban, hogy, amibe beletesszük a szívünket-lelkünket, az működik.

Lehettél volna olimpikon, miért a tömegsport mellett döntöttél?

Egészen sokáig kórboncnok akartam lenni, talán, mert sok Stephen King-regényt olvastam. Egészségügyi szakközépiskolába jártam emiatt, ahol felbukkant egy testnevelő tanár, aki nagyon komolyan vette a tantárgyát, míg én nem annyira. Tudnod kell, hogy az általános iskolában fel voltam mentve testnevelésből. Míg minden másból kitűnő voltam, a középiskolában nem tudtam 10 métert lefutni, egy szabályos fekvőtámaszt megcsinálni, és azon voltam, hogy próbáltam megcáfolni a testnevelés tanárom azon mondatát, hogy Rubint, maga egy genetikai selejt. Ezzel motivált, míg én vért izzadva küzdöttem az életemért. Így lettem négyes testnevelésből, és minden átfordult. Hálás vagyok a tanárnőnek, szívből köszönöm a lekicsinylő mondatait, mert ennek köszönhetően olyan közel kerültem a sporthoz, hogy rájöttem, képes vagyok bármire, és felismertem, hogy a sport az a vár, ahol megnyugszik a lelkem.

Te nem alázol verbálisan?

Nem, én szeretem az embereket, inkább simogatva adok nekik. Aki keményebben fogalmaz néha, az Norbi, amit egyesek sértésnek vesznek, míg másokat elgondolkodtat.

Mit szólsz ahhoz, hogy Karácsony Gergely kövérnek titulálta Orbán Viktort?

Sosem ítélkezem, mert sosem lehet tudni, kinek milyen az élete, van-e ideje sportolni, él-e valamifajta betegséggel, kinek mennyi ideje van figyelni az életmódjára, a sportra, ezért sosem ítélek elsőre.

Áruld el akkor azt, hogy kell sminkelni úgy, hogy izzadtan is jól nézzen ki az ember edzés közben?

Vízálló termékeket használok, de nem igazán szeretek sminkelni. 23 évesen, ha alapozót adtak volna a kezembe, a hajamra kentem volna, mert fogalmam sem volt, mire jó az. Ma ott tartok, hogy mivel rendszeresen ápolom a bőröm, jobban szeretem magam smink nélkül. Hiszem, hogy, ha az ember belül jól van, az ragyogtat. Ilyen tekintetben példaképem Pataki Ági, Jay Lo, Cindy Crawford, akik szépen és méltósággal viselik az idő múlását.

Ha a tükörbe nézel, elégedett vagy önmagaddal?

Az összképpel elégedett vagyok, a maximumot, amit ki tudok hozni háromgyerekes anyaként, azt látjátok ti is. Persze néha gondolok olyasmit is, hogy jó lenne, ha definiáltabb lenne a vádlim, de ez genetika.

Összezárva a Schobert családdal. Hogy bírta öt fő az együttlétet a pandémia alatt?

Imádtam, mert visszatekintve, korábban eszeveszett mókuskerékben éltem, aminek megvolt az a veszélye, hogy végkimerültségben egy kórházban végzem. A pandémia alatt volt időm olyan dolgokra, amikre korábban nem. Tanultam a gyerekekkel, és nagyon sok időt tölthettem édesanyámmal, aki két hónapja a karjaim között halt meg. Ha nincs a Covid, maximum hetente találkozom vele. Ő átesett rajta, felépült belőle, majd a lábadozás idejére, illetve, hogy közel legyen hozzánk, kivettem neki egy kis házat a közelünkben. Gyakran látogattuk meg egymást, olyan volt, mint gyerekkoromban. Ami a halálával kapcsolatban vigasz számomra, hogy vele voltam, mellette voltam és, amikor elment, mindent rendben látott. Arra a 3 hónapra csodás időszakként tekintek.

Mi volt az utolsó mondata hozzád?

Semmi baj, kicsim, nyugodj meg. Ezt azután mondta, hogy összeesett a garázsban. Amikor egy kicsit összeszedte magát, és megkérdeztem, hogy most már indulhatunk, azt mondta: igen, most már mehetünk. Hogy ez nekem szólt, vagy azoknak, akik odaát már várták, nem tudom, de elképzelhető, hogy ez apukámnak volt egy jelzés. Szívszorító élmény volt, hogy ő adta az életemet, majd anyu életét én segítettem át egy másik dimenzióba.

A gyerekeid ezt végignézték, és Norbi, a nagyobbik fiad úgy tudom, ekkor határozta el, hogy orvos lesz.

Norbika felnőtt édesanyám halálának a napján. Visszapörgetve az időt, fantasztikus volt látni a fiamat, hogy nem egy 15 éves fiú térdelt anyám fölött, hogy a férjemmel újraélessze, hanem egy felnőtt. Utólag beszéltünk róla, és azt mondta: Anya, nekem ott tisztán kinyílt az út a tudatomban, hogy orvos legyek és életeket menthessek.

Hogy állsz az emlékek felszámolásával?

Túl vagyok rajta, de nem volt könnyű. Amikor a temetésre vinnem kellett anyu ruháit, féltem bemenni a házába. A testvérem egy elegáns ruhát választott, majd elgondolkodtam: Anyu ebben legyen eltemetve? Életemben nem láttam így felöltözve. Tudtam, melyik a kedvenc ruhája, ami arról is megismerszik, hogy bolyhos, annyit hordta. Összepakoltam, kiléptem a házból, és leszállt elém a fára egy kacagó gerle, amit kislányként láttam utoljára, otthon. Ránéztem, és mivel hiszek a jelekben, azt kérdeztem tőle: Anyukám, örülsz ugye, hogy ebben leszel eltemetve?

Te szent vagy? Milyen egy olyan nap, amikor csalhatsz egy kicsit?

Addig, amíg nem sportolok, zizi vagyok, de imádom a hasam, mondjuk egy jó csirkepaprikást enni, hozzá rozéfröccsöt inni vagy lángosozni egy sör mellett, nekem maximum ennyit jelent a bűnözés.

Mi a kedvenc főztöd, ha a családod rendelhet?

A húslevesem velős csonttal és pirítóssal, aztán bográcsban a csirkepörkölt, de jó a csülkös bablevesem lóbabbal, ahogy a kocsonyám is. Nem tipikusan fitneszkaják ezek, de vidéki lány vagyok, ezen nincs mit csodálkozni.

Hogy képzeled el az életed 20-30 év múlva?

Dobogókőn, az erdő mélyén, a képzeletbeli rönkházamban szeretnék élni, abban vágyom egy nagy konyhára, hatalmas étkezőasztallal. Gyerekenként legalább két unokára számítok. Míg én főzök, Norbi a tornácon a hintaszékben szivarozgat, és várjuk a családot és az unokákat. Kell ennél több?

A Sunday Brunch podcast korábbi vendégei voltak: 

Spilák Klári, Lábas Viki, Lakatos Márk, Kulcsár Edina, Gianni Annoni, Pajor Tamás, Molnár Ferenc Caramel, Varga Izabella, Herczegh Anita, a köztársasági elnök felesége és Tomán Szabina.