Vass Virág: A Nők Lapjában Mick Jaggerek és Tina Turnerek dolgoznak

Az online média térnyerése feltartóztathatatlan. Milyen esélyei vannak egy hagyományos női magazinnak?

A Nők Lapja a nemzetközi sajtópiacon is különleges jelenség. Mindig rácsodálkoznak a külföldi kollégák, amikor meghallják a példányszámainkat. Jelenleg átlagosan 165 000 példányt adunk el hetente, ami nagyjából heti hatszázezer olvasót jelent. Ezek a még mindig tekintélyt parancsoló, piacvezető számok, amik erősen javítják az esélyeinket.

Ott kezdte az újságírói pályáját, ahol januártól főszerkesztő. Miket lát megőrzendő hagyományoknak, és mi az, amit meg kell újítani?

Amikor odacsöppentem, épp egy korszakváltás kezdődött. Az volt a cél, hogy fiatal, nyelveket beszélő újságírókkal frissítsenek, akik nem csak a magyar sajtót olvassák. Ez a cél egyébként ma is érvényes.

Most ismét egy paradigmaváltásra tértem vissza. Megváltozott az újságíró, az újságírás szerepe. Ma már nem az információ átadása a fő szempont, mert azt bárki megkapja az interneten. Most a tartalom hitelesítése, egyedi központú feldolgozása van fókuszban.

Mert az online folyamatos hírfolyam, amivel a nyomtatott sajtó hírforrásként nem tud versenyezni?

Régebben valóban volt olyan hír, amiről a Nők Lapjából értesült az olvasó, ma már ez nem feladtunk, és nem is célunk. Nekünk az a dolgunk, hogy hitelesítsük és szintetizáljuk a világban elérhető tudást, illetve olyan egyedi nézőpontot találjunk, ami értékként, élményként jelenik meg az olvasók számára.

Ettől marad talpon a Nők Lapja?

Klasszikus magazinok tűntek el, a miénk állja a sarat. Ennek az egyik okát a szerzőinkben látom.

Sokáig folytathatnám szerzőink, fotográfusaink névsorát, akik valami egyedit, csak rájuk, illetve erre a lapra jellemző nézőpontot, stílust jelentettek és jelentenek ma is az olvasóinknak.

Létezik „Nők Lapjá-s” stílus?

Szokták mondani, hogy emocionálisan közelítjük meg a témákat, ami az olvasókban is érzelmeket vált ki, így erős kötődés jön létre. Ez fontos, de dolgozunk olyan szerzőkkel is, akik a tényszerűbb, karcosabb hangot képviselik. Sokféleképp szólunk, de abban egységes a szerzőgárdánk, hogy mindig egyéni nézőpontokat találnak. Nagyon fontos az olvasók számára, különösen a mai, információkkal zsúfolt világban, hogy megtalálja azokat a hangokat, amik hitelesek és karakteresek. Függetlenül attól, hogy elfogadja-e a szerzőnk véleményét, vagy vitatja.

A karakteres vélemények óhatatlanul érdekeket sértenek, és a mai píszí világban ennek azonnal hangot is adnak azok, akik azt sérelmesnek találják. Volt olyan publicisztika a lapban, még a karantén alatt, ami után feminista össztűz zúdult rá.

Akkoriban még külsős szerzője voltam a magazinnak, de ez az eset mindannyiunk számára tanulságokkal teli történet volt, és ezeket a tanulságokat beépítettük a mindennapi működésünkbe. A szerkesztőségnek van etikai kódexe, és vannak meghatározott alapelvei, amikhez tartjuk magunkat most és ezután is. Ezt a kódexet szükség szerint frissítjük az egész kiadóban, így a szerkesztőségben is.

Mondjon néhány alapelvet.

Szakmaiság, függetlenség, nyitottság, transzparencia, fenntarthatóság. A nyitottság, a vélemény szabadsága és tisztelete – beleértve az újságírói véleményt is – mindenképp fontos számunkra. Azok az etikai és morális elvek, melyeknek a társadalomban alapvetően működnie kellene, természetszerűen nálunk is alapelveknek számítanak.

A lap rendszeresen foglalkozik ezzel a tematikával – legutóbb két hete. Az elmúlt időszak családon belüli erőszakra vonatkozó statisztikai adatai sajnos napirenden tartják a témát. A politikától távol tartjuk magunkat, de a közélet mégis jelen van, hiszen nőknek szóló lapot készítünk. Állandó témáink közé tartozik a család, a nők és férfiak mindenkori helyzete, és itt nagyon határozottan képviseljük az egyenjogúságot.

A nőket érintő témákban is égig ér a viszályok fája. Hogy sikerül a véleményformálás szabadságát összeegyeztetni azzal, hogy a radikálisabb nézőpontokból van jó és rossz vélemény?

Nekünk az a dolgunk, hogy a gondolkodó embert szólítsuk meg. Beállítottságtól, ideológiáktól függetlenül a gondolkodó, eszmecserére hajlandó embereket. A mi olvasóink olvasó emberek, ez érezhető a vitakultúrában, empátiában, tájékozottságban, ahogy a cikkeinkre reagálnak, az átlagnál. Ez annak is köszönhető, hogy nem félünk a hosszabb szövegektől a lapban. Három-négy oldalas cikkeink egyfajta szűrőként is működnek. Ezt az irányt erősítjük például Vámos Miklós új rovatával, aki nemcsak Csányi Vilmossal, Spiró Györggyel vagy a világhírű szerzővel, Elliot Aronsonnal vitat meg általános emberi vagy közéleti kérdéseket, de az olvasókat is véleményalkotásra biztatja.

Az persze az újságírók számára is viszonylag új jelenség, hogy hihetetlenül sokféle kommunikációs lehetőség áll az olvasók rendelkezésére, és egy-két kattintásra tőle ott a kimeríthetetlen információbázis. Szimmetrikusabbá vált az újságkészítő és az olvasók viszonya, de magazinunk kurátori szerepe vitathatatlan.

Vegyünk egy példát. A Nők Lapja bemutat egy meleg házaspárt, akik három gyereket nevelnek. A lap olvasói hagyományosan inkább konzervatívak, többségük az idősebb korosztályhoz tartozik. Hogyan kezeli ezt a lap?

Az olvasótáborunk kifejezetten heterogén, életkort tekintve is, és kutatásaink azt igazolják, hogy többségük nyitott és toleráns a társadalmi, közéleti témák iránt. Az is kiderült, ha emberi oldalról közelítünk meg egy témát, és bemutatjuk a különböző nézőpontokat, azt olvasóink többsége értékeli. Az empatikus újságírói hozzáállás együttérzésre bátorítja az olvasókat. A szerzőink kiválóan értenek ahhoz, hogy megtalálják és kibontsák ezeket a szempontokat.

Verseny vagy szövetség az online Nők Lapja és a kézbe fogható hetilap viszonya?

A Nők Lapja főszerkesztőjeként az a feladatom, hogy biztosítsam az átjárást az online információcentrikusabb szerkezete és a tartalomgazdag magazin között.

A digitális és a print szerkesztőség kétfajta újságírói megközelítést is jelent. Az online világba született, Y generációs kollégáim már a printben is más hangot használnak, és amikor ez találkozik a klasszikus „Nők Lapjá-s” zsurnalizmussal, nagyon érdekes, izgalmas dolgok születnek.

Az új kollégák hozzák a legújabb magazinkészítési technikákat, trendeket, de fontosnak tartják és elismerik a hagyományos, sok évtized alatt kialakult értékeket is. A magazint másképp építjük fel az online térben, mint a print változatban. A noklapja.hu-n elérhető a magazintartalom fizetős előfizetésben, és kiegészül napi frissítésű, aktuális információkkal, podcastokkal, videós tartalmakkal. A kettőnek szinergiában kell működnie.

Mennyi ideje van még a printnek?

Ez az a kérdés, amire senki sem ismeri a pontos választ, én hadd legyek derűlátó, szerintem van még legalább további hetven éve. Szokták mondani, hogy a magazin az új luxus, most, amikor szinte minden az online térben zajlik, jólesik egy nyomdában készült, kézbe fogható tárgyat forgatni, olvasgatni. 

Elképzelhető, hogy a fiatalabbak körében is lesz egy olvasótábornyi, akik ezt fontosnak tartják?

Azt látom, hogy az olvasó közegben felnövekvő fiatalok számára ez továbbra is fontos, aki nem így szocializálódott, azt nagyon nehéz megnyerni. Az a kérdés, hogy tudunk-e továbbra is több generációhoz szólni. A Nők Lapja szellemiségre, szürkeállományra és szerzői karakterekre támaszkodott és támaszkodik most is. Nekem teljesen mindegy, hogy egy nagyszerű újságírónk hány éves. Azt szoktam mondani, hogy nálunk Mick Jaggerek és Tina Turnerek dolgoznak, akik soha nem mennek ki a divatból. Kőprofik, hatalmas olvasótáborral, ugyanúgy megszólítják a fiatalokat, mint az idősebbeket, és az utánpótlással sincs baj. Nálunk a staféta, rajtunk múlik, hogy tovább adjuk a Nők Lapja műhelyében hetven év alatt összegyűlt értékeket. Tulajdonképpen nem is fontos, hogy a jövőben ez print vagy online formában válik valóra.

(Borítókép: Csibi Szilvi)